Fidesz közeli cég nyerte minden idők legnagyobb magyar médiatenderét

A kormány adó- és járulékterheitől szenvedő vállalkozásoknak hitel kell a túléléshez.
Már ez is megér egy misét, de hogy ezt a hitelprogramot az adóforintokból reklámozzák hat  (írd és mond) 6 milliárd forintért...

Az IMG (Inter Media Group) nyerte a Magyar Nemzeti Bank 6 milliárd forintos keretösszegű kommunikációs kampányát – közölte a jegybank.

De miért is?

Minél sikeresebb a hitelprogram, annál nagyobb pozitív hatást gyakorol a gazdasági növekedésre és az állami költségvetés bevételeire

 – indokolja a jegybank, hogy miért kell a kétezer milliárd forintos vállalati hitelprogramjának 0,3 százalékát egy kormányközeli médiacégnek szolgáltatásaire költenie, a mi pénzünkből. Ez minden idők legnagyobb magyar kommunikációs közbeszerzése, korábban még feleennyit sem költöttek ilyen célra egyszerre.
Nehezen érthető, hogy miért pont az NHP-t kell ilyen őrülten reklámozni, amikor nem kétséges, hogy az ingyenpénzért akkor is sorban fog állni minden cég, ha innentől egy szót se szólnának róla. Arról egyébként itt olvashat, hogy ezt a programot még 10 év múlva is szenvedni fogja az egész ország.

A mi pénzünkkel teletömött médiaügynökség

Az IMG rengeteg közbeszerzést nyert, legalább 10 milliárd forint elköltésére kapott megbízást a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta. Ennek köszönheti, hogy magyar viszonylatban is kicsinek számító médiaügynökségből 2012 végére a piac egyik meghatározó szereplőjévé lépett elő - írta a hvg.hu egy tavaly év eleji összeállításában.

A cég többségi – 2013. január óta már egyszemélyes – tulajdonosának, Patonai Péternek évtizedekre visszanyúló kapcsolata van a Fidesz vezetőivel és a párt legfőbb gazdasági háttéremberének tartott Simicska Lajossal. Az IMG az állami hirdetések – és vele a pénz – jelentős részét ráadásul a Simicska és üzlettársai érdekeltségébe tartozó felületeken, óriásplakátokon, hirdetőoszlopokon, újságokban, rádiókban helyezi ki.

Súlyos elvonások!! El a kezekkel az iskoláktól! Éhező gyermekek!

Rendkívül súlyos megvonások Több mint 42 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak idén az állami egyetemek és főiskolák. Az idei pénzosztás legnagyobb vesztesei a tudományegyetemek. A legtöbbet az Eötvös Loránd Tudományegyetem veszíti, amely a tavalyi 19,4 milliárd helyett idén már csak 14,5 milliárd forintból gazdálkodhat. A Pécsi Tudományegyetemtől 5,4 milliárdot „vonnak” el, így a költségvetése 10,7 milliárdra apad. A Debreceni Egyetem büdzséje 14,5 milliárdos, ez 4,8 milliárddal kevesebb, mint egy éve. A Szegedi Tudományegyetemnek pedig a tavalyi 16,6 milliárd után csak 12,4 milliárd jut a központi költségvetésből. A Budapesti Corvinustól 2,3 milliárdot vonnak el a 2012-es évhez képest, a Budapesti Gazdasági Főiskola 1,1 milliárdot, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pedig 2,4 milliárdot veszít.

 A híradások szerint 1,3 milliárd dollárt (nagyjából 280 milliárd forintot) költött tavaly Észak-Korea arra a rakétaprogramra, amelynek egyetlen eredménye egy műhold világűrbe juttatása volt. A kommunista diktatúrának – némi hadászati megfontolású aggodalom mellett – az egész világ megvetését sikerült kivívnia a költséges rakétakísérlettel. Tavaly ugyanis a rendkívüli időjárás miatt a termés jelentős része megsemmisült, a lakosság éhezik, mégis nagyjából 4-5 évre elegendő kukorica árát lőtték fel az űrbe. Magyarországon egyelőre talán nincs tömeges éhezés, de az Eurostat adatai alapján a lakosság 22 százaléka súlyos szegénységben él. Minden negyedik gyerek komoly nélkülözések között nő fel.

És hogy-hogy jön ide ez???!?

