Ez most vicc? Vagy komoly?!?

Nyugdíjreform

5 tipp, mit tegyünk a kötelező magánnyugdíj-pénztárban lévő

megtakarításunkkal?

1. Nyomtassuk ki az utolsó egyenleget, keretezzük be és emlékezzünk rá!

2. Vegyük fel a lengyel állampolgárságot, kérjük át a számlánkat, ott még pár évig királyok lehetünk.

3. Küldjük el a kivonatot Selmeczi Gabriellának és kérdezzünk rá, hogy ennyiért megéri-e?

4. Hagyjuk bent egy évig és a pénztár magától is lenullázza, ami az addigiból megmaradt.

5. Szenvedjünk maradandó egészségkárosodást és kérjük a rokkantosításunkat.

10 dolog amit a kormány tenni fog a magánnyugdíj pénzekkel.

1. Megveszi az összes Tesco-t meg Auchan-t, most úgyis olcsón

lesznek eladók.

2. Kósa Lajos számára megfinanszíroz egy OKJ-s gazdaságpolitikusi

tanfolyamot.

3. Ha Kósa mégse megy el, akkor vesz svájci frankot.

4. Olcsóbb magánnyugdíjasokat vásárol Kínából.

5. Létrehozza a világ első állami magánnyugdíjpénztárát, amit

Bakondi György felügyel, majd letartóztatnak valakit.

6. Módosítják az Alkotmányt, így minden 4 életben töltött év csak 2

évnek fog számítani a jövőben.

7. Matolcsi György felteszi a 24-esre Monte Carloban.

8. Félreteszi egy Gyurcsány-letartóztatási bankettre.

9. Megveszi a Chelsea-t a Videotonnak.

10. Keres egy olyan excel rovatot a költségvetésben, ahova befér ez

az összeg, és beírja.

10 alternatív javaslat a nyugdíjrendszer reformjára.

1. Nyugdíjasok bárhol játszhatnak Texas hold'em pókert.

2. A születéskor várható élettartam drasztikus csökkentése.

3. Felosztó-kirovó rendszer helyett sorsolásos - aki nyer, az nyugdíjas lesz, aki nem, az dolgozik tovább.

4. Egyéni nyugdíjszámla - mindenki annyit fizet be, amennyit akar, a kormány meg kap hozzá egy PIN kódot.

5. Testvérnyugdíjas program - mindenkinek kisorsolnak egy testvérnyugdíjast, akit el kell tartania, ezzel párhuzamosan a nyugdíjjárulék megszűnik. Akinek nem jut testvérdolgozó, az így járt.

6. GDP rulett - a kormány minden évben egy szektortól vagy egy nagyobb cégtől elvesz annyit, amennyi a nyugdíjra kell. Ehhez szerencsekereket használ Alkotmánybírók jelenlétében.

7. Nyugdíjszerző háborúk indítása szomszédos országokba, akikre nem annyira figyel a nemzetközi közvélemény.

8. 13. havi munka bevezetése - ennek bevételét a Nyugdíjasmentő Alapnak ajánlják fel.

9. Nyugdíjasok havi egy ingyen beszédet kapnak DVD-n, nyugdíjat pedig majd később.

10. A nyugdíjasok megkapják a BKV-t, mint kisrészvényesek.

Az 5 legrosszabb mondat, amit a nyugdíjas postástól hallhatunk 20 év múlva

1. Marika néni 12 hónap múlva jövök.

2. Tessék megnyugodni, ez a pénz jó helyen van az államnál.

3. Az öngondoskodás jegyében ide tetszene tudni adni a nyugdíja 90 százalékát, hogy utána kihozhassam?

4. Ne tessék aggódni, a Gitta néni a 3/d-ből sokkal rosszabbul járt, tőle minden hó végén elviszek 980 forintot a diákhitelére.

5. 82 évesen már nem szedem olyan gyorsan a lépcsőket, de már csak 6 évem van hátra a nyugdíjig.

