2022 Gázár......
2022. november 29., kedd
2022. november 23., szerda
2022. november 15., kedd
Rakétabecsapódás Lengyelországban, leállt a Barátság olajvezeték. Ezek miatt ült össze sürgősen a Védelmi Tanács.
Rakétabecsapódás Lengyelországban, leállt a Barátság olajvezeték. Ezek miatt ült össze sürgősen a Védelmi Tanács.
2022. november 9., szerda
2022. november 8., kedd
Dzsudzsák
Kezdjük azzal, hogy nálam Dzsudzsák Balázs még válogatott lehetne, mert az öltözőben jó hatása lehet a jelenlétének és, mert, akár a padról beállva is tud tűpontos kulcspasszokat adni. Szélsőként már évek óta csapnivaló volt, ez tény, de szerintem lehetne mire használni, ha nem is minden meccsen. De én nem vagyok szövetségi kapitány, max a Football manager játékban edzősködöm, igaz ott már a Gyirmóttal is nyertem EL-t, haha.
A lényeg, hogy Rossi világosan elmondta, hogy nála Dzsudzsák már nem elég jó, mert nincs meg az a futósebessége és tüdeje, ami neki kell a középpályán. Nem számol vele. Ezzel nem is lehet vitatkozni, darálni a Balázs kevés, mint tanárnak a Maruzsa-ígéret.
De válogatott volt csapatkapitánya most mégis kap egy meccset, hogy meglehessen a válogatottsági rekordja. Megvan hozzá a teljesítménye? Világosan elmondták, hogy nincs. Évek óta nincs.
Balázs csak azért lehet egyedüli csúcstartó hamarosan, mert fideszes, mert Szíjjártó Péter jóbarátja. Pont. Ez pedig szembe megy a sport egyik legősibb, legszentebb törvényszerűségével, azzal, hogy eredményt csak teljesítménnyel lehet elérni.
Nem mellesleg az összes többi válogatott, vagy oda bekerülni szándékozó labdarúgó szemen köpése. Albert, Nyilasi, Grosics, Détári és a többi legnagyobb sem kapott puszira plusz meccseket a válogatottban, csak azért, hogy előrébb lépjenek azon a bizonyos listán. Dzsuzsdák Balázs most fog!
Ez a NER szellemisége sógort-komát helyzetbe hozni, teljesen mindegy mi az ára erkölcsileg, vagy költségvetésileg. Lett itt már milliárdos a vitrines, a zenetévé műsorvezető, a propagandaminiszter exfeleség és a gázszerelő is; a csótánynak Kossuth díjat osztunk, az ország legnagyobb bunkójának lovagkeresztet, a pszichopata, súgógép felolvasó híradóssal atlétikai vébét szerveztetünk, a fogyatékos propagandistát meg a köztársasági elnök tünteti ki.
Dzsudzsák sokkal többet tett le az asztalra ezeknél és sokkal többet tett a Hazájáért is, de ez már senkit sem fog érdekelni. Mert az emberek ezután csak arra fognak emlékezni, hogy ő az a csávó, aki azért lett csúcstartó, mert jól feküdt a rezsim külügyminiszterénél. Kurvára sajnálom ezt!
Dzsudzsák Balázs válogatottsági rekorder lesz.
Eldőlt. Eldöntötték. Valósággal beszuszakolták. Mondhatnám azt is, hogy kiböjtölte - három év nagy idő, sok szelfi belefért közben a külügyminiszterrel, aki országos cimbora, haver. Tesó.
Persze normális országban nem kellene ezzel foglalkozni; mindenki azzal barátkozik, akivel akar, az ilyesminek ritkán van különösebb - khm, hogyan is fogalmazzak - közéleti jelentősége. De nem itt! Nálunk ugyanis példásan működik a madarat tolláról-elv: a miniszterelnök gyerekkori barátja például pár év alatt gázszerelőből dollármilliárdos lett; a veje előbb a közvilágítás-biznisz egyik üstököse, később ingatlanmágnás; a jegybank elnökének fia pedig ingatlanmogul és vendéglátós pápa.
Innen nézve az, hogy a külügyminiszter haverja ajándékba kap egy válogatott meccset csak azért, hogy rekorder lehessen - pimf ügy. Bagatell. Szóra sem érdemes.
Sokkal érdekesebb vetülete az ügynek, hogy szegény Dzsudzsák abban hitben él, hogy ettől, emiatt lesz legenda. Hogy ennyin múlik a "halhatatlansága". Sokkoló tévedés. Magyarázó erejű bizonyíték - arra, hogy vajon miért nem lett ebből a srácból több, jobb, nagyobb játékos. Ha tetszik: ember.
Gondoljuk csak bele: vajon mit vonna le érdemeiből, ha képes volna azt mondani az ölébe hulló ajándék mérkőzésre, hogy "köszönöm, de nem"? Vajon mit hagyna örökül, ha az utókor számára inkább azt üzenné, hogy nem kér az alamizsnából, a nyilvánvaló politikai befolyáson vásárolt rekordból? Ha a kétes értékű meccsszám helyett inkább olyan értékeket hajszolna, mint önreflexió, sportszerűség, fair play?