 A sportcélú társasági adókedvezményekre 25, a Terrorelhárítási Központ fenntartására 13,4, a Kossuth Lajos tér rekonstrukciójára 10,2, a debreceni Nagyerdei labdarúgó-stadion rekonstrukciójára 9,2, a Ludovika Campus felépítésére 2,7, a Magyar Művészeti Akadémia támogatására 2,45, az Országgyűlési Őrség felállítása 2,1, a kormányzati kommunikációval kapcsolatos kiadásokra 1,7, nemzeti konzultációkra 1,6, a Nemzetstratégiai Kutató Intézet megalapítására 1,3 milliárdot biztosít az idei büdzsé – ez nagyjából 70 milliárd. Újabb jóval több, mint 70 milliárdot tüntetnek el értelmetlenül „a közmédia működtetésére” (ennyivel kerül többe a közszolgálati csatornák, az MTI és a felügyeleti szervek létezése annál, amennyit 2009-ben – lényegesen magasabb újságírólétszám és gazdagabb műsorkínálat mellett – az említett szektorra fordítottak). Az új ferencvárosi stadionra 18,5, a Puskás Ferenc stadion körüli bontásokra és építésekre 80 milliárdot szánnak. A jól sikerült, több kormányzatra elegendő korrupciógyanút termelő Gripen-beszerzés után most – a hírek szerint egy olyan cégtől, amelynek a neve Európa legnagyobb hadiipari vesztegetési ügye kapcsán forgott sokat a médiában – harci helikoptereket terveznek beszerezni, az első becslések szerint 100 milliárd forint körüli összegért. E kalkulációban nincsenek benne a kormány képviselőin kívül minden érintett által vitatott paksi bővítés előkészületeinek, vagy a gáztárolók állami felvásárlásának bizonytalan értelmű ráfordításai, de már így is bőven 300 milliárd forintnál járunk – azaz jócskán az ázsiai latorállam rakétakísérleteinek költségszintje felett.

Minden mindennel összefügg, a számok mutatják, hogy egy kis rongyrázás és erődemonstráció a nemzeti ügyek kormányának is megér néhány százmilliárdot. Mi nem űrprogramra, hanem sikerrakéta-reptetésre költünk milliárdokat, de az eredmény ugyanaz: halványuló dicsfény az egyik, korgó gyomrok a másik oldalon.

Együnk! Egészségesen!

Zavarba ejtő az a szűnni nem akaró kormányzati törekvés, amely a nemzet egészséges étkeztetését célozza. A szándék eszköztárába főként adózási és importkorlátozási döntések tartoznak.

Az intézkedésekből azonban eklektikus kormányzati gondolkodásmód bontakozik ki. A hatalom egyik ökle keményen odavág az úgymond (és sok esetben, tényleg) egészségtelen, például nagy cukortartalmú élelmiszerek forgalmazóinak, a másik keze viszont állami készletek piacra dobásával igyekszik leszorítani a hirtelen megugró cukorárakat. Hatalmas adóemeléssel igyekszik az úgynevezett kommersz szeszek fogyasztását visszaszorítani, miközben a népbutítási mértékében attól semmivel sem különböző házi gyümölcspárlat-főzés egyrészt szinte teljes adómentességet kap, másrészt az üzleti pálinkagyártás adója csak tizedével emelkedik a konkurens italokéhoz képest. A legújabb ötlet szerint korlátoznák a fagyasztott importhús élelmiszer-ipari felhasználását, amivel a kiskeresetű emberek asztaláról egy pillanat alatt eltakaríthatnák a párizsit, a baromfi virslit meg a lecsókolbászt – azt a majd nem húst, amelyet ez a réteg még egyáltalán megengedhet magának. Vegyen helyette drágábbat, következésképpen magasabb áfa tartalmút. Mindennek állami kommunikációjában a meghatározó elem azonban az egészséges életmód (igen, még a pálinka ügyében is!), miközben csak a vak nem látja, hogy az egész mögött csupasz költségvetési szempontok húzódnak meg.

Egy Aradról származó nagykereskedelmi menedzser kajánul megjegyezte, neki ez ügyben három évtizeddel ezelőtti szülőhazája sejlik fel. Egy bizonyos Ceausescu nevű diktátor elhatározta, hogy márpedig ő függetleníti magát a gonosz külföldi bankoktól, nem tárgyal megalázó feltételekkel felkínált halasztásról meg más úri huncutságokról, inkább szorít a nép nadrágszíján, és visszafizet minden tartozást. Erre a legkézenfekvőbb megoldást a közfogyasztás drasztikus visszaszorítása kínálta: Romániában ekkoriban gyakran kialudt a villany, a csapokból csak csepegett a víz.