102 019 magán-nyugdíjpénztári tag

Most már bevallhatom: papírom van arról, hogy a spekulációt támogatom a jóságos állambácsival szemben, a globális tőke szekerét tolom. Bár én inkább úgy mondanám, hogy az öngondoskodásban hiszek a tipikus magyar Pató Pál-gondolkodással szemben.

Nem sokat számoltam, nem kalkuláltam, csak döntöttem. 

Azt is ki merem jelenteni, hogy nem volt bennem semmiféle forradalmi hevület, amikor besétáltam a nyugdíjfolyósító irodájába leadni a nyilatkozatot. Nem öltöztem díszmagyarba, és nem akartam utána a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalni a Nemzeti dalt, vagy felolvasni a 12 pontot. Sőt, elégtételt sem éreztem, hogy Orbán Viktor orra alá dörgölhetem a megkapott nyilatkozatot.

Pedig olyan szépen kérték azt a pár százezer forintomat. Szinte térdre borultak előttem könnyes szemmel, hogy a hazának szüksége van erre a pénzre, de én irigy voltam. Azért az árulkodó, hogy még a kisebbik ellenzéki párt is, mely alapvetően támogatja a magánnyugdíjpénztárak államosítását, úgy nyilatkozott, hogy a kivitelezést aggályosnak találja. Ők, akik néhány hónapja még minden jogi aggály nélkül sóval hintették volna be a kereskedelmi tévék általuk lerombolt székházának helyét.

Még egy dolog játszott közre a döntésemben: hiszek abban, hogy van még olyan bíróság a világon, melynek lesz bátorsága ítéletet mondani az elfogadott törvény felett. Legyen az akár Budapesten a Donáti utcában, akár Strasbourgban. Ha pedig ez megtörténik, akkor azért igényt tartanék valamilyen ellátásra azért a havi 24 százalékért cserébe. Vagy ajánlok egy alkut: szeretnék rendelkezni arról a 24 százalékról is, és onnantól kezdve tényleg semmilyen kapcsolatot nem akarok az állami szolidaritási rendszerrel.

Előfordulhat, hogy a miniszterelnök makacssága egész hátralévő életemben üldözni fog. Hiszen Orbán Viktor olyan ember, hogy ha valamit megmond, akkor annak úgy kell lennie. Márpedig megmondta, hogy Magyarországon nem lesz magánnyugdíjpénztári rendszer.

Viszont ha már itt tartunk, akkor idézzünk fel még egy elhíresült mondatot az elmúlt hónapokból: "Világossá kell tennünk, hogy a korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed (a nyugdíjjárulékokból)" - mondta a Dow Jones hírügynökségnek Orbán Viktor. Márpedig jelenleg a 2000 milliárd forintnyi nyugdíjkiadásból 500 milliárdot az államkassza fedez. Ez pedig két dolgot jelenthet: vagy 25 százalékkal kevesebb nyugdíjasnak kell lennie, vagy ugyanannyi embernek 25 százalékkal kevesebb nyugdíjat kell adni. Remélem, a következetesség majd ezen a téren is jelentkezik a miniszterelnöknél és nem esik a szelektív memória hibájába.

Mindezek ellenére könnyen lehet, hogy ráfázom. Kicsit sarkítva kijelenthetem, hogy hetven évesen majd vagy koktélt szürcsölgetek Havannában, vagy a kukákat túrom a Havannán. Nagyon nem mindegy. De utóbbi esetben is mondhatom majd azt, hogy csak az én döntésemen múlt, a saját kezemben volt a sorsom, és nem befolyásolta a négyévente forduló politikai széljárás. Ezért pedig már megérte.

Miért blogolok:

csak úgy írogathatnék is, ha lenne időm, de inkább csak gondolatokat kölcsönzök másoktól....
egy ok lehetne, hogy az eddig megvalósított Fidesz-kezdeményezések egyike sem szerepelt a párt 2010-es választási programjában, tehát a választók nem adhattak felhatalmazást azokra.

