Gyermeknek adható "ajándékok"

1. Pozitív megerősítés

Néha egy megerősítő szó is elég, hogy egy egész élet megváltozzon tőle. Légy hát biztos abban, hogy a gyereked tudja, milyen nagyra becsülöd őt, és persze ezt fejezd is ki minden egyes alkalommal felé, amikor csak tudod.

2. Puszik és ölelések

Talán láttál már olyan szülőt, aki azt mondja a gyerekének: „túl nagy vagy ahhoz, hogy puszit kapj”. Ugye, te is dühös voltál rá?! Tudd, hogy a gyereked soha nem túl nagy ahhoz, hogy fizikailag is kifejezd számára, mennyire szereted, becsülöd, és milyen nagyra tartod. (Ha ő kéri, hogy ne puszilgassák, az más.)

3. Közös étkezések

Amikor együtt eszünk, akkor általában olyan dolgokról is szót tudunk ejteni, melyekről máskor nem. Az a család, amelyik együtt eszik, jó eséllyel együtt is marad.

4. Humorérzék

Nevess együtt a gyerekeiddel! Az ő örömükre… és a sajátodéra.

5. Képesség arra, hogy bármiben megláthassa a szépet

Segíts a gyerekednek abban, hogy megtalálja a szépet bármiben… és bárkiben, akivel találkozik.

6. Lehetőség a hibázásra

A gyerekek gyerekek. Ettől olyan szórakoztatóak… és persze emiatt igénylik a türelmedet is. Adj a gyerekednek lehetőséget arra, hogy felfedezze a világot, megtapasztalja azt, és persze arra is, hogy ne legyen tökéletes.

7. Állandóság

A család és az otthon állandósága az az alap, amire a gyerekek az életük hátralévő részét építeni tudják. Tudniuk kell, hogy hol van a helyük a családban, kiben bízhatnak meg, és ki az, aki törődik velük.

8. A vágy arra, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez

Bátorítsd a gyerekedet arra, hogy merjen nagyot álmodni! Cserébe többet érhet el, mint amit valaha is lehetségesnek gondolt volna… és valószínűleg annál is többet, mint amit te lehetségesnek gondoltál.

9. Idő

Az idő egy olyan ajándék, amit soha nem vehetsz vissza, és amit soha nem adnak vissza. Szóval, gondold meg jól, hogy kire (vagy mire) áldozod!

10. Osztatlan figyelem

Talán semmiségnek tűnik, de nagyon fontos. Mindig figyelj rájuk, és ne hagyd, hogy a külső dolgok közbeszóljanak, ha a gyerekeddel vagy!

11. Együttérzés

Az élet nem habos torta. Ha rossz dolgok történnek, vagy nem felénk lejt a pálya, akkor is fontos, hogy a gyereked érezze a támogatásodat. Így később ő is együttérzést tanúsít majd mások iránt.

12. Megelégedettség

Általánosnak mondható, hogy folyton többet akarunk annál, mint amink van. Ezért is nagy kincs, ha a gyerekedet megtanítod arra, hogy elégedett legyen azzal, amije van.

13. Kíváncsiság

Tanítsd meg a gyerekedet kérdezni! A „hagyd már abba a kérdezősködést” az a mondat, ami egyetlen szülő száját soha nem hagyhatja el.

14. Eltökéltség

Abban, hogy ki mennyire sikeres, általában az a döntő: mennyire akarja azt. Az eltökéltség valami olyan, amivel már ma hozzásegítheted a gyerekeidet a jövőbeni boldogsághoz.

15. Fegyelem

A fegyelem szabályokat jelent és következetességet. Alapvetően pozitív és megerősítő, nem pedig büntető. A gyereknek meg kell tanulnia, hogyan viselkedjen másokkal, hogyan érhet el eredményt, hogyan valósíthatja meg az álmait. A fegyelem révén megtanulhatja, mit kell és mit lehet megtennie.

16. Bátorítás

A szavaknak erejük van. Szárnyakat adhatnak egy gyereknek, de össze is törhetik őt. Úgyhogy gondosan válogasd meg, mit mondasz neki.

17. Alkotóvágy

A XXI. században az internet korában, aki alkotni szeretne, az nyugodtan alkothat. A világnak pedig még több alkotóra van szüksége.

18. Nagyvonalúság

Bánj nagyvonalúan a dolgaiddal, hogy később majd ő is nagyvonalúan bánjon a sajátjaival.

