Varga Mihálynak a félszázezer magán-nyugdíjpénztári tag kétszázmilliárd forintnyi vagyonára fáj a foga. Más ésszerű magyarázata nincs annak az általa beterjesztett törvénymódosító javaslatnak, amellyel megfojtaná a maradék négy magánkasszát, és rátenné a kezét a tagság vagyonára.
Ahogy azt elődje, Matolcsy György tette 2011-ben 3000 milliárd forint „kommunizálásával”. Akkor is, most is országgyűlési választások után, a kétharmad védernyője alatt történt az einstand. Az ötlet megszületésénél bábáskodó Naszvadi György államtitkár akkor tartotta a PM utolsó nyilvános sajtótájékoztatóját. Még kérdezni is lehetett. A most hetvenéves proaktív államtitkár a nyugdíjkérdések iránt érzéketlen volt: a költségvetésnek kell a pénz – érvelt.
A pénz, mint tudjuk, elfüstölt. Annyira profi módon sikerült csökkenteni vele az államadósságot, hogy az GDP-arányosan 80-ról 85 százalékra nőtt. A varázslót, aki mindezt elintézte, a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezte ki Orbán Viktor. Szerencsére most sok vizet nem zavar. Miután lezárta a kamatcsökkentő ciklust, beiratkozott az egyetemre, hogy tudást szerezzen, s hivatali óráit azzal töltse, hogy a maga magasztalására tankönyvet írjon Az unortodoxia kiskátéja munkacímen.
Amit majd az MNB devizatartalékán szerzett – amúgy a népet megillető – árfolyamnyereségből létrehozott tanintézményekben fognak okítani szerencsétleneknek – luxuskörülmények között. Nem járunk messze a valóságtól, ha abból indulunk ki, hogy a 3000 milliárdos jövőlenyúlás unikum volt a honi demokráciában. A reálhozamként visszadobott morzsa pedig kegyúri osztalék a Magyarország Zrt. történetében.
Amit persze szintúgy megköszönhetünk Orbánnak, aki most fejedelmi egyes számban nyilatkoztatja ki (visszaadok, visszaadunk ezermilliárdot a devizahiteleseknek”), mi is a jó a magyarnak. De a közelmúlt tüntetései igazolták, hogy már nem mindenki bólogat úgy, mint Mészáros Lőrinc friss felcsúti kolbászkirály mangalicatelepének lakói. Ők is, mi is érezzük a böllér szagát. Nekik és közülünk is sokaknak nem lesz se nyugtunk, se normális nyugdíjunk.
Selmeczi Gabriella volt nyugdíjvédelmi megbízottnak pedig innen is üzenjük, tanulmányozza át alaposan azt a jogerős ítéletet, amely szerint a magánnyugdíjpénztárak nem tőzsdézték el a tagok befizetéseit. De Varga Mihály se aludjon nyugodtan, a magánkasszák kinyírásával éppen most tuszkol egy olyan csontvázat abba a bizonyos szekrénybe, amelyet ha egyszer számon kérői kinyitnak, mamutnagyságú torzó elől kell majd elugraniuk.
Az Orbán-kormány csontvázügyi miniszterének szavatossági (hitelességi) ideje is lejár. S hogy kár-e érte? Nézzük meg az egyéni nyugdíjszámlánkat, és döntsük el. Hogy ilyen még ma sincs, pedig szentül megígérték, hogy lesz? Van jövőnk, csak a nyugdíjpénzt lopták ki belőle? Emlékezzünk, Orbán Viktor választási programként azt ígérte: folytatjuk. Már látjuk.
Szóval, ezért megyek el a tüntetésekre és buzdítok is erre mindenkit és teszek szóvá minden mutyit és milliárdos lenyúlást:
Emil Gustav Friedrich Martin Niemöller:
| Német | Fordítás |
|---|---|
| Als die Nazis die Kommunisten holten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Kommunist. | Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. |
| Als sie die Gewerkschafter holten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Gewerkschafter. | Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. |
| Als sie die Sozialisten einsperrten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Sozialist. | Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. |
| Als sie die Juden einsperrten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Jude. | Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. |
| Als sie mich holten, gab es keinen mehr, der protestieren konnte. | Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna. |
