Tragikomédia

Tragikomédia

Tegnapi kiírás egy török étterem bejáratán:

  „Kedves vendégeink, az áraink magasabbak, mint a múlt héten, de jóval kedvezőbbek, mint a jövő héten”

Laborc Sándor interjú

Újságírók ellen igen, de a maffia és a kémek ellen nem jó a Pegasus? – interjú Laborc Sándor volt NBH-főnökkel

Jogszerűen vagy jogszerűtlenül, de az elmúlt tizenegy évben folyamatosan ellenőrizték, az élete nyitott könyv, ezért mulatságosnak tartja, hogy a Pegasust is bevetették ellene – mondta a hvg360-nak adott interjúban Laborc Sándor egykori hírszerző és kémelhárító, aki 2007 és 2009 között az Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődjét, a Nemzetbiztonsági Hivatalt vezette. Laborc szerint csak azért, mert egy miniszter engedélyez egy titkos megfigyelést, az még nem lesz feltétlen jogszerű, a szolgálatoknál pedig akad olyan „kiskapu”, amit ki lehet használni, hogy akár az engedélyezőt is megtévesszék. De nem csak a Pegasusról kérdeztük az egykori titkosszolgát, aki az „Ovi-Bajusz” dossziéról, valamint az alvilág és a rendőrségi vezetők közötti hídemberek létezéséről is beszélt.

hvg360: Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy a Pegasus kémszoftverrel megfigyelhették?

Laborc Sándor: Az első gondolatom az volt, hogy teljesen felesleges pótcselekvés lenne engem megfigyelni. Az elmúlt tizenegy évben, főleg annak első felében – jogszerűen vagy jogszerűtlenül – folyamatosan ellenőriztek. Ebből fakadóan az életem, a kapcsolatrendszerem nyitott könyv. Az meg, hogy a volt kollégámmal együtt alkalmazták a Pegasust, végletesen mulatságos.

hvg360: Az elmúlt tizenegy év első felében több büntetőeljárás zajlott ön ellen, ezek az eljárások pedig összefüggésben voltak azzal, hogy korábban az Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődjének, a Nemzetbiztonsági Hivatalnak állt az élén. Lehetséges, hogy ezen eljárások miatt került célkeresztbe?

L. S.: Annak idején több mint egy tucat ügyet koholtak ellenem! Tíz esetben meggyanúsítottak, ebből kilencben meg is vádoltak. De ezek a szerintem koncepciós perek körülbelül 2019-ig lefutottak, és egyetlen ügy kivételével jogerősen felmentettek a vádak alól. A nyomozati szakaszban megfigyeltek, de tudomásom van arról is, hogy akkor is megfigyeltek, amikor már bírói szakban voltak ezek az ügyek.

hvg360: A büntetőeljárásokra még visszatérünk, de előtte tisztázzuk: hogyan szerzett tudomást arról, hogy azokban az időkben megfigyelték?

L. S.: Szakmabeli vagyok, a több évtizedes pályafutásom alatt hírszerzőként és kémelhárítóként is dolgoztam. Ki tudom szúrni, ha megfigyelnek.

hvg360: Azt értem, hogy egy szakmabeli észreveszi, ha figyelik. De azt hogyan szúrja ki, ha a telefonját lehallgatják?

L. S.: Ha olyan hibákat vétenek, amik hibás beállításokból erednek, akkor ki lehet szúrni azt is. Például a vonal megszakad és aztán visszajátssza az előző beszélgetést, vagy a másik fél hallja az előző beszélgetést. Ez mind arról szól, hogy eléggé slendriánul dolgoztak a kollégák, így ez a laikusnak is feltűnik. De ennél sokkal egyszerűbb dolgok is vannak.

hvg360: Mondana erre egy példát?

L. S.: Amikor a célszemély egy olyan emberrel tart kapcsolatot, akinek rálátása lehet arra, hogy lehallgatják-e, akkor árulkodó lehet, ha ez az ismerős egy időre hirtelen eltűnik az életéből, majd újra felbukkan. Ez egy kifejezetten buta, emberi hiba, de így is rá lehet jönni arra, hogy lehallgatnak.

hvg360: Tapasztalt ilyet annak idején?

L. S.: Igen.

hvg360: Nem mintha ez indokolná, hogy miért küldték rá önre is a Pegasust, de keringenek pletykák arról, hogy egykori titkosszolgálati vezetőként, titkosszolgálati szakemberként az ellenzéknek ad tanácsokat.

L. S.: Ez nem igaz. Az elmúlt 12 évben egy 2016-ban DK által szervezett nyilvános pódiumbeszélgetésre emlékszem, amikor a 2015-ös migrációs hullám volt a téma. Azon részt vettem. De egyetlen pártnak sem vagyok a tagja.

hvg360: És szakértője sem?