19. Spiritualitás

A gyerekeknek tudniuk kell, hogy nem csak húsból és vérből vagyunk. Van lelkünk, szívünk, gondolataink, akaratunk és persze hitünk.

20. Őszinteség és becsületesség

Az a gyerek, aki fiatal korában megtanulja az őszinteséget, később felnőttként is könnyebben lesz őszinte másokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy jobban fog aludni, jobban élvezi az életet, és jobban érzi magát másokkal.

21. Remény

Hinnünk kell abban, hogy a dolgok jobbá válhatnak! Ez erőt ad nekünk és kitartást. Segíteni fog minket abban, hogy túljussunk az élet nehezebb szakaszain.

22. Képzelőerő

Amit az elmúlt 20 évben megtanulhattunk, az az, hogy az élet minden egyes nappal gyorsabban és gyorsabban változik. A világ holnap teljesen más lehet, mint amilyen ma volt. És azok, akiknek van képzelőerejük, nemcsak megélik ezeket a változásokat, de létre is hozzák.

23. Tudatosság

A tudatos élet és a tudatos szülői viselkedés nagyon fontos. Néha le kell lassítani, és át kell gondolni, kik is vagyunk, merre is haladunk. És ezt meg kell tennünk a gyerekeinkkel kapcsolatban is.

24. A tanulás szeretete

A tanulás öröme nem ugyanaz, mint jól teljesíteni az iskolában az ötösért, vagy a tanár kedvében járni. Ha olvasunk, kérdezünk, elemzünk, magyarázunk, az maga a tanulás.

25. A természet tisztelete

Az a gyerek, aki megtanulja tisztelni és szeretni az őt körülvevő természetet, meg is tudja védeni. A szülők gyakran kérik a gyerekeket, hogy tartsanak rendet a szobájukban. Miért nem kérjük meg őket arra, hogy a szobájukon kívül is tartsák rendben és tisztán a környezetüket?

26. Lehetőségek

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy lehetőséget kaphassanak az új dolgok megtapasztalására azért, hogy rájöjjenek, mi az, amit szeretnek, és amiben örömüket lelik. Mindehhez nem is kell igazán sok pénz a közkeletű véleménnyel szemben.

27. Optimizmus

A pesszimizmus nem tudja jó irányban megváltoztatni a világot. De az optimizmus igen.

28. Büszkeség

Ünnepeld az élet apró eredményeit! Aztán lehet, hogy idővel ezekből az apró sikerekből lesznek az igazán nagy áttörések.

29. Küzdelem a békéért

A béke egy világméretű cél, ezért könnyen gondolhatjuk, hogy kívül esik a hatáskörünkön, és semmit nem tudunk tenni érte. Pedig nem így van: kezdd el a saját környezetedben azokkal az emberekkel, akik körülötted élnek!

30. Önbecsülés

Azok az emberek, akik ismerik önmagukat, jó eséllyel magabiztosak, és megtanulják saját magukat értékelni, becsülni. Aztán pedig felnőttként is jobban becsülik a saját értékeiket – akkor is, ha senki más nem tesz így.

31. Egyediség

Az, ami megkülönböztet minket másoktól, egyedivé is tesz. Ezt nem szabadna elrejteni! Büszkén meg kell mutatni a világnak, hogy észrevegye, méltányolja és örömét lelje benne.

32. Az öledbe ülni

És az öledben könyvet olvasni, mesélni, beszélgetni. Az öledben ülni egy gyerek számára… a legjobb hely a világon.

33. Egy otthon, ahol hazavárják

Az az érzés, hogy tudod, van valahol egy hely, ahova bármikor hazatérhetsz, a legjobb, legédesebb érzés a világon.

34. Hűség a társad iránt

A társad iránti hűség nemcsak a testedre vonatkozik, hanem a szemedre, szívedre, fejedre, lelkedre is. Ha teljesen odaadod magad a partnerednek, azt a gyerek is észreveszi és méltányolja majd.

35. Szeretet

A legfontosabb dolog, amit adhatsz a gyerekednek, az a szereteted.

Idő

Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd.
Becsüld meg jobban, emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A tegnap történelem. A holnap rejtély.
A ma AJÁNDÉK!

Háború 2.

Alszol a lakásodban szép nyugodtan, majd arra leszel figyelmes, hogy átmászok a kerítéseden és felfeszítem az ablakodat.
Ezután bemászok a lakásba és leülök a nappali közepén.

