A telex ma reggeli vezető anyaga arról szól, hogy a kormányzati sakál- és hiénamédia arról győzködi a budapestieket, hogy Budapest Karácsony Gergely alatt egy retkes, kaszálatlan, hajléktalanoktól és garázda elemektől hemzsegő rémálommá vált.
Az "Örs vezér téri banda" történetet egyenesen a "lám-lám nem irányítjuk sőt egész jó lap maradt" index viszi, a legnagyobbra kerekített őzike szemekkel rácsodálkozva arra, hogy az Örsön agresszív hajléktalanok vannak. 2012-ben, a jogi szakvizsgám és ügyvédi esküm után, az első védői kirendelésem egy olyan ügyben volt, amelyben az Örsről begyűjtött piáló, agresszívan kéregető és a békés járókelőket zaklató banda tagjai álltak bíróság előtt...
A hiénamédia persze azt elfelejti említeni, ami a Telex cikkben viszont benne van, hogy az elmúlt évek jogszabályváltozásai miatt a főváros semmit se tud tenni ezügyben, hiszen semmilyen rendészeti hatáskörük nincsen. A közterület-felügyelők odahívhatják a rendőrt, ha ilyesmit írnak.
Egyre kevesebb rendőr van, ráadásul a rendőr parancsot teljesít. Ha azt kapja parancsba, hogy ne ugrassza szét az italozó-hangoskodó társaságot, hanem csak akkor intézkedjen, amikor azok már megtámadtak valakit, ezt fogja tenni, akármilyen levelet ír Karácsony Gergely a budapesti rendőrfőkapitánynak. Aztán pedig már mehet is a hír, hogy lám Karácsony nem védi meg a budapestieket, a jó Tarlós pedig megvédte.
A szomorú az, hogy a budapestiek ezt simán beveszik. Beveszik azt is, hogy itt valamiféle hajléktalanpártiság van, sőt "Misetics-lobbi". (Misetics Bálint balos (szélbalos?) aktivista, aki régóta küzd a lakhatási helyzet javításáért, pár éve Karácsony tanácsadója lakhatási ügyekben.)
Én szélbalos nem vagyok, annyit azonban még én is tudok a dologról, hogy a hajléktalanok jelentős része leért a gödör aljára, és a helyzete egy módon fordítható meg: segítünk neki felemelkedni onnan. Az is evidencia, bárkinek aki öt percet foglalkozott valaha a témával, hogy ezerből egy ember tud magától feljönni a gödör aljáról, a többinek segíteni kell. Ráadásul a lehető leghamarabb, mert minden, a gödör alján töltött nap hónapokkal nyújtja meg azt az időt, ami alatt egyenesbe tud jönni.
Ehhez pedig lakhatást kell adni, lelki és szociális támogatást kell nyújtani. Ha sokat volt a gödör alján, akkor szépen fokozatosan lehozni a piáról, és vissza kell vezetni a társadalomba. Drága, és bizonytalan kimenetelű megoldás, viszont nincs másik. Persze van a baszogatás, amelyet három éve törvénybe is írtak, csak miután - részben amúgy emiatt - elbukták a fővárost, most éppen nem tartják be a törvényt.
Nade miért veszi be, hörögve, csattogó fogakkal, forgó szemekkel és csorgó nyállal a nagyérdemű közönség a hajléktalanok elleni hergelést? Ugyanazért, amiért az összes többi hecctémát: a szolidaritás hiánya miatt.
A migránsok és a hajléktalanok ugyanazért hálás témák a kormánykommunikációnak: félünk. Pontosan tudja a magyar, hogy akármennyire is fenntartunk bizonyos látszatokat, valójában hajszál választ el minket attól, hogy mi is az utcán éljünk. Egy kolléganőm szokta azt mondani, hogy létbiztonság az, amikor szemrebbenés nélkül, a bankszámládon levő szabad pénzből tudsz venni egy új mosógépet, ha elromlik a régi.
Mára ez a dolog kiegészült az egészségügyi ellátásokkal és még pár hasonló kiadással. A legtöbb, magát a középosztályba helyező magyar családnál ha egyszerre kell kifizetni egy fogpótlást, egy magán MR-vizsgálatot (mert a tébésre nincs időpont februárig) egy új mosógépet, meg venni a két gyereknek négy pár cipőt, mert kinőtték a régit, akkor baj van. Ha valamelyik szülőt baj éri, pillanatok alatt juthat a család olyan helyzetbe, amelyből csak értéktárgyak (kocsi, esetleg örökölt értékesebb ingóságok, hobbicuccok) eladásával, meg személyi kölcsönök felvételével lehet szabadulni.
A hajléktalanok tehát tükröt jelentenek: nem kell sok és te is ennek az állapotnak a szélére kerülhetsz.A számuk csökken, hiszen a létbizonytalanság elől már jó ideje el lehet menni külföldre, sokan az e sorok olvasói közül is megunták az egyik napról a másikra élést, és a kiszámíthatóbb nyugat-európai jövedelmi viszonyokat választották, akkor is, ha azok nem adnak - eleinte - magasabb életszínvonalat.
Ebbe a tükörbe senki se szeret benézni. Nagyon rossz érzés, amikor az ember tudatalattijában ott van, hogy az a húgyos, fetrengő alak én is lehetnék. A tudatalattit pedig el kell nyomni. Mi mással, mint azzal, hogy én jobb ember vagyok, akivel ilyen nem történik, ha pedig történik, abból igenis ki fogok mászni. Tehát vigyék előlem ezt húgyos, fetrengő alakot, miért nem küld Karácsony rendőrt?
Erre játszik rá a kormánypropaganda. A valós probléma tehát nem az, hogy több vagy kevesebb hajléktalan van Budapesten. Hanem az, hogy a magyar társadalom továbbra is a farkasok elől menekülő őzek szolidaritásával bír...