A legmókásabb kormányzati álláspont azonban az akadémikusnak hazudott feleségtől, Elenától származott, aki szerint a román nép (amely egyes térségekben konkrétan éhezett) egészségtelenül sokat és „rossz fehérjeszerkezettel” eszik (értsd: húst töm magába), ezért a kormányzat a háznál, akár lakótelepi erkélyeken is nevelt zöldségfélék felé kívánja elmozdítani a fogyasztást. Merthogy első számú szempont az egészség és az önellátás. Tényleg ismerős...

A párhuzam persze túlzó és szélsőséges talán, de az ügyben illene végre legalább mifelénk őszintén beszélni. Ez az elképzelt szöveg így hangzana: bajban vagyunk, és ott szorítunk, ahol sok a fogyasztás, tehát nagy bevételt remélhet az állam. Cigin, italon, gázolajon, olcsó tömegárun keresünk pluszadót. Megérti ezt az ember, bár egyesek szociális érzékenysége, mások egzisztenciális alapú haragja nehezen tűrné az ilyen nyíltságot. Ám a parasztvakításnál mégis jobb lenne a tiszta beszéd,mert most már nem a lóláb kandikál ki az ájtatos köntös alól, hanem egy egész ménes.

Külföldön - különösen a jó minőségű élelmiszeripari termékeket előállító Olaszországban és Franciaországban - a magyar, és általában véve a kelet-európai mezőgazdasági termékekről, húskészítményekről állítják, hogy silány minőségűek, és tapasztalatból mondom, hogy igazuk van.Mellesleg elég megkóstolni egy hazai Sparban árult német vagy osztrák, Nyugat-Európában igencsak közepes minőségűnek számító terméket ahhoz, hogy belássuk, bizony sokkal jobb ízű és minőségű, mint a konkurens magyar termék.

És ne felejtsük el azt sem, hogy ha mi kitiltjuk a külföldi termékeket a magyar piacról, a mi termékeinket ugyanúgy ki fogják tiltani a külföldi piacokról. Vagy úgy gondolnánk, hogy jól járnánk az önellátással?

Parizer, lecsókolbász adózik. Házi pálesz, almabor nem!

Még emlékszem, a kilencvenes évek elejére, mikor még nem voltak itt a multik. Sorban állás után megvehetted a magyar árut a magyar hentesnél. Amikor meg akartam főzni, olyan büdös volt, hogy kidobtam a szemétbe, patkány szaga volt a virslinek is. Ez többször is előfordult, míg meg nem jött a multi, az óriás üzletével, ahol hasonló áron egész jó szlovák füstölt virsli volt kapható...
Azt kéne már belátniuk sokaknak, hogy a nagy tömegek nem azért vesznek gyenge minőséget és alacsony beltartalmat, mert hülyék, hanem mert nem telik nekik többre.
Olyan ez, mikor egyesek mindig a Józsi bácsi kis magyar két személyes boltját akarják megvédeni, a csúnya multitól, ahol ezrek vásárolnak, van választék, és az árak valamennyire elfogadhatóak. De azért: Hajrá Józsibácsi!
A magyar piacot megvédik, de ki védi azt a csóró magyart, akinek csak teszkó gazdaságos virslire futja? "Vegyen helyette drágábbat, következésképpen magasabb áfatartalmút. " - talán ki kellene állni a minimálbért kereső ózdi munkás elé és elmagyarázni hogy miből. Orbanisztán hajrá!
Senkit ne zavarjon, hogy a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart már rég padlóra tették, a szőlőtőkék és almafák kivágásáért fizetett júdáspénztől a cukor- és csokoládégyárak, konzervgyárak, tejüzemek aljas privatizációján, majd lebontásán át a baromfitenyésztés ellehetetlenítéséig, a gyógynövények termesztésének EU-s korlátozásáig. Műhús, brazil cukor, sajtszerű készítmény, energiaital. Ez van.
A fagyasztott importhús elleni fellépés mögött nem a megszorítás szándéka áll, vagy éppen Ceausescu gondolatvilága, hanem piacvédelem, mert a lejárt szavatosságú fagyasztott húsokkal elárasztják Magyarországot és ezzel padlóra teszik a magyar hústermelést, megszüntetésre kényszerítenek magyar vállalkozásokat és magyar munkahelyeket.
Szóval lehet poénkodni, de lehet sorolni EU tag, agrártermelésben érdekelt országokat, akik hasonló piacvédelmi trükkökkel védik a gazdaságukat, az élelmiszerpiacukat az EU-s szabadkereskedelmi szabályok ellenére.