A a magyar állam szétesésének folyamatának, az állami közszolgáltatások hanyatlásának és csődjének van egy másik fele is. Nemcsak az akut, pillanatnyi szolgáltatásokat nem tudja vagy akarja a magyar államot vezető kormány megteremteni-megadni. Sok-sok éve elmulasztja a karbantartás, a szinten tartás feladatait is.
Lerohasztja az infrastruktúrát, fenntarthatatlanná tette a nyugdíjrendszert és (annyira gyanakvóak nem vagyunk, hogy azt mondjuk, ez utóbbi kompenzálására) engedi leromlani az általános egészségi állapotot is. Amivel pedig a legtöbb kárt okozza, az az oktatási rendszer lerontása.
Amikor a negyven-ötven éves BZmot motorkocsi forró gőzt fúj az utasokra: karbantartási hiány. Amikor két hónapon belül két vasúti fővonalon történik súlyos kisiklásos vonatbaleset: kivitelezési vagy karbantartási hiány, egyik jobb, mint a másik. Amikor egy kétszámjegyű főúton nem tudsz tengelytörés veszélye nélkül autózni: karbantartási hiány. Amikor egy nyári vihar után órákig nincs áram, amikor a nyári forróságban napokig nincs víz csőtörés miatt: rendszerszintű karbantartási hiány. Amikor a közszolgáltatás munkaerőhiánnyal küzd, annak a fő oka, hogy a kilépők már nem jönnek ki hó végéig a fizetésükből, és amíg a működés látszata fenntartható, addig nem számít, csak jól szavazzon a nép. Az pedig egy ideig még megoldható lmbtq-hergeléssel meg háborúpárti plakátkampánnyal is.
Mindez nagyjából azért van, mert ezeket a költségeket kormányzati utasításra beáldoztuk a választási népszerűség oltárán. Rezsicsökkentés, mondjuk az orosz háborúig? Az pont erről szólt: a fogyasztói árból a karbantartási fedezet került ki. Nyilván lehet mondani, hogy fizesse meg a magáncég vagy az önkormányzat, de azért ez így eléggé alkotmányellenes lenne, tehát ment a szemet hunyás: mi besöpörjük az olcsó ár utáni népszerűséget, de nem verjük le a karbantartást, mert esetleg a szolgáltatás szűnne meg. Ezért nincs rendes vízvezeték, ezért bizonytalankodik az áramellátás. BZmot még csak lenne a mellékvonalakra: ember nincs, aki karbantartsa, meg aki jegyet szed rajta.
Ez a nyár az, amikor ez már kezd nyilvánvalóvá válni.
Az történik, mint amikor otthon nem foglalkozunk évekig a fűtéssel, a csapokkal, a mosógéppel, hanem a pénzt vagy meg sem keressük erre, vagy inkább lapostévét meg mindenféle elektromos kütyüt veszünk anélkül, hogy néznénk: bírja-e az 50 éves alumíniumvezeték a falban. Ez elmegy egy ideig. Még aztán egy kicsit tovább is. Aztán nem, és örülhetünk, ha csak egy komoly egyszeri kiadással megússzuk, nem lesz sokkal nagyobb baj belőle. Most országos szinten játsszuk ezt.
Szerintem, és ez szigorúan magánvélemény: nem gondolták ők ezt 2014-ben, hogy egy évtizedre ez lenne a rendszer. Ezt a választást nyerjük meg, aztán majd azt is, addigra kiépül a Nemzeti Együttműködés Ideális Rendszere, amikor az ilyen dolgok maguktól megoldódnak, de legalábbis lesz annyi pénz, hogy abból majd megoldják.
Lett, de sokkal kényelmesebb eljachtozni.