A legfontosabb lépések, amelyek ebbe a sorba illeszkednek, a következők:

1) Köztisztviselők elbocsátása mindössze két hónapos felmondási idővel és indoklás nélkül. Ez volt a legelső erősen jogszűkítő lépés, amelyre azért volt szükség, hogy egyszerűen és olcsón elküldhető legyen több száz, az előző kormányok által kinevezett köztisztviselő.

2) Rendkívüli válságadók kivetése pénzintézetekre, energiaszolgáltatókra, kiskereskedelmi láncokra, távközlési és informatikai vállalatokra. Az adó mértéke nemzetközi összehasonlításban igen magas és forgalomarányosan meredeken növekvő. Zömmel az alaptőkét sújtja, hiszen az érintett cégek többsége 2010-ben veszteséges volt. Az adókivetés módja világossá teszi, hogy elsősorban nagy külföldi, multinacionális vállalatok ellen irányul.

3) Gyermekkedvezmények a személyi jövedelemadó rendszerén belül. Akinek három gyermeke van, az akkor sem fizet többé egyetlen fillér adót sem, ha az átlagbér négyszeresét keresi. Szélsőséges példa ez a jómódúak felesleges támogatására. A rendszerváltás óta az első eset, hogy egy miniszterelnök ennyire nyíltan saját magát kedvezményezi. A lehetőségek költsége alapján egyáltalán nem burkoltan szegényellenes intézkedés, ami különösen a munka és jövedelem nélküli roma népességet sújtja.

4) Szakmai tudás és tapasztalat nélküli, nem feddhetetlen személy hírében álló pártkatona kinevezése az Állami Számvevőszék élére és a Költségvetési Tanács felszámolása. Az alig néhány éve létrehozott tekintélyes testületet szigorúan kötelessége teljesítése közben érte a kivégzéses halál.

5) 98 százalékos különadó kivetése az úgynevezett „pofátlan" végkielégítésekre, öt évre visszamenőleges hatállyal. Amikor az Alkotmánybíróság ezt a törvényt alkotmányellenesnek találta, a parlament szűkítette az Alkotmánybíróság hatáskörét, megvonva beleszólását a költségvetést és az adórendszert érintő ügyekbe. A különadóról szóló törvényt egy héten belül változatlan formában újra beterjesztették a törvényhozó testület elé.

6) A magyar Országgyűlés kilencszer módosította az alkotmányt a kormány uralmának első hét hónapjában (2010. május 25-től december 23-ig). Ez valóban példátlan a hazai demokrácia alig húszéves történetében. Fontos és jelentéktelen változások egész sora a magyar alkotmányt mára papírronggyá silányította, tekintélye végleg odaveszett. Mindehhez az alkotmánybíráknak egyetlen szavuk sem volt!

7) A Magyar Nemzeti Bank elnöke fizetésének, a monetáris tanács tagjai tiszteletdíjának csökkentése a jelképes minimum szintjére. A kormányfő és miniszterei nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy nyíltan támadják a jegybank elnökét és bírálják az intézmény konkrét döntéseit. A kormány rendszeresen figyelmen kívül hagyja az Európai Központi Bank észrevételeit,vagy nem is tájékoztatja a tervezett intézkedésekről. Múlt héten a kormány nyilvánosságra hozta legújabb elképzeléseit a monetáris tanács tagjainak jelölésére. Ebbe a jegybank elnökének többé nem lesz beleszólása. A jegybanki autonómia visszavétele a monetáris politika és irányítás súlyos válságához vezethet