L. S.: Az sem. Sem hivatalosan, sem nem hivatalosan. Ha valaki megkérdez engem, akkor természetesen elmondom a véleményemet, de intézményesített vagy bármilyen egyéb állandó kapcsolatom nincs az ellenzékkel. Tehát ha ezért figyeltek meg a Pegasussal, akkor annak sem lehetett semmi értelme.

hvg360: Most már tudjuk, Kósa Lajosnak hála, hogy az állam megvásárolta a Pegasust. A kormányzati kommunikáció szerint azonban ha használták ezt a kémszoftvert, akkor azt minden esetben jogszerűen tették. Mit gondol erről mint egykori titkosszolgálati vezető és mint célpont?

L. S.: Azt, hogy csak azért, mert engedélyeztek valamit, nem jelenti azt, hogy jogszerűen tették azt. Tételezzük fel, hogy a Pegaus szoftverrel hivatalosan, engedély birtokában figyelték meg az embereket! Ha ez így van, akkor több esetben jogosulatlan titkos információgyűjtés történhetett. A szoftvert szállító cég ugyanis azt állítja, hogy a terméküket terroristák vagy szervezett bűnözők ellen lehet alkalmazni. Márpedig azok a megfigyelt emberek, akik eddig ismertté váltak, ebbe a kategóriába nem tartozhatnak bele. Magam sem lennék az. Ilyenkor keresi az ember arra a választ, hogy a célszemélyeket mi alapján választották ki. Éppen emiatt szerintem sem az igazságügyi miniszteri, sem a bírói engedélyért folyamodó szervezetek nem tudnak jogszerűen alátámasztott előterjesztést tenni.

De büntetőjogilag nemcsak ennél a pontnál fogható meg a történet, hanem egy másik oldalról is. A nemzetbiztonsági törvény ugyanis két engedélyezőt definiál taxatíve: az egyik az engedélyező bíró, akiből nem sok van, maximum egy-kettő, a másik pedig az igazságügyi miniszter. Nem mellesleg azt is rögzíti a jogszabály, ki milyen esetekben és mely szervezeteknek engedélyezhet. Ha tehát az igazságügyi miniszter ezt az engedélyező jogkörét folyamatosan átengedi egy helyettesének, akinek az engedélyezésre amúgy törvényi felhatalmazása nincsen, akkor onnantól kezdve az engedélyek az én jogértelmezésem szerint közjogilag nem jogszerűek. Márpedig Varga Judit igazságügyi miniszter szavai szerint az előterjesztéseket a helyettese, Völner Pál írta alá.

De menjünk tovább! Egy ilyen megfigyelésnél a célhoz kötöttség és az arányosság is alapvető törvény által meghatározott szempont. Egy titkos információgyűjtésnél a szerv csak azokat az adatokat kezelheti, amelyek a művelet szempontjából feltétlenül fontosak.

Kérdezem: a Pegasus által megszerezhető adatokat, amelyek a szexuális élettől kezdve, vallási, politikai beállítottságon keresztül az egészségügyi adatokig terjedhetnek, milyen célhoz lehet kötni?

A miniszter nevében eljáró államtitkár idén július 19-ig közel ezer engedélyt írt alá. Ha megnézzük a munkanapok számát, akkor naponta hetet. Ezek az előterjesztések többoldalas, nagyon alapos nyomtatványok. Vajon a miniszter vagy a nevében eljáró államtitkár valóban átnézi ezeket az anyagokat vagy csak aláírja? Valóban a törvény nevében jár-e el? Nem terjeszkedik-e túl a törvény adta kereteken?

hvg360: Utóbbiakat gondolom költői kérdéseknek szánta. De ha valóban törvényt sértettek, akkor is kellett ügyelniük legalább a látszatra. Ön jól ismeri az engedélyezési folyamatot. Ha egy titkosszolgálat – akár felsőbb utasításra – ki akarja játszani a rendszert, akkor ki tudja?

L. S.: Igen. Úgy, hogy megtévesztik az engedélyezőt. De ez büntetendő.

hvg360: Hogyan lehet megtéveszteni az engedélyezőt?