Megnyugtatlak, hogy nem akarok neked rosszat, csak a gazdag szomszédodhoz igyekszem, csak oda nem lehet egyszerűen a riasztó miatt bejutni.
Te csinálsz nekem egy szendvicset, mert elpanaszolom, hogy napok óta nem ettem, és eléggé ki vagyok merülve.
A szendvicset kibaszom a kukába, mert mondván szar, és üvöltve közlöm veled, hogy azonnal csinálj nekem másik kaját és többet, különben kimegyek az előszobába és felgyújtom a retekbe az egészet!
Közlöm megint veled, hogy nem akarok itt maradni, mert Te csóró vagy és leszarlak, csak ugródeszka vagy, de az viszont legyél nagyon jó.
Közben azért jó párszor a nappalid szőnyegére piszkítok.
Átjön a harmadik szomszéd, aki közli, hogy szerinte gazdagék simán befogadnának csak Te nem engedsz.
Erre megint üvöltözni kezdek veled és követelem, hogy azonnal kezd meg a fal bontását, mert én oda AKAROK menni.
Nem kérek, nem egyeztetek, hanem KÖVETELEK ÉS AKAROK.
Te próbálsz megoldást találni: a falat mégsem bonthatod ki szó nélkül, de az sem működik, hogy én ott üvöltözök és török zúzok a lakásodban.
Közben megint piszkítok és az ellátásom miatt balhézok kicsit. Párszor sértegetem a családod tagjait és téged is, hogy mennyire mocskos szemetek vagytok Ti velem.
A szomszéd is felébredt a zajra és közli, hogy ha átjutok, akkor befogad, majd felhív téged, hogy falbontás és erkély mászás kizárva, mert ezt tiltja a szabályok törvénye, amit be kell tartani.
Te megint állsz, hogy most mit kellene csinálj. A gyerekeid már rettegnek, neked eleged van az egészből. A házmester, akinek a dolga lenne az egész ügy kezelése, közben lopja a balkonládákat a virágokkal, mert éppen mindenki a Te lakásodra figyel.(a múltkori közös költség eltűnésével sem foglalkozik így most senki).
Ez az a pillanat, amikor eljutsz oda, hogy takarodjon mindenki a lakásodból ahova akar, csak el onnan!
Várod a reggelt, amikor neki kezdhetsz takarítani és megint nyugalom lesz a lakásban.
Közben a házmester már a szomszédodban van, hogy a harmadik szomszéddal megtárgyalják, semmi keresni valóm nincs nála, úgyhogy vissza juttatnak a lakásodba....

Háború

Te mit csinálsz, ha kitör a háború? 

Én menekülök. Az első lövés után fölkapom a gyerekeimet, húzom magam után a páromat, és el innen az első helyre, oda,  ahol,  nem lőnek. Nem tudom, ki fogad be és hol. Nem tudom, meddig kell bujdosnom. Lehet, hogy az első országig, ahol béke van. Lehet, hogy tovább megyek, ahol vár valaki. A gyermekkori barátom Nagy-Britanniában? A régi rokon az Államokban? Valami távoli ismerős Indiában? Dél-Amerikában? 

Te mit viszel magaddal? 

Én a futócipőmet, mert abban talán hosszabban bírom a gyaloglást. A túradzsekimet, mert vékony, mégis meleg, nem ázik át,egy vagyon volt akkor, mikor még béke volt, és meg tudtam venni a fizetésemből. Kevés ruhát, majd mosok valahol. Mi lesz, ha nem? De nagy csomaggal lehetetlen menekülni! Viszem a kislányom kedvenc plüssjátékát, a pandát. (Istenem, hogy szerzek neki pelenkát? Tápszert?) Az irataimat, a összes készpénzt, a bankkártyámat (egyáltalán fel tudok róla venni pénzt? vagy zárolták a számlámat?), családi ékszert, aranyórát, mindent, amit pénzzé lehet tenni egy idegen országban. A telefonomat, tabletet, laptopot, bármit, amivel elérhető a külvilág, amivel kapcsolatot tudok tartani az otthoniakkal. Talán a laptop túl nehéz, akkor csak az adataimat. Vagy azokat inkább mentsem föl a netre? A neten béke van. 

