Egyetemi modellváltás

Nagy vidéki egyetemeink "ajánlatot kaptak" hogy álljanak át alapítványi működésre. Nyilván pontosan tudják, hogy ez azt jelenti, hogy kapnak a nyakukba egy csomó, miniszteri fizetést húzó herét ("kuratórium") akik úgy fognak működni, mint egy Alkotmánybíróság. Mármint mint egy magyar alkotmánybíróság, vagyis azt csinálják, amit Orbán Viktor megüzen, ha pedig nem üzen semmit igyekeznek kitalálni, vajon mit üzenne a Doktor Miniszter Elnök Úr, ha lenne ideje a ránk a Fontos Államügyek intézése mellett. 

Természetesen az alapítványi működés azt jelenti, hogy a budipapírért se Pista bácsi, a pedellus szalad ki a Metróba az egyetem furgonjával meg egy napi százezerre limitált bankkártyával, hanem az államtitkár úr unokaöccsétől fogja venni az egyetem hatszoros áron, amelyből az államtitkár úr unokaöccse megtarthat 20%-ot, a többiből meg fizetjük a helyi embereket. 

Az alapítványi működés további előnye például, hogy Micsurin elvtárs, elnézést, Magyar Nemes, ha éppen a csillagvizsgálónk ERC grant esélyes programja helyett a Magyarság Szíriuszi Eredetét kutatva kívánja bámulni a fényes kék csillagot az égen, miközben hangszórókból csuvas regölés hallatszik, az ERC grant majd vár. 

A rektor és dékán urak meg "komoly garanciákat" várnak és "ígéreteket" a kormánytól. Már látom a 2022-es interjúkat, ahol frissen kirúgott egykori dékánok és rektorok fognak búslakodni, hogy "volt egy tervünk" meg "komoly feltételeket szabtunk" meg "közvetítőkön keresztül maga a miniszterelnök erősítette meg". 

Ugyan már, kedves rektor és dékán urak. Ezek banditák, tessék eldönteni, hogy csicskulás van vagy gerinc.

Kicsit komolyabban:

A káderképző ingatlanosai

Január első hetére már nyolc új vállalatot indított útjára a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Alapítvány. A NER káderképzőjének (HVG, 2020. október 8.) sorozatos cégalapításait az magyarázza, hogy az intézmény a tervek szerint 35-re bővíti a képzési helyek számát – minden megyeszékhelyen és további 16, magyarlakta városban indítanak

kurzusokat az általános iskola felső tagozatától a posztdoktori szintig. Így például Pelso Talentum néven hoztak létre egy Kft-t a Balaton-parti Révfülöp tízhektáros üdülőjének, kastélyának és kikötőjének kezelésére.

Az Avas Talentum Kft. a miskolci önkormányzattól megvett egykori szállodát működteti majd, részben bentlakásos kollégiumként és rendezvényhelyszínként. A Szeged latin nevét felvevő Partiscum és a győri Arrabona Talentum Kft. mellett már megalakult a pécsi Sopianae Talentum Kft. is, amely az egykori Nemzeti Kaszinó épületét használhatja. Valamennyi vállalat ügyvezetője Valentiny Pál, az MCC stratégiai igazgatója. Szombathelyen a volt Teleki Blanka középiskola lánykollégiumát szerezték meg, Zalaegerszegen az 1862-ben épült régi városházát, Szekszárdon pedig

egy kereskedelmi ingatlant. Az MCC (korábbi nevén Tihanyi) Alapítvány az egyik olyan  intézmény, amelyet a parlament közérdekű vagyonkezelő alapítványnak minősített, és amelynek működését az alaptörvény módosítása szerint már csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni. A jövőben az alapítvány akár értékesítheti is a vállalkozását és azok vagyonát, a törvényi kikötés csak annyi, hogy a bevételt az MCC fenntartására és működtetésére kell fordítania. Az MCC a napokban írt ki tervpályázatot a Gellért-hegyen kapott ingatlanára is. A lebontandó korábbi munkásőrszékház helyére egy 200 szobás szálláshelyet, 15 apartmant, százfős előadótermet, több tucat oktatótermet, 500 fős lobbyt, fitnesz- és konditermet, valamint teremgarázst terveztetnek. A beruházást a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította.