8) A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer államosítása azon az alapon, hogy az „eltőzsdézte a tagok megtakarításait". A „nyugdíjak védelmére" kinevezett kormánybiztos vizsgálatot indított a magán-nyugdíjpénztárak ellen, miközben a kormány adókedvezményeket helyezett kilátásba az önkéntes pénztárak számára, amelyek pedig jóval szabadabban dönthetnek befektetéseikről, mint a magánnyugdíjpénztárak. A kormány megzsarolta a magánnyugdíjpénztárak tagjait azzal, hogy megvonja tőlük jövendő állami nyugdíjjogosultságukat annak ellenére, hogy munkáltatójuk fizeti utánuk a 24 százalékos nyugdíjjárulékot. Január 31-ig azoknak kell nyilatkozatot tenni, akik maradni szándékoznak a magánnyugdíjpénztárakban azok helyett, akik visszatérnek az állami rendszerbe. A rendkívül szűkre szabott határidő, az információs káosz, a jogfenntartás lehetetlensége, az Alkotmánybíróság hallgatása és a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosításával kapcsolatos beadványok tárgyalásának halogatása csaknem hárommillió honfitársunk egész életre kiható ésszerű döntését teszi lehetetlenné.

9) A médiát érintő törvények és szabályozás módosítása az információs monopólium, az úgynevezett „centrális erőtér" kialakításának szándékával. Az új szabályozás hatásköre kiterjed a nyomtatott és elektronikus sajtóra is. A médiahatóság jogot szerzett súlyos büntetési tételek azonnali kiszabására egyéni és kollektív jogok és méltóság igen szélesen értelmezett sérelme esetén. A büntetést azonnal be kell fizetni, bírósági fellebbezésnek halasztó hatálya nincs. A médiahatóság elnöke számára rendeletalkotási jogot biztosít a számos alkotmánymódosítás egyike. A médiát felügyelő tanács összes tagját a kormányzó párt nevezte ki.

10) Házi pálinkafőzés és értékesítés forgalmi- és jövedékiadó-mentesen. Ez látszólag jelentéktelen intézkedés, ami nem érte el sem a nemzetközi, sem a hazai közvélemény ingerküszöbét. Pedig hallatlan jelentősége van annak, hogy egy posztkommunista országban az uralkodó párt először emelte hivatalos kormánypolitika rangjára az adóelkerülést és az adócsalást. Még fontosabb és egyúttal igen elszomorító, hogy nemcsak a kormány, hanem a hazai közvélemény nagy része is pozitívan értékelte ezt a lépést, közérzetjavító intézkedésnek könyvelve el.

A fenti felsorolás korántsem teljes, vannak egyéb populista és nacionalista jellegű intézkedések. Mégis, ezek alkotják a gerincét az új kormányzat azon döntéseinek, amelyek torzítják és rombolják a magyarországi gazdaság és társadalom fejlődését, hallatlan károkat okozva a jövő nemzedékeinek.

Ahogyan arra Kornai János méltán világhírű magyar közgazdász kitűnő összefoglaló elemzésében (Számvetés, Népszabadság, 2011. jan. 6.) világosan rámutatott, a magyar kormánynak nincs értelmesen összefüggő (konzisztens) gazdaságpolitikája. Ehelyett a gazdaságot súlyosan torzító és a gazdaság szereplőinek egy részét hátrányosan megkülönböztető rendkívüli adókkal igyekszik finanszírozni a költségvetésben maga ütötte lyukakat, a gazdagoknak nyújtott felesleges és igazolhatatlan adókedvezményeket. A magán-nyugdíjpénztári rendszerben felhalmozott és a bruttó hazai termék több mint tíz százalékára rúgó magán-megtakarítások erőszakos államosítása szintén a költségvetés rövid távú befoltozását szolgálja, miközben hosszabb távon még nagyobb lyukakat vág az államháztartás hatalmas zsákján. Az önkényes és akarnoki gazdaságpolitika rendkívül negatívan befolyásolja a pénzügyi megtakarításokat és a beruházásokat, amelyekre pedig a gazdasági növekedés felpörgetése végett oly égetően szükség lenne.