Te hogy menekülsz?
És én hogy menekülök? Lesznek még repülőjáratok? Vonatok? Elmegyek valameddig autóval? Busszal? Előbb-utóbb gyalogolni kell. Sátrat nem is viszek, nehéz. Hálózsákot talán. Aztán fennakad egy kerítés drótján. A hangszerem a legdrágább ingóságom, de azt is hátra kell hagynom, túl nehéz, eladni se volna egyszerű. Gyalogolni kell, nem ismerem az utat. Egyedül próbálkozom? kalauzt keresek? embercsempészt... Mennyi időm lesz menekülni? Lehet, hogy egy szál ruhában kell kirohannom a házból a bombák elől. Apai-anyai ágról a génjeimben van a menekülés.  Lehet,hogy útközben kirabolnak. Lehet, hogy átvernek. Lehet, hogy minden holmimmal épségben megérkezem, és lehet, hogy semmim nem marad. 

Te mit remélsz egy idegen helyen?
Mondhatod, hogy nem leszel elveszett, beszélsz angolul, németül, franciául, de mit csinálsz, ha Afrikáig kell futnod vagy át a Kaukázuson, és senki nem érti, amit mondasz?  Én elveszett leszek. Néha már a szülővárosom határán az vagyok (talán az ősök röghöz kötöttségét hordozom). Remélem, hogy nem bántanak majd. Hogy nem zárnak be. Hogy nem választanak el a páromtól vagy a gyerekeimtől. Hogy gondoskodnak rólam, adnak legalább egy pohár vizet, egy tányér levest, egy takarót éjszakára. Vagy legalább nem köpnek a lábam elé, az arcomba, mert idegen vagyok, más a ruhám, más a nyelvem, nem eszem meg az ételeiket, és rémülten kapaszkodom az okostelefonomba, amellyel a hírekhez juthatok, amely, talán utat mutat egy aluljáró mélyén, Próbálok kapaszkodni az egyetlenbe, ami békebeli, civilizált önmagamra emlékeztet.

A halálbüntetésről szakmailag és számokban is röviden........

Rendben, miniszterelnök úr, tartsuk napirenden a halálbüntetésről szóló vitát!
(bár ezzel az Európai Unióban nem szerzünk most sem jó pontokat és ha Magyarország visszaállítaná a halálbüntetést, akkor eljárás indulhatna ellene, amely szankciókhoz vezethet, például ahhoz, hogy felfüggesztik az ország szavazati jogát az Európai Tanácsban)

 Lássuk először, hogyan is öljön az állam!

Kényszerítsen orvosokat vagy más egészségügyben kiképzett szakembereket, hogy esküjükkel ellentétesen egy élet elvételében segédkezzenek? Vagy hagyjuk laikusokra, eltalálják-e a méregkoktéllal a delikvensek vénáját? Miután a kivégzésre használt gyógyszereket erre a célra már nem adják el a gyártók, kísérletezzen Magyarország is állatokon használt nyugtatószerekkel? Esetleg kövessük az amerikaiak példáját, és használjunk gázkamrát, villamosszéket? Vagy vannak az országban emberek, akik a rend pártján állva hajlandók embertársukat agyonlőni? Esetleg térjünk vissza az akasztáshoz, amelynek horrorját a Terror Házában videóról mesélik el minden látogatónak?

És, miniszterelnök úr, ki nézze végig az állami gyilkosságot?

Beengedjük az áldozatok hozzátartozóit a kivégzésre? Az elítélthez közel állókat? És ki kér bocsánatot, ha téved az igazságszolgáltatásunk? Nem oly lehetetlen: az elmúlt évtizedek legnagyobb emberáldozatát hozó fegyveres rablásában egy olyan embert ítéltek el, akinek semmi köze nem volt a mészárláshoz.

A halálbüntetésről szóló vita során nézzük majd meg a statisztikákat is! A 2013-as adatok alapján az Egyesült Államok azon területén, ahol van még halálbüntetés, 4,4 gyilkosság jutott 100 ezer főre, és 3,4 volt az emberölések száma ott, ahol „csak” életfogytiglan vár az el követőkre. Ebben az évben Magyarországon ez az arány 1,5 volt.

