Hagyjátok békén a gyermekeink jövőjét!

A gyerekeinket akarjátok? Azt nem. Mert azt, hogy vasárnap nem mehetünk vásárolni, lenyeljük. Ha lenne beleszólásunk, mondanánk, hogy nem akarjuk a ti megoldásotokat. De elvettétek tőlünk a közvetlen véleménynyilvánítás jogát is. Azt is lenyeltük.

Hogy sok munkavállalót lapátra tettetek, majd közmunkásként töredék bérért visszafoglalkoztatjátok őket, összeszorított foggal, de lenyeljük. Mert így legalább akik hozzájutnak a közmunkához, nem lesznek munkanélküliek, akik elesnek minden szociális támogatástól. Azt is lenyeltük, hogy gyerekeinknek ti akarjátok megmondani, a világ milyen. Ezt odahaza ki tudjuk igazítani.

Mert ha azt gondoljátok, a hatalomból kinyilatkoztatva nektek a gyerekeink elhisznek mindent, tévedtek. Ahogy abban is tévedtek, hogy elég néhány mágikusnak gondolt szó (emútnyócév), egy-két eposzi jelző (bukott baloldal), időnként egy ordas hazugság (ballib brókerbotrány), és mindenki elfelejti az adórendszer átalakításával történt lopást, a nyugdíjpénztár kirablását, a devizaspekulációtokat, a közbeszerzésnek nevezett szabadrablást, a stadionokat, a szegénységet. Nem felejtjük el.

Segít ebben az internet, a ti fő „ellenségetek”, ahol mi naponta szembesülhetünk azzal, hogyan köpitek szembe önmagatokat. S most itt van a gyerekeinket érintő eszement ötletetek. Azt gondoljátok, majd ti megmondjátok, ki mehet gimnáziumba, szakiskolába. Na, ezt nem nyeljük le! Lehet, hogy birkák voltunk, ha magunkról, a mi boldogulásunkról volt szó. Összehúzzuk a nadrágszíjat, feléljük a tartalékokat, eladogatjuk, amire nincs szükségünk, elhalasztjuk a cserét, felújítást, megfelezzük, amit még meg lehet felezni.

De a gyerekeink boldogulását ne akarjátok elvenni! Azt nem hagyjuk! Csak mert faluba születtünk mi is, gyerekünk is, és a mi kis falusi iskolánkban nem volt szakos tanár, a városba bevinni meg nem tudtuk gyerekünket, most ennek kárát ő lássa egy életen át? Mert nem futotta magántanárra, ezért kerüljön a gyerekünk a középiskolai tanulásakor, élete végéig hatóan hátrányba? Mert kilóg a gyerek a szürke tömegből, s ezt az iskola nem tudta kezelni, ennek következményeit ő viselje?

Mert későn érő típus – mondta a pszichológus –, ez kiírja őt a diploma lehetőségét jelentő oktatásból? Mert tanulási zavar terheli, összeszorított foggal kísérletet sem tehet arra, hogy képes legyen felsőfokú tanulmányokat folytatni? Mit gondoltok magatokról? Ti vagytok az Isten, és mindent tutira tudtok? Vagy azt gondoljátok, a csalárdan megszerzett kétharmad minden aljasságra feljogosít? Titeket nem érdekelnek a gyereksorsok, a családok sorsa?

Nem azokról a családokról van szó, ahol odahaza a könyvespolcról Wass Albert, esetleg József Attila esik a gyerek fejére, hanem azokról, ahol a kalapács koppan a gyerek fején. Nekik nincs és nem is lesz lehetőségük kitörni „kasztjukból”? Szerintetek egy gyerek születési körülményei egy életre elrendezik az ő sorsát?Miféle keresztény emberkép, erkölcsiség vezet bennetek?

hirdetés

De mondom, el vagytok tévedve. Ezt nem hagyjuk! Lehet, hogy birka nép vagyunk, de a gyerekünket nem engedjük a szakadékba lökni. Hogy majd ti egy teszt alapján mondjátok meg, hol tanuljon? Aki ilyet kitalált, nem látott élő iskolás gyereket. Ezt nem hagyjuk. Nem lesz ez a márciusi ifjakat idéző forradalom, de ez lesz az igazi „fülkeforradalom”. Emlékezzetek rá, volt példa erre nem is olyan régen. Veszprém. Kész?