AZ MCC-t az elmúlt egy évben legalább 500 milliárd forinttal - benne Mol- és Richter- részvényekkel – stafírozta ki az Orbán-kormány. Ebből az összegből az állam a válságban megroggyant cégek mindegyikénél állni tudta volna a bérek 80 százalékát. A kabinet azonban inkább ,a jövő tehetségeit" képző intézménybe fektette a pénzt, amelynek fenntartó alapítványa vezetői között kizárólag kormányközeli személyek vannak. Az alapító Tombor András Habony Árpád barátja, az alapítvány kuratóriumának elnöke pedig Orbán Balázs, a Miniszterelnökséget vezető miniszter helyettese.

Márton Zsuzsa, a Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetének docense az alábbi levelet intézte kollégáihoz az egyetemi "modellváltással" kapcsolatban:

Tisztelt Kollégák, Tisztelt Dékáni Vezetés!

Először is köszönetet szeretnék mondani a Kar vezetésének azért a tájékoztató anyagért, amit mindannyiunknak elküldtek. Tényszerű, informatív, valódi segítséget jelent a tájékozódásban. Ez az a hozzáállás, amit fájóan hiányolok a Minisztérium részéről.

A modellváltás menetrendjére vonatkozó minisztériumi tájékoztató dátumaiból világosan látszik, hogy valódi egyeztetést az egyetemi polgárokkal, kari tanácsokkal, szenátussal nem terveznek. Egy (sőt, öt) ekkora intézmény alapítói és fenntartói jogainak átadásáról úgy kívánnak február 3-án kormányhatározatot hozni (6. dia), hogy január 18-án még azt sem tudjuk, ki és milyen felhatalmazás alapján jogosult tárgyalni a jelenlegi fenntartóval a modellváltás kérdéseiről (12. dia). Hova ez a nagy sietség? Ha tisztességes és észérvekkel védhető terv létezik az átalakulásra, akkor mindenkinek érdeke, hogy azt az egyetemi polgárok széles körben megismerjék, elfogadják, javaslataikkal esetleg még jobbá tegyék. Ha értelmes célok érdekében alapvető strukturális változtatásokra van szükség, akkor a legnagyobb körültekintéssel kell megvizsgálni, hogy ennek a változtatásnak milyen közvetlen és közvetett következményei lehetnek. Úgy látom, hogy a jelenlegi helyzetben a változtatást szorgalmazóknak nemcsak, hogy nem célja ez a körültekintő vizsgálódás, hanem az erőltetett tempóval mintha épp elkerülni szeretnék ennek a lehetőségét.

A magánegyetemek létezése önmagában nem ördögtől való. De egy ország gyakorlatilag teljes felsőoktatását ilyen módon átjátszani a kormány által, nem tudjuk (csak sejtjük) milyen elvek alapján kinevezett szűk csoport kezére (5 fős kuratórium, 3 fős felügyelőbizottság egyetemenként (13-14. dia)) a köztulajdon elherdálását jelenti. Hogy a rektor esetleg tehet javaslatot kuratóriumi tagokra (13. dia), az szépségtapasznak is szánalmas. Kérdésem: Ki fogja kinevezni a rektort az új struktúrában?  

A tájékoztató anyagból nemcsak a rektorválasztás szabályaira vonatkozó információk hiányoznak. Számos nagy jelentőségű kérdésről csak annyit közöl, hogy arról majd az Alapítvány Alapító Okirata rendelkezik (15. dia). 17. dia: "A Szenátusra vonatkozó sarokszabályokat az Egyetemek Alapító Okirata, valamint az új Szervezeti és Működési Szabályzat rögzíti. Ezen dokumentumok elfogadása a kuratórium hatásköre."  Tehát most bólintsunk a nem magunk választotta kuratóriumra, aztán ha törvénybe foglalták, ráérünk megtudni, hogy milyen szabályok szerint működteti majd az egyetemünket? Egy a biztos, ha ez megtörténik, akkor az itt felvázolt terv szerint ezekbe a szabályokba az egyetemi polgárság már nem szólhat bele. Ahogyan a fenntartani vagy megszüntetni kívánt képzések sorsába, az épület vagyon eladásába vagy gyarapításába vagy a tandíj nagyságába sem. Például.