Miniszterelnök úr, várjuk végre az érveket.
(hacsak nem a későbbi politikai ellenfelekkel való ilyetén leszámolásra gondolna, de az már teljes diktatúra lenne)

Vasárnapi nyitva tartás

Őszintén szólva, nem osztom az ellenzék derűlátását az üzletek vasárnapi nyitva tartásával kapcsolatban. Ha most rendeznének népszavazást e kérdésben, valószínűleg sikerülne visszaállítani az eredeti állapotot, azonban Szepessy Zsoltnak köszönhetően a népszavazás időpontja (ha egyáltalán sor kerül rá) minden bizonnyal a távoli jövőbe tolódik, amikor már mindenki beletörődött és hozzászokott az új szituációhoz és életét annak megfelelően alakította ki. A magyar nép amúgy is alkalmazkodó képességéről híres, többek között ennek is köszönheti, hogy átvészelhette az elmúlt évszázadok történelmi viharait. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy e döntés agyrém, amely egyre abszurdabb fordulataival lep meg.

A pékségek például vasárnap is foglalkoztathatnak alkalmazottat, ők azonban kizárólag pékárut és tejterméket árusíthatnak, nehogy a többi üzlettel szemben versenyelőnybe kerülhessenek. Ha azonban maga a tulajdonos áll a pult mögé, ő bármit eladhat - úgy látszik a versenyelőny kizárólag akkor áll fenn, ha az alkalmazott adná az üdítőt. Nem csoda, hogy azok a kormánypárti korifeusok, akik a vasárnapi nyitva (helyesebben) zárva tartás ügyében megszólalnak, egyre jobban belebonyolódnak a dologba.

Eredetileg ugye arra hivatkoztak, hogy az üzleteket azért kell bezárni, hogy a családok együtt lehessenek. Azt nemigen árulták el, hogy a kormány gondoskodása a vasárnap is dolgozó sok százezer állampolgár közül miért éppen és kizárólagosan a kiskereskedelmi dolgozókra terjed ki (gondolom, a válasz az lenne, hogy valahol el kell kezdeni). Soha senki nem oldotta fel azt az ellentmondást, hogy ha mindez a családok érdekében történik, mi az oka annak, hogy éppen a családi üzletek tarthatnak vasárnap is nyitva.

Ugyanakkor a kormánypárt retorikájában egyre többször jelenik meg az a változat, amely szerint az intézkedésre a magyar családi vállalkozások helyzetbe hozása érdekében volt szükség. Úgy gondolom, nem a kormány feladata, hogy befolyásolja vásárlási szokásainkat, főleg nem erőszakos módon. Véleményem szerint egyébként mind a nagy, mind a kis üzletnek megvan a létjogosultsága és a közönsége: a nagy üzletekben elsősorban azok vásárolnak, akik egyszerre, gyorsan és személytelenül szeretnék elintézni heti bevásárlásukat, míg a kis boltok kisebb, de esetleg személyre szabott választékkal, személyesebb kiszolgálással tudják magukhoz kötni az általában mindennap betérő vásárlókat.

A kormánypárti politikusok végső érvként mindig külföldi példákat hoznak fel, elfeledkezve arról, hogy egyrészt a példaként emlegetett országokban az üzletek zárva tartása nem egyes csoportok helyzetbe hozása érdekében történik, másrészt egyre inkább lazítanak a szigorú szabályokon. Vagyis a hazaival éppen ellentétes tendencia figyelhető meg. Úgy tűnik, már megint az európai iránnyal szemben haladunk. Egyelőre egyetlen válasz van arra, hogy miért is volt szükség erre az intézkedésre, amelyet ráadásul hétről hétre állandóan módosítgatnak. Csak…

Quaestory.... mai magyar történet

Amikor végre lakat alá került Tarsoly Csaba azt gondoltam, egy ideig csend lesz a botrány körül. Ami kiderülhetett, az mostanra biztosan kiderült, a többi pedig a rendőrök meg az ügyészek dolga. De nem egészen így van. Még mindig szinte óránként szembesülünk újabb és újabb kérdésekkel, ha valaki megpiszkálja a Quaestor bukásának körülményeit, mindig talál újabb felfejtetlen szálat.

Annak idején a Kulcsár-ügy csak piti bemelegítés volt azokhoz a csalásokhoz képest, amelyekhez a Fidesz-éra politikai korrupcióival tarkított maffia-kormányzása segédkezett. Még öt évvel ezelőtt el lehetett hitetni a közvéleménnyel, hogy minden disznóságért eredendően az „előző nyocévet” és persze Gyurcsányt terheli a felelősség, mára hamisan csengenek az ilyen magyarázatok, a forgatókönyv mégsem változott.