L. S.: Például úgy, hogy az én telefonszámomat beleírják egy már meglévő ügybe, mintha én felmerültem volna a célszemély kapcsolataként. Nem a nevemet írják bele a titkos megfigyelésre engedélyt kérő előterjesztésbe, csak a telefonszámomat. Vagy eleve úgy írnak le egy előterjesztést, hogy beleírják a telefonszámomat és azt írják oda, hogy tisztázni akarják, az adott számot ki használja. És akkor ennek a telefonnak a lehallgatását a miniszter vagy a bíró 90 napra engedélyezi. A 90 nap letelte után a miniszter az esetek 99 százalékban nem fogja megnézni, hogy a művelet, amit engedélyezett, hova futott ki, mi lett az eredménye. A bíró viszont általában igen, és ezért akár az is előfordulhat, hogy nem hosszabbíttatnak, vagy akár majd esetleg később új előterjesztést tehetnek.

hvg360: A közel ezer engedély tehát akár sokkal több telefonszámot is tartalmazhat? Nemcsak ezer, hanem akár több ezer embert is megfigyelhettek az idei első félévben?

L. S.: Igen. És itt megint arról szól a történet, hogy tisztában van-e az engedélyező miniszter egy eszköz, történetesen a Pegasus lehetőségeivel. Persze már az is furcsa, amikor Varga azt nyilatkozta, hogy minden ország használ ilyen jellegű kémszoftvereket.

hvg360: Miért lenne ez furcsa? Varga tudhat arról, hogy ezek a kiberfegyverek a piacon vannak, az államok pedig vásárolnak belőle.

L. S.: Általánosságban valóban tudhat erről, de

azt, hogy az állam megvette a Pegasust, a miniszterek közül legfeljebb csak Pintér Sándornak kellene tudnia. Ez nem tartozik Vargára.

hvg360: Ha van egy ilyen mindentudó csúcstechnika, akkor ki dönt arról, hogy egy adott műveletben azt használják és ne valami mást?

L. S.: Ez egy nagyon jó kérdés. Vajon például a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei rendőrség a szervezett bűnözés ellen alkalmazhatja ezt a kémszoftvert? Csak feltételezem, de szerintem arról, hogy a Pegasust ki ellen vetik be, csak egy szűk kör tudott. Erről tanúskodnak az eddig nyilvánosságra került célszemélyek nevei, melyből kikövetkeztethetők az engedélyért folyamodó szervezetek. És van itt még egy érdekes kérdés: vajon az előterjesztésekből kiderül-e, hogy a Pegasus használatára kérték-e az engedélyt vagy sem? Amikor engedélyt kér egy szolgálat, akkor ugyanis négy-ötféle célt jelölhet meg. Az egyik az úgynevezett titkos kutatás, amikor azt szeretnék, hogy egy helyiséget vagy egy autót titokban átkutathassanak. A második ilyen cél az, hogy egy adott helyiségben történteket technikai eszközökkel rögzítsék. De ez utóbbi nem egyenlő a telefonlehallgatással! A telefonlehallgatás és a helyiséglehallgatás is más-más kategória. Ha ezeket külön nem engedélyezik, akkor az nem jogszerű!

hvg360: Arra utal, hogy a Pegasusszal nemcsak a telefont hallgathatják le, hanem akár egy helyiséget vagy egy autót is?

L. S.: Így van. És ha például egy adott személyre kérem az ilyen típusú megfigyelést és az a személy elmegy a barátnője lakására, ahol a feltört mobiltelefonjának köszönhetően a barátnő lakásában történteket is hallgatják, anélkül, hogy arra külön engedélyt kaptak volna, akkor az végképp nem jogszerű. Olyan tehát nincs, hogy az én telefonomat is letöltik, és megkapják édesanyám egészségügyi adatait is. Jogtechnikailag az én telefonomnak az átkutatása házkutatásnak minősül, az informatikai rendszerben tárolt adatok megismerése pedig megint más célnak megfelelő, más-más engedélyezési törvényi pont szerint kell engedélyeztetni. Amennyiben nem kaptak ilyen engedélyt és mégis alkalmazták, akkor az szintén jogosulatlan.

De továbbmegyek: szerintem a Pegasus telepítése önmagában is külön engedélyezési pont Nbtv 56.§ e.) pont és külön ezen belül: az adatszerzéshez szükséges adatot, eszközt az érintett személy által használt tárgyban elhelyezhetik, amely célt külön fel kellene tüntetni az engedélykérelemben. Amikor a Pegasust megvették, akkor mindezzel tisztában kellett lenniük, amikor a keletkezett információkat megkapták, akkor az engedélykérőknek is szembesülniük kellett ezzel. Az alapvető ellentmondás, hogy nem mellesleg a kemény szervezett bűnözés nem használja azokat a csatornákat, amelyeket a Pegasus tud fogni. Mint ahogy a kémek és a terroristák sem! Egyelőre azt látjuk, hogy polgármester, újságírók, volt titkosszolgák, ügyvédek voltak célkeresztben.

