Hülyének nézve

Engem is meglep, milyen indulat lesz néha úrrá rajtam a kormány kommunikációjától. Ott van például a tandíj. Önmagában nem váltana ki belőlem heves érzelmeket. Ezzel a formájával nem értek egyet, más formájával viszont igen – higgadtan meg lehetne vitatni. Amikor azonban a kormányzat a saját tandíjváltozatának megvédése helyett azt sulykolja, hogy nincs is tandíj, akkor emelkedik a vérnyomás. Hazudnak. Ez megalázóbb, mint a tett, amit tagadnak. Ellopták a magánnyugdíj-megtakarításokat. Ezt veszteségként éljük meg, de nem megalázásként. De amikor kiállnak azzal, hogy megvédték a pénzeket, amit azóta elherdáltak, és a döntésünket szabadon hozhattuk meg, miközben zsaroltak, az már megalázó. Egyre nehezebb a megélhetés. A fizetésből és a nyugdíjból nyilvánvalóan kevesebbre futja, mint korábban. Csökken a jövedelmünk reálértéke, ahogy a közgazdászok mondják. A miniszterelnök a levelében mégis azt írja nekünk, hogy „az elmúlt két évben befagyasztottuk a rezsiköltségeket”. De hát ott a KSH és ott vannak az asztalon a banki értesítők és a sárga rezsicsekkek, amelyek szerint ez nem igaz. A legelviselhetetlenebb az, amikor az eleve megalázó intézkedéseket magyarázzák. Minden szereplő bizonytalanságról beszél a közoktatásban, többek között azért, mert a napokon belül hatályba lépő köznevelési törvényhez nem sikerült időben elkészíteni a végrehajtási rendeleteket. A minisztérium nem türelmet kér, hanem „egyértelmű rendelkezésekről” beszél. A kormány szerint nincs bizonytalanság, hogy is lenne, amikor a tanév közepén egyszer csak megváltozik az iskolák zömének tulajdonosa. Legutóbb a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását vállaló alapítványi és korábban egyházi fenntartásban lévő iskolákkal kapcsolatban adtak ki közleményt, amelyben egyenesen azt írták, hogy soha ennyire kiszámítható és biztonságos nem volt ezekben az iskolákban az élet. Ebbe bele lehet őrülni. Ezek az iskolák ugyanis haldokolnak. És a kormány nemcsak cserbenhagyja őket, hanem olyan szövegekkel alázza meg a kétségbeesett tanárokat és szülőket, hogy „alaptalanok azok a hírek, melyek arról szólnak, hogy az alapítványi és magániskolák, valamint a kisegyházak intézményei kiszolgáltatott, létükben elbizonytalanított helyzetbe kerülnek”. Két hete kapott nyilvánosságot, hogy háromezer hátrányos helyzetű gyerek oktatása kerül veszélybe, mert a minisztérium nem kötött oktatási megállapodást az egyik szervezettel, amelyet a parlament megfosztott egyházi státuszától. A tárca szerint itt is „alaptalanok” a félelmek, mert megkötik a megállapodást. Jövő héten iskolakezdés, megállapodás nincs. Esküszöm, ha azt mondanák, hogy igen, mi is tandíjat vezetünk be, feléljük a nyugdíj-megtakarításokat, káoszt okoztunk a közoktatásban és teljesen hidegen hagynak minket a hátrányos helyzetű gyerekek, az is jobb lenne, mint amiket helyette mondanak. Az kibírhatatlan, hazug dolog.

„Mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak belekötni!”