Lehet bármit mondani a kormány oldalán, a szavaknak, a nyilatkozatoknak, de még a tetteknek sincsenek következményei. Ha szabad blöffölni pazarló külföldi utazások dolgában, miért ne lehetne „sajátosan megközelíteni” az igazságot más ügyekben is? Ki fogja számon kérni a főminiszteren, ha mást nyilatkozik, mint a korábban megszólalók? Kell-e hitelesen igazolnia a miniszterelnöknek, hogy nem élt vissza az információkkal, és úgy, abban az időrendben történtek az események, ahogyan azt ő állítja?

Az ATV-ben a tényekkel szembesített kormányszóvivő angolna módjára siklott ki a kérdésekre adandó egyenes válaszok elől, és magabiztosan húzta elő azt a levelet, amelyet a főnöke a Quaestor bukott vezérétől kapott. Aláírás, dátum – tessék megnézni, egyezik, mondta, de nem kérdezték meg tőle, hol van a postakönyv? Mi igazolja, hogy nem egy visszadátumozott levelet mutogat a nyilatkozó? Illik megbíznunk a szavában, mert Tarsoly Csaba ugyan csaló, de csak nem gondoljuk róla, hogy valaki visszadátumozza a levelét? Tőle sok minden kitelik, még az is, hogy egy senkit ültett néhány napra a vezérigazgató székbe, s aztán ember legyen a talpán, aki számon akarja kérni rajta majd a „hibás döntéseket”. De hamis levelet kiadni? Na olyat, biztosan nem tenne.

És ne tételezzen fel senki a háttérben politikai korrupciót se, mert nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy gazdag pénzügyi vállalkozó állandó parlamenti belépőt kap attól az államtitkárságtól, amelynek vezetőjével később gyakran fényképezkedik. És rosszra gondol, aki furcsának találja, hogy a vádhatóság feje már másnap nem küldött egy regiment rendőrt a csalók letartóztatására. Abban sincs semmi kivetni való, hogy az adóhatóság emberei órákon belül nem tettek pecsétet a cég valamennyi vagyontárgyára, vagy a Nemzeti Bank elnöke nem rúgta ki azonnal a felügyeletet elmulasztó részleg valamennyi vezetőjét.

A Quaestory igazi mai történet.

Hagyjátok békén a gyermekeink jövőjét!

A gyerekeinket akarjátok? Azt nem. Mert azt, hogy vasárnap nem mehetünk vásárolni, lenyeljük. Ha lenne beleszólásunk, mondanánk, hogy nem akarjuk a ti megoldásotokat. De elvettétek tőlünk a közvetlen véleménynyilvánítás jogát is. Azt is lenyeltük.

Hogy sok munkavállalót lapátra tettetek, majd közmunkásként töredék bérért visszafoglalkoztatjátok őket, összeszorított foggal, de lenyeljük. Mert így legalább akik hozzájutnak a közmunkához, nem lesznek munkanélküliek, akik elesnek minden szociális támogatástól. Azt is lenyeltük, hogy gyerekeinknek ti akarjátok megmondani, a világ milyen. Ezt odahaza ki tudjuk igazítani.

Mert ha azt gondoljátok, a hatalomból kinyilatkoztatva nektek a gyerekeink elhisznek mindent, tévedtek. Ahogy abban is tévedtek, hogy elég néhány mágikusnak gondolt szó (emútnyócév), egy-két eposzi jelző (bukott baloldal), időnként egy ordas hazugság (ballib brókerbotrány), és mindenki elfelejti az adórendszer átalakításával történt lopást, a nyugdíjpénztár kirablását, a devizaspekulációtokat, a közbeszerzésnek nevezett szabadrablást, a stadionokat, a szegénységet. Nem felejtjük el.

Segít ebben az internet, a ti fő „ellenségetek”, ahol mi naponta szembesülhetünk azzal, hogyan köpitek szembe önmagatokat. S most itt van a gyerekeinket érintő eszement ötletetek. Azt gondoljátok, majd ti megmondjátok, ki mehet gimnáziumba, szakiskolába. Na, ezt nem nyeljük le! Lehet, hogy birkák voltunk, ha magunkról, a mi boldogulásunkról volt szó. Összehúzzuk a nadrágszíjat, feléljük a tartalékokat, eladogatjuk, amire nincs szükségünk, elhalasztjuk a cserét, felújítást, megfelezzük, amit még meg lehet felezni.