Persze ha úgy adódik, hogy bölcs és nemes lelkű kuratóriumunk lesz, akkor még az is megeshet, hogy önszántából ad jogokat és beleszólást az egyetem ügyeibe az egyetem polgárainak, szenátusának és egyéb választott testületeinek. De a ma, január 18-án erre semmilyen garancia nincs, és a kormány célja az, hogy mindössze három hét múlva pontot tegyen az átalakulási folyamat végére.

Kedves Kollégáim! Az ígért kétszer 15% béremeléssel még mindig méltatlanul kevés lesz az egyetemi dolgozók alapbére. Ez világosan jelzi, hogy az egyetem egyetemként való működtetését mennyire becsüli meg a jelenlegi kormányzat. Lehet persze extra feladatok elvállalásával extra jövedelemhez jutni. Ez most is így van, és talán valóban még könnyebb lenne az új struktúrában. Ha megszabadulnánk a közbeszerzési törvény értelmetlen nyűgeitől, annak is nagyon örülnénk. De megér-e ez annyit, hogy a jelenleg még közvagyont képező egyetemeket feltétel nélkül dobjuk oda egy szűk érdekcsoport kezébe? Akarjuk-e vállalni annak a felelősségét, hogy 2021 szeptemberétől Magyarországon megszűnjön az állami felsőoktatás, ami ha nem is működik optimálisan, de az irányításába egyelőre még választott vezetők és választott testületek beleszólhatnak?

Az én válaszom egyértelmű nem. 

Üdvözlettel:

Zsuzsa

---------------------------

Vásárhelyi Mária:

„Einstand tesó, az van, amit akarok”

Biztosan van aki emlékszik még a rendszerváltás emblematikus eseményére, a „négyigenes” népszavazásra. 1989. november 26-án járultunk először úgy az urnákhoz, hogy döntésünknek valódi tétje volt. Négy kérdésben kellett állást foglalnunk – a köztársasági elnök választás módjáról, a munkásőrség jövőjéről, az állampárt vagyonelszámoltatásról és arról, hogy a munkahelyeken van-e helye a pártpolitikának. A népszavazást az SZDSZ kezdeményezte és a Fidesz csatlakozott hozzá. Abban, hogy a politikának semmi keresnivalója nincs a munkahelyeken, 1989-ben a szavazók 95 százaléka egyetértett.  Ez a volt az SZDSZ és a Fidesz első közös akciója, amelyet siker koronázott. 

Mindez most azért jutott eszembe, mert amiről a rendszerváltás idején még teljes társadalmi konszenzus volt, az az elmúlt 10 évben a visszájára fordult, amit most a leglátványosabban a felsőoktatási intézmények strukturális átalakításnak csúfolt einstandolása jelez. Az ugyanis, hogy most az egyetemeket un. közhasznú- valójában magánalapítványokba szervezik ki, amely alapítványok vezetőit korlátlan időre a jelenlegi hatalom nevezi ki, nem szól másról, mint a felsőoktatás teljes politikai és gazdasági megszállásáról. Ezek az intézmények többnyire jelentős ingatlanvagyonnal is rendelkeznek, ami nyilvánvalóan vonzó a kormánypártok körül legelésző, egyre nagyobb és egyre kielégíthetetlenebb étvágyú oligarcháknak, ám a „strukturális átalakításában” ez csupán másodlagos szerepet játszik. 