Magánúton jártak Damaszkuszban, semmi közük se a rezsimhez, se a lázadókhoz, látogatásuknak sincs köze a korábbi tevékenységükhöz (Most a kutyákhoz vagy a rendőrséghez? Na mindegy.); a konfliktusnak jelét sem látták, miközben még várost is néztek, és csak azután „indult el a lavina", hogy elrabolták őket. Ezek után viszont már, ha újra megkérné őket a szíriai „barátjuk", szó sem lehetne arról, hogy Szíriába utazzanak. Lényegében ennyit árult el a három kiszabadított magyar túsz egyike a Terrorelhárítási Központ keddi sajtótájékoztatóján, amikor Hajdú János, a TEK főigazgatója emberünk füléhez hajolt és odasúgott valamit. Ekkor vált nyilvánvalóvá – s ezzel Hoffmann Rózsáéknak is foglalkozniuk kellene –, hogy a terrorelhárító iskolában nem tanítják, mit kezdjen az ember magával akkor, ha békés, fegyvertelen emberekkel pogácsa és ásványvíz mellett beszélget. Így hát miért is karcolta volna meg Hajdú János agyát: a sajtótájékoztatók egyik sajátossága, hogy a mikrofonokat ilyenkor bekapcsolják, vagyis ha olyat gondol súgni a mellette ülő fülébe, hogy „mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak beléd kötni", azt bizony egy ország fogja hallgatni. Másnap meg az internetes társadalom röhög majd ezen. Mert mi mást tehetne. Kétségkívül jól jött volna most egy fürdőnadrágos kép, rajta három büszke magyarral, napernyős Margarita koktéllal a kézben, máshol meg egy kutyapórázzal. De hát nincs, a fene egye meg. Tudjuk be színtiszta cikizésnek azt a kérdést is, amelyet valaki merészen feltett: láttak már arab embert kutyát sétáltatni? Nem, de a legkevésbé a szomorú szemű exrendőrök tehetnek arról, hogy mire hazaértek, már legendák születtek róluk, a kutyáikról meg a szíriai munkájukról. Ó pardon, a nyaralásukról. Elég csak a kiszabadításukról szóló híreket követni, amely „óraműpontossággal végrehajtott titkosszolgálati akcióként" indult, aztán ugyanez lett „titkosszolgálati" nélkül. Kicsivel később már „háromoldalú, békés tárgyalásokról" beszélt a TEK. Meg a szír ellenzékről a külügy, ami csak nyelvbotlás volt, gondolom. A fejlődéstörténet mégis a mostani verzióval csúcsosodott ki: állítólag annyi történt, hogy a magyarok elrablói elhúztak, ott hagyták őket a pincekulccsal, azok szereztek egy mobilt, oszt telefonáltak egyet. „Még a gyanúját is el kell hárítani annak, hogy a magyar hatóságok bármit is tudtak volna a túszul ejtett magyar szakértők munkájáról, és ki kell vizsgálni, sértettek-e törvényt vagy Magyarország érdekeit." Miért, mit sértettek volna a bomba- és aknabiztos szír köztereken – a kutyapiszkon kívül? A minap a kommunikációs tanácsadó feladatait is ellátta, ami csöppet meglepő annak fényében, hogy az illető a Terrorelhárítási Központ igazgatója. Az egykor a Fidesz biztonsági direktoraként dolgozó rendőr a kormányváltás után tízmilliárdos költségvetésű kommandó élére állt, amelynek egyik fő feladata a miniszterelnök védelme. A küldetéshez eszközt is kapott szépen, bár példás visszafogottságot jelez, hogy a telefonom PIN kódját – egyelőre – nem változtathatja meg. Egyéb ügyekben aktív szerepet vállalhat. Hajdu legutóbb a három, Szíriában fogságba esett, kiszabadított, majd hazaszállított korábbi rendőr ügyében tartott sajtótájékoztatón lépett fel. És egyiküknek – az Index videója szerint – két újságírói kérdés között azt súgta: „Mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak belekötni!” Értsd: a közösség pénzén fenntartott, állami feladatokat ellátó szervezet elöljárója azt javasolta a közösség pénzén menekített és utaztatott kollégának, hogy kevesebb részletet áruljon el kalandjáról. Hajdu viselkedése persze nem meglepő a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ismeretében: a szisztéma hozzávetőleg annyira kedveli a nyilvánosságot, mint az átlagos adócsaló. Pedig akad néhány kérdés, amelyre illene válaszolnia az érintett triónak. Például arra, hogy pontosan mit csinált Szíriában, s biztosan nem a szabadságért tüntetőket halomra lövető Bassár el-Aszad rezsimjének dolgozott-e. Mert ha a felvetésre adott nemleges válasza nem igaz, akkor alighanem örömmel vennénk, ha visszautalná azokat a forintokat, amelyeket a bravúros manőverre költöttünk. Ha az egyetemi hallgatók kötelesek finanszírozni tanulmányaikat, akkor esetleg a zsoldosok is beszállhatnak a szabadítási költségekbe. Persze egyelőre nincs alapos okunk azt hinni, hogy a hármasnak titkolnivalója lenne: a csapat állítja, látogatóba ment a távoli országba. Érthető, mindannyiunk régi álma, hogy polgárháborús övezetben kávézzunk a teraszon, miközben Kalasnyikovok szólnak a háttérben a helyi rádió helyett. De bármi is az igazság, az a nyilvánosságra tartozik. Éppen ezért furcsa, hogy a kommunikációs tanácsokat osztogató Hajdu hallgatásra biztat: szerinte nem tartozik ez az egész ügy a sajtóra, a polgárokra. Fölteszem, elég, ha az illetékesek elsztorizgatnak egymásnak a páncélozott fekete autó hátsó ülésén a céllövöldés élményekről és a Chuck Norris hatékonyságát idéző akciókról. Nincs is ezzel semmi baj, amennyiben Hajdu János nem szeretné a jövőben az állami szervezetet vezetni: kereshet magának egy szponzort, amely új fegyvereket vásárol neki, tisztán tartja az egyenruháját, állja a fizetését, s tapsol olykor mulattató húzásainak. De amíg a TEK-et irányítja, addig talán igazodnia kell ahhoz, hogy az országgal szerződött.

Ex-president, -László Sólyom -criticises mandatory registration before elections

The government's plans to introduce mandatory registration for voters if they wish to cast their ballot run contrary to the constitution, former President Laszlo Solyom said on Saturday, as reported by internet portal Origo.hu . Pre-election registration would also violate the European charter of human rights, the portal quoted Solyom as saying at a local festival in Aszofo, western Hungary. According to the portal, Solyom voiced sharp criticism of government policies, insisting that the government was working "full steam" to strengthen its political and economic positions. The former president also said that the government's measures during the past two years involved "so much destruction, grievances and losses to the national economy". Solyom, however, blamed both the government and the opposition for an unprecedented increase in the proportion of undecided voters. "Fewer and fewer people will stand the humiliation which emanates both from the unexplained and aggressive government measures and from the clamour of the opposition, which has justly lost its credit, on behalf of democracy," Origo quoted Solyom as saying. The government has degraded the constitution into a political tool, he said, adding that the constitution is being further "destroyed by amendments serving daily purposes". Though the Fidesz-Christian Democratic government had several good plans worth supporting, those causes were destroyed by "the style and methods of government", Solyom said. Asan example for such causes Solyom mentioned the government's handling the pension reform, and said that "not even the outlines of a (new) sustainable pension system have been created" while the collectivised private pension funds have been used to reduce the state debt.