De a gyerekeink boldogulását ne akarjátok elvenni! Azt nem hagyjuk! Csak mert faluba születtünk mi is, gyerekünk is, és a mi kis falusi iskolánkban nem volt szakos tanár, a városba bevinni meg nem tudtuk gyerekünket, most ennek kárát ő lássa egy életen át? Mert nem futotta magántanárra, ezért kerüljön a gyerekünk a középiskolai tanulásakor, élete végéig hatóan hátrányba? Mert kilóg a gyerek a szürke tömegből, s ezt az iskola nem tudta kezelni, ennek következményeit ő viselje?

Mert későn érő típus – mondta a pszichológus –, ez kiírja őt a diploma lehetőségét jelentő oktatásból? Mert tanulási zavar terheli, összeszorított foggal kísérletet sem tehet arra, hogy képes legyen felsőfokú tanulmányokat folytatni? Mit gondoltok magatokról? Ti vagytok az Isten, és mindent tutira tudtok? Vagy azt gondoljátok, a csalárdan megszerzett kétharmad minden aljasságra feljogosít? Titeket nem érdekelnek a gyereksorsok, a családok sorsa?

Nem azokról a családokról van szó, ahol odahaza a könyvespolcról Wass Albert, esetleg József Attila esik a gyerek fejére, hanem azokról, ahol a kalapács koppan a gyerek fején. Nekik nincs és nem is lesz lehetőségük kitörni „kasztjukból”? Szerintetek egy gyerek születési körülményei egy életre elrendezik az ő sorsát?Miféle keresztény emberkép, erkölcsiség vezet bennetek?

hirdetés

De mondom, el vagytok tévedve. Ezt nem hagyjuk! Lehet, hogy birka nép vagyunk, de a gyerekünket nem engedjük a szakadékba lökni. Hogy majd ti egy teszt alapján mondjátok meg, hol tanuljon? Aki ilyet kitalált, nem látott élő iskolás gyereket. Ezt nem hagyjuk. Nem lesz ez a márciusi ifjakat idéző forradalom, de ez lesz az igazi „fülkeforradalom”. Emlékezzetek rá, volt példa erre nem is olyan régen. Veszprém. Kész?

A gyerekeinket hagyjátok békén. Elég legyen a hittanos nyomulásból, a szélsőjobboldali ikonok példaképi hőssé festéséből, a valósághamisító kísérleti tankönyvekből, az iskolák működésére szánt pénz elvételéből, gyerekeink tanárainak vegzálásából. Elég volt. Ne feszítsétek tovább a húrt. A gyerekeinket hagyjátok békén. Ott van nektek a paksi homokozó, az európai pénzek ellopásának lehetősége, heccelhetitek egymást a parlamentnek csúfolt bábszínházban, villoghattok a keleti diktátorokkal a tévétekben, átadhatjátok sokadszorra a Várbazárt, vagy egymást ajándékozhatjátok giccses műtárgyakkal, szórakozzatok ezekkel.

Utoljára mondom, most még nyugodtan, lassan, hogy megértsétek: a gyerekeinket hagyjátok békén! Világosan beszéltem?

Hogyan tegyük fel a Viber -t Ubuntu 12.04 -re, Linux Mint -re stb 32 és 64 bitre?

How to install Viber on 32 bit Ubuntu, Linux Mint, Deepin, Pinguy OS and Other Ubuntu derivative systems, via Wine:

Because there is no Viber package for 32 bit systems, we can only install the Windows version of Viber, via Wine.
Install Wine:
$ sudo add-apt-repository ppa:ubuntu-wine/ppa
$ sudo apt-get update
$ sudo apt-get install wine1.7 winetricks
Download the Viber installer for Windows and install it, on Wine:
$ wget http://download.cdn.viber.com/cdn/desktop/windows/ViberSetup.exe
$ wine ViberSetup.exe
To remove Viber, type wine uninstaller in your terminal and uninstall the Vibe from the GUI.

How to install Viber on 64 bit Ubuntu, Linux Mint, Deepin, Pinguy OS and Other Ubuntu derivative systems, via Wine:

Viber is available for 64 bit (amd64) systems as a deb package, so installing it is easy. All you have to do is download the deb package from the official site:
$ wget download.cdn.viber.com/cdn/desktop/Linux/viber.deb
And install it via command-line. I prefer gdebi over dpkg due to the fact that it also handles dependencies:
$ sudo apt-get install gdebi
$ sudo gdebi viber.deb
Optional, to remove viber, do:

$ sudo apt-get remove viber