Na de hol vannak itt a terroristák, szervezett bűnözők? Ha az NSO szerint az ő nemzetközi szerződéseik alapja a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc, akkor a TEK-en és rendőrségen kívül más nem alkalmazhatta volna a Pegasust, és az ő lehallgatás iránti kérelmüket az igazságügy miniszter nem írhatja alá. Akkor miért magyarázkodik Varga Judit?

hvg360: Csak a lehallgatást ténylegesen végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál ismerik a technikai lehetőségeket vagy a lehallgatást megrendelő szerveknél is?

L. S.: Az én időmben a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy egy műveleti tisztnek volt egy elképzelése arról, mit szeretne. És akkor mondjuk az ő főnöke átment az NBSZ-hez és megkérdezte, hogy ezt és ezt meg tudják-e oldani technikailag. Ezért is fontos kérdés, hogy vajon ki döntött arról egy-egy szervezetnél, vagy feljebb, hogy egy adott ügyben, a rendkívül szűkös kapacitású és drága Pegasust vetik be, gondolom, nem az NBSZ-nél.

hvg360: Szakértők arról beszéltek korábban, hogy a Pegasus adatai eljuthattak külföldre. Ha valóban így van, akkor ez hogyan történhet meg? És nem áll fenn ugyanez a veszély minden olyan haditechnikai termék vagy szolgáltatás esetén, amelyet külföldről vásárol Magyarország?

L. S.: Szerintem ez a legaggasztóbb az egész történetben. Az alap, hogy külföldön elérhetővé vált egy országoktól független központi adatbázis több ezer telefonszámmal, melyek köthetőek a Pegasus használatához és magyar állampolgárok adatai is vannak benne. Ahogy haladunk előre az időben, úgy derülnek ki fontos részletek. Az amerikaiak kártékony kiberfegyverként tartják nyilván a Pegasust és a Candirut. Egyes nyugati vélemények szerint mind az amerikaiak, mind a franciák azért nem vették meg, mert nem tudták kizárni azt, hogy a kinyert információk Izraelbe is eljuthatnak.

A német sajtóban megjelentek szerint a BKA (német elhárítás) és BND (német hírszerzés) által vett Pegasust át kellett dolgozni, jelentős részeit ki kellett kapcsolni, de egyértelmű bizonyíték ott sem keletkezett arra, hogy nem juthat el az információ Izraelbe. A gyanú fennáll, melyet erősít, hogy Salev Hulio, az NSO vezérigazgatója egy interjúban azt ígérte a magyar újságírónak (Panyi Szabolcsnak), hogy az izraeli cég ellenőrizni fogja, bevetették-e ellene a rendszert a magyar hatóságok, és ha igen, akkor a megszüntetik hozzáférésüket a Pegasushoz. Egyszóval, ha csak egy százalék esély van arra, hogy a Pegasus rendszerében lehet egy kiskapu, akkor az nemzetbiztonsági, adatvédelmi szempontból is tragikus.

Márpedig ismerve a titkosszolgálatok észjárását, bolondok lennének egy ilyen lehetőséget elszalasztani. Ennél szebb és könnyebb idegenzászlós információszerzést nehéz találni. Ezért függetlenül attól, mi a neve az alkalmazott hackerprogramnak, ha az az interneten fut és 100 százalékig nem vizsgálták felül a magyar szolgálatok, informatikusok, akkor magyar állampolgárok személyes és különleges adatai, illetve a magyar szolgálatok érdeklődési köre külső szereplőknek elérhetővé válik. Ennek a kockázatával nem lenne szabad ilyen eszközt vásárolni.

hvg360: Említette, hogy a sok-sok büntetőeljárás mindegyikében felmentette önt a bíróság, egy kivételével. Jogosulatlan titkos információgyűjtés miatt pénzbüntetést szabtak ki önre és le is fokozták, tábornokból határőr lett. Erről az ügyről mit mondhat el?

L. S.: Mivel minősített a tartalma, ezért erről nem beszélhetek.

hvg360: Kár. A titkosszolgálatok – a rendőrséggel ellentétben – a mindenkori kormányzat kiszolgáló szervei. Végső soron a politikai vezetés által megszabott feladatokat végzik el. Ezért aztán elég vékony a jég a nemzetbiztonság és a kormánybiztonság között.

L. S.: Ez tévedés! Mert eleve nem lehet olyan, hogy kormánybiztonság! A nemzetbiztonsági szolgálatoknak egy országot kell szolgálnia, nem egy kormányt. Ez az én időmben így volt, hogy most hogyan van, mindenkinek a képzeletére bízom.

hvg360: Igen, de a prioritásokat, a célokat mégiscsak a kormányzat írja elő a titkosszolgálatnak.