A gyerekeinket hagyjátok békén. Elég legyen a hittanos nyomulásból, a szélsőjobboldali ikonok példaképi hőssé festéséből, a valósághamisító kísérleti tankönyvekből, az iskolák működésére szánt pénz elvételéből, gyerekeink tanárainak vegzálásából. Elég volt. Ne feszítsétek tovább a húrt. A gyerekeinket hagyjátok békén. Ott van nektek a paksi homokozó, az európai pénzek ellopásának lehetősége, heccelhetitek egymást a parlamentnek csúfolt bábszínházban, villoghattok a keleti diktátorokkal a tévétekben, átadhatjátok sokadszorra a Várbazárt, vagy egymást ajándékozhatjátok giccses műtárgyakkal, szórakozzatok ezekkel.

Utoljára mondom, most még nyugodtan, lassan, hogy megértsétek: a gyerekeinket hagyjátok békén! Világosan beszéltem?

Szülői intelmek, tanácsok gyermekeknek!

Drága gyermekeim:

1. Nem vagy egyenlő a munkáddal, vagy azzal az összeggel, ami a bankszámládon van. Egyetlen tárgy sem birtokolhat téged.

2. Találd meg azt a dolgot, amiben örömödet leled, és csináld teljes szívvel. Legyen szenvedélyed, legyen hobbid, és ki fogod ötleni, hogyan kereshetsz pénzt vele.

3. Szeresd a fájdalmat. De még jobb, ha megtanulod kizárni a bánatot, a félelmet és a szeretet elutasítását az életedből.

4. A hosszú kapcsolat titka: kommunikáció és tisztelet.

5. Vágy, szerelem, és önzetlenség - kulcsszavak a boldogsághoz.

6. Soha ne hasonlítsd magad másokhoz. Egyedi vagy, és különlegességeddel hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen a világ.

7. Vigyázz az egészségedre: a fizikai, a lelki és a spirituális egészségedre.

8. Ne panaszkodj, inkább döntsd el, hogy mit viselsz el, és mit nem.

9. Válaszd külön a család, a barátok és a munka világát.

10. A kis örömök segítenek át a legnagyobb nehézségeken.

11. Minden nap írj egy listát azokról a dolgokról, amikért aznap hálás voltál.

12. Fogadd el, hogy néha hibázol, mert ez tökéletesen rendben van. Ha elestél, kelj fel, és menj tovább.

13. Legyenek elérhetetlennek tűnő álmaid - meglátod, milyen örömöt fog okozni, ha valóra válnak.

14. Mindig játssz tiszta lapokkal.

15. Rendszeresen keresd a szüleidet - személyesen, telefonon, akárhogy. Ők neveltek fel téged, szükségük van rád.

16. Tudd, hogy milyen értékekkel rendelkezel, és soha ne engedd, hogy megszégyenítsen bárki.

17. Nem kell mindent ma megoldanod: holnap egy új nap lesz.

18. Figyelj önmagadra: lélegezz lassan, nagyokat, és gondolkozz.

19. Hallgass a belső hangodra.

20. Kockáztass!

21. Segíts másoknak és érdeklődj irántuk. Mindig emlékezni fognak arra, hogyan viselkedtél velük.

22. Mondj nemet, ha úgy érzed. Ne szégyelld a visszautasítást!

23. Ne stresszelj a döntéseid miatt - nem tartanak örökké.

24. Értékeld a barátokat, óvd az irántad érzett szeretetüket, hogy örökké ott legyetek egymásnak.

25. Tökéletlenségedben vagy a legtökéletesebb.

26. Tanuld meg kezelni a bókokat: mondd ki őszintén, hogy köszönöm!

27. Merj sérülékenynek lenni. Ez a bátorság legnagyobb próbája.

28. Soha nem vagy egyedül.

29. Bocsáss meg. Először magadnak, aztán másoknak. Mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk.

30. A hozzáállásod már maga egy választás.

31. Nevess sokat!

32. A csoda mindig a komfortzónádon kívül történik.

33. Kezd el szeretni önmagad: minél idősebb leszel, annál nehezebb lesz.

34. Ne törődj azzal, mit gondolnak rólad mások - hidd el, ritkábban teszik, mint ahogy azt képzeled.

35. Kövesd a megérzéseid.

36. A boldogság benned kezdődik. Ne várd senkitől, hogy boldoggá tegyen.

37. Teremtsd meg az anyagi biztonságot magadnak, spórolj, hiszen a kölcsön egyáltalán nem jó.

38. Az élet nem verseny. Állj meg, és csodálj meg egy rózsát, hallgass meg egy kismadarat. Komolyan.

39. Amikor túlterhelt vagy, mindig gondolj arra: fog ez engem érdekelni öt év múlva is?

40. Mindig minden változik, de a változás jó. Fogadd el.