Ennél is van persze rosszabb: az önbecsapás. A nyílt színi önbizalommal képviselt álláspont arról, hogy neki ez jár. Hogy nincs itt semmi látnivaló, ez kérem szépen nem ajándék, hanem kiérdemelt, megszolgált behívó. A közönség közben pislog, nagyokat nyel, zavartan körbenéz. Tudjuk ugyan, hogy mi zajlik, de szólni nem akarunk. Nem tudunk, nem merünk. Inkább hagyjuk magunkat becsapni. Százszor is, százkilencszer is. Végül is.
Mindig is.
Hiába; ez egy ilyen ország. A külügyminiszer barátaié.
A szégyen a miénk, a Dzsudzsák semmi teljesítménnyel lehagyta Bozsik Józsefet, akivel egy napon, egy évben nem lehetne emlegetni, már csak a debreceni stadiont, ha már van Bozsik és Puskás stadion......
A szégyen a miénk, a Dzsudzsák semmi teljesítménnyel lehagyta Bozsik Józsefet, akivel egy napon, egy évben nem lehetne emlegetni, már csak a debreceni stadiont, ha már van Bozsik és Puskás stadion......
Nyugaton a helyzet változatlan
Nyugaton a helyzet változatlan
Még fiatalon olvastam Erich Maria Remarque regényét. Emlékszem, amikor végeztem a könyvvel, csak ültem csöndben jó darabig.
Később megnéztem az 1979-es filmet is. Még VHS kazettán. Amikor véget ért, csak ültem csöndben jó darabig.
Minap megnéztem a 2022-es verziót. Amikor véget ért, csak ültem csöndben jó darabig. És csöndben voltam napokig. Most is csöndben vagyok.
És aggódom! Amiatt a nemzedék miatt, amelyiknek a háború csak virtuális, online játék. Akiket felelőtlen emberek bele tudnak vinni egy újabb öldöklő világégésbe.
Tavaly decemberben arról írtam, hogy lehet, 2021-et mint utolsó békeévet jegyezzük majd. Persze hozzáírtam, hogy elválik az is, milyen munkát végeztünk mi pedagógusok, szülők.
A béke odalett. Azonban egyelőre nem került mérlegre a munkánk, és nagyon remélem, nem is fog. Mert vannak kétségeim. Éppen ezért örülök a 2022-es filmnek.
Pontosan azért szeretem ezt a filmet – nem nézem meg többször, ahogy a Passiót sem tudtam - amiért lehúzzák a kritikusok. Hogy nincs története, ellenben kegyetlen és szomorú.
Nem tudom, a kritikus volt-e katona. Valószínűleg nem. A seregben békeidőben sincs történet, nincs romantika. Viszont van parancs és gondolkodás nélküli végrehajtás. Van üvöltve rohamozás, csúszás-mászás hőségben, sárban, gázriadó, lövészárok ásás fekve, izzadás, fagyoskodás, egymásrautaltság.
Egy háborúnak, egy csatának még inkább nincs különleges, szórakoztató története. A küzdelemben nincs szerelmi szál, nincs romantika. Nincs egyén és nincs egyéni tragédia. Az ember statisztika. A háború kegyetlen és szomorú. Híján van minden fennkölt, magasztos eszmének.
Csak túlélés van és könyörtelen gyilkolás. A túlélésért. Folyamatos szenvedés a mocsoktól, vértől, rettegéstől, hidegtől, hőségtől, bűztől, fájdalomtól. Fáradtságtól. Semmi más. Nincs szeretet, nincs gondolkodás. Félelem van, parancs és vak engedelmesség. Ösztön, apátia és téboly.
Rettegés. Hogy ölnöd kell. Rettegés, hogy megölnek. Hogy megnyomorodsz, hogy elveszíted a bajtársaidat. Hogy kórházba kerülsz és megcsonkítanak. Fogságba kerülsz és megkínoznak, felkoncolnak.
Rettegés az otthoniakért.
A haza? A haza nem tied. A haza azoké, akik háborúba hajtanak. Akik, ha meghalsz, küldenek a családodnak egy plecsnit.
Ha túléled, akkor egy kisebbet küldenek. Ők nem voltak, nincsenek ott. Majd ott lesznek. Ha győztök. Akkor. Akkor te is hős vagy! Akkor évente egyszer megemlítenek. Persze nem név szerint. Csak, mint „hős fiaink”.
Ha nem győztök, akkor ennyi sem jut. Akkor aljas, gyilkoló gép vagy! Agresszort kiszolgáló mocsok! Az utódaid is azok lesznek!
Ha vége van, azt mondják, élj tovább, ahogy tudsz! Nem tudsz! De ez a te gondod! Meg a családodé.
Úgyhogy még nem késő! Az a nemzedék, amelyik még a szüleitől hallott a háborúról, itt az ideje – talán még nem késő – hogy elbeszélgessen azokkal a fiatalokkal, akik már nem is hallottak róla.
Mert túlságosan óvtuk őket, mert azt hittük, soha nem lesz már háború, mert hittük, hogy az ember felnőtt, és egyszer majd tényleg Isten képmásának mondhatja magát. Így ők nem tudják, hogy mennyi szenvedést, halált, könnyet és fájdalmat, mennyi zokogó anyát, feleséget, gyermeket, megcsonkított, lelkileg megnyomorított embert takarnak, hallgatnak el az egykori filmhíradókban vetített győztes bevonulások, lobogó zászlók, éljenző tömegek!
S mennyi mostani és jövőbeli szenvedést a friss háborús jelentések.
Részlet Várnai Zseni: Katonafiamnak című verséből:
"....mi lesz ha minden katonafiú szülőanyjától kap egy levelet.....
Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)