Meggyőződésem szerint a legfontosabb cél a felsőoktatás ideológiai megszállása, mégpedig azért, mert a kormánypártok vezetői úgy gondolják, hogyha megszerzik a befolyást az egyetemek felett, akkor hosszabb távon elérik, hogy a napjainkban inkább liberális beállítottságú és többségében az autonómiájához ragaszkodó értelmiséget lecseréljék egy átmosott agyú „Fidesz hű” elitre. Tudjuk, hogy a Fidesznek éppen a legmagasabban képzettek körében a legalacsonyabb a támogatottsága és erre gondolják gyógyírnak az egyetemek ideológiai megszállását. Ezt példázza az SZFE esete is, ahol az ingatlanvagyon megszerzése csak mellékes hozadéka volt az intézmény kivéreztetésének, a cél valójában az egyetem ideológiai megszállása, a vezetők és az oktatói kar pártkatonákra történő lecserélése volt. Mert még mindig azt gondolják, hogy a művészet ugyanúgy működik, mint a propaganda; ha sokáig és sok helyen ugyanazt az álszent, népiesch giccset nyújtják a közönségnek, akkor erre váltanak jegyet a moziba- és színházba járók, pedig tanulhattak volna a kurzusfilmek a Nemzeti- vagy az Újszínház példájából, hogy nem ez történik, hanem az emberek egyszerűen nem vesznek jegyet.   

A kuratóriumoknak ugyanis nemcsak a gazdasági, hanem az oktatással összefüggő tartalmi kérdésekben is döntő szava lesz. Ők dönthetnek szakok indításáról vagy megszüntetéséről, kinevezésekről, kutatási irányokról. Így azután – a gender elmélet és a társadalmi nemek oktatása  után - mindenféle nehézség nélkül megszüntethetik az összes olyan „imperialista áltudományos” szakot, amely például a társadalom vagy a személyiség analitikus megismerését szolgálja, és helyet adhatnak az összes hagymázas, áltudományos ostobaságnak. Lesz majd magyarság- és kipcsak kutató képzés, hun-magyar származás analitika szak és előbb-utóbb napirendre kerül a Darwinizmus kritikája is.  

Mindemellett persze – ahogyan az MTA esetében – úgy itt is, komolyan esnek a latba az anyagi szempontok is. Nem véletlen, hogy éppen azokat az egyetemeket kívánják „strukturálisan átalakítani”, amelyek az elkövetkező években Uniós pénzesőre számíthatnak. Azok a kuratóriumok, amelyekben kizárólag fideszes pártkatonák ülnek, egészen biztos, hogy olyan döntéseket fognak hozni a közbeszerzésekről, a források elosztásáról, ami elsősorban nem a felsőoktatás, hanem a párt „gazdasági holdudvarának” érdekeit szolgálja.   

Hogy mindez nem szól másról, az kiderül abból is, hogy lényegében a szerkezeti átalakításra vonatkozó  egyetlen kérdésre sem kapnak választ az érintettek, nyilván azért, mert a kormánynak halvány fogalma sincs arról, hogy mi fog történni az egyetemeken azután, hogy megszállták ezeket. Csak annyit tudnak, hogy az intézmények autonómiáját, ideológiai semlegességét fel kell számolni. 

Én egész életemben egyetlen munkahelyeken dolgoztam, amelynek csak a neve és fenntartója változott gyakran. Az utolsó 20 évben egy un. egyetemre kihelyezett akadémiai kutatócsoport volt a munkahelyem, amely egyszerre tartozott az MTA és az ELTE alá. 2011-ben a munkahelyi főnököm, megérezve az idők szavát gyorsan és röviden megszabadult tőlem, mert úgy gondolta, hogy ebben a fideszes érában nem sok szerencsét hozhat neki, ha kiderül, hogy én is a beosztottai között vagyok. Akkoriban ez nagyon súlyosan érintett, hiszen szeretem a szakmámat és mivel megvan a megfelelő tudományos fokozatom, mind a mai napig dolgozhatnék kutatóként és oktatóként. Nem volt felemelő érzés a munkanélküli központba járni egy évig, bár kétségkívül sok tanulsággal járt. Visszatekintve azonban az elmúlt 10 évre, ma már azt gondolom, hogy jobban jártam a kirúgásommal akkor is, ha senki nem akarta, hogy jól járjak.  2010 óta ugyanis annyi méltánytalanság, megaláztatás, gyötrés, tehetetlen düh jutott osztályrészül az autonómiára és tudományos szabadságra vágyó oktatóknak és kutatóknak, amelyekből örülök, hogy kimaradtam. És mélyen együtt érzek mindazokkal, akikre egy még sanyarúbb jövő vár.

Magyarországon nem történik más, minthogy egyszerűen lefejezik az értelmiséget, olyan felülről vezényelt elitcserét hajt végre a hatalom, amelynek eredményeként szép lassan mindenki elmenekül a tudományos és oktatói pályáról, akinek nincs kedve ahhoz, hogy feladja autonómiáját, integritását, szakmai elképzeléseit. Ezt hívják kontraszelekciónak; amikor nem számít a tudás és a teljesítmény, hanem kizárólag a párt iránti lojalitás. És ennek már számos látványos eredményét dokumentálhatjuk. Amikor egy Maróth Miklós lehet az akadémiai intézeteket integráló szervezet vezetője, Mocsai Lajos ül a rektori konferencia tagjai között és Szíjjártó Péter lesz egy egyetemet irányító kuratórium tagja, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kultúrára és tudományra mért átok beteljesült. Kulturális ellenforradalom zajlik, amelynek eredményeként a független értelmiség helyét fokozatosan átveszik a párthű vazallusok. Aki tud, elmenekül az országból, akinek erre nincs lehetősége, az pályát változtat, vagy kilép az állami szférából. 

És egyre inkább kontraszelektálódik a diákság is. Hiszen ezekbe a felsőoktatási intézményekbe a mainál is kevesebb eséllyel fog bekerülni egy szegénysorból származó, tehetséges fiatal, a középosztály pedig, a jelenleginél is nagyobb erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy gyermekeit külföldi egyetemekre jutassa.  Ez pedig az ország jövőjére nézve is tragikus. Hiszen napjainkban, amikor már Orbán Viktoron kívül mindenki tudja, hogy nem munka- hanem tudásalapú társadalomban élünk és csak azoknak a nemzeteknek van esélyük arra hogy versenyben maradjanak, amelyek minden erőforrásukat a tudás, a tehetség és a kreativitás kibontakoztatására fordítják, azaz ország, amely tehetséggondozás helyett a tehetségektől való megszabadulásra fordítja erejét jóvátehetetlenül a perifériára sodródik és végérvényesen leszakad. 

A felsőoktatás statáriális szerkezeti átalakításának azonban van egy rejtett üzenete is. Azt jelzi, hogy Orbán Viktor ma már számol azzal, hogy esetleg elveszítheti a 2022-es választásokat, és arra az időszakra is készül, amikor ismét ellenzékben fog politizálni. Úgy képzeli, hogy a gazdaságosan működtethető egyetemek fideszesítésével egyrészt bőségesen folyó bevételi forráshoz juthatnak oligarchái, másrészt ideológiai befolyása alatt tarthatja a felnövekvő értelmiséget. Ebben az elképzelésben kétségkívül lenne egy megnyugtató elem, nevezetesen, hogy kalkulál a bukással, tehát nem akarja erőszakkal megtartani a hatalmat. Másrészt azonban a folyamatosan zajló radikális strukturális átalakítások, amelyek egyetlen területen sem szólnak másról, mint a Fidesz gazdasági hatalmának és politikai befolyásának bebetonozásáról, azt jelentik, hogy hiába győz esetleg az ellenzék a választásokon, azonnal kettős hatalom fog kialakulni, ahol az erőforrások döntő része felett akkor is a Fidesz fog rendelkezni, ha már nem lesz hatalomban. Éppen úgy, ahogyan ez 2006 után történt. Az ellenzéknek tehát nemcsak a választásokra kell felkészülnie, hanem arra is, hogy hogyan fogja visszaszerezni a tényleges hatalmat jelentő erőforrásokat.