L. S.: A feladatszabás valóban miniszteri, kormányzati hatáskör. Az is igaz, hogy ha a feladatok nem ütköznek jogszabályokba, akkor azokat végre kell hajtania a szolgálatnak. A határ ott van, hogy egy szolgálat főigazgatója mennyire hagyja elmenni szervezetét egy olyan irányba, ahol már a politikai elvárások dominálnak. Ha a szolgálatok úgy írják a jelentéseiket a kormányzat felé, hogy megpróbálják kitalálni, mit várnak el tőlük odafönt, akkor az nagy baj.

hvg360: A titkosszolgálatokat ellenőrizni hivatott nemzetbiztonsági bizottság munkájáról mi a véleménye?

L. S.: A bizottságnak a szerepe akkor erős, ha az ott ülő politikus mögött van szakember és ezért tud kérdezni. Ha nincs titkosszolgálati tapasztalattal rendelkező szakember, aki szagolt már közelről puskaport, akkor nem fog tudni kérdezni. Akkor mutathatnak neki bármit. Számoljanak el! Az elmúlt tíz évben ennyi és ennyi milliárdot kapott az Információs Hivatal, a KNBSZ, az NBSZ és az AH. Ennyi és ennyi pluszt kaptak. Mutassák meg, mire költötték, hogyan és mi ellen használták! Azt pedig nonszensznek tartom, hogy amikor a bizottság ellenzéki elnöke, a jobbikos Stummer János kiáll a nyilvánosság elé a Puskás Stadion alagútjának ügyében, akkor utána a belügyminiszter összeráncolja a homlokát és az őt ellenőrző politikust „raportra” hívja, majd azt mondja neki, hogy ejnye-bejnye. Ez egy óriási szereptévesztés.

hvg360: 2010 előtt is érték olyan vádak a titkosszolgálatot, hogy vannak sötét ügyei és a politika kiszolgálói. Például amikor Szilvásy György volt titokminiszter utasítására Galambos Lajos akkori NBH-s főigazgató elősegítette, hogy magukat bolgároknak kiadó orosz hátterű hírszerzők magyar titkosszolgálati munkatársakat világíthassanak át. Amikor ön került az NBH élére és tudomást szerzett erről, akkor belső vizsgálatot rendelt el. Viszont nem tett feljelentést.

L. S.: Több éven keresztül bírósági tárgyalások tucatjain vettem részt ebben az ügyben és egyetlen bizonyíték nem merült fel, hogy a miniszter adta volna ezt a feladatot. A kérdésre a válaszom: azért nem tettem feljelentést, mert kivizsgáltuk az ügyet és az ezzel foglalkozó szakemberek azt nem tartották bűncselekménynek. Olyan kollégáimról beszélek, akik több évtizedes nemzetbiztonsági és jogi, sőt vizsgálati szaktudással rendelkeztek és foglaltak állást. Álláspontunk helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy később a feljelentő NVSZ és az ügyészség gyakorlatilag szinte vesszőkkel együtt vette át a mi általunk megállapított adatokat, részben a gyanúsításba, részben a vádiratba foglalták ezeket. És ellentétben az ügyészséggel az eredeti megállapításainkat az első-, másod- és harmadfokon eljáró bíróság igazolta, engem a bűnpártolás vádja alól bűncselekmény hiányában mentettek fel, de a kémkedési ügyben, tehát az alapbűncselekményben is felmentő ítélet született.

hvg360: Ha máskor nem, akkor 2006-ban és az azt követő években a titkosszolgálat látókörébe kerültek ellenzéki politikusok. Abban az időszakban is, amikor ön vezette az NBH-t.

L. S.: Álljon meg a menet! A 2006-os ügy ott kezdődik, hogy „látszólag hirtelen” összecsődült „forradalmárok” felgyújtanak egy akkor még sajtószabadságot jelképező közintézményt, több száz hivatalos személy elleni erőszakot, súlyos testi sértést okoznak, kővel, vasmagvas csúzlival, gyújtóbombával támadják a Parlamentet és az azt védő rendőröket, hogy XY csőbombát készít és helyez el a Nyugati téri aluljáró alatt. Ott folytatódik, hogy az Alkotmány utcánál egy rendőrt zászlónyélre erősített késsel megszúrnak, valakik a Bajcsy Zsilinszky úton az egyik lakást kibérlik abból a célból, hogy onnan Molotov-koktéllal dobálják a rendőröket. 2006-ban egy demokratikusan megválasztott kormánya volt Magyarországnak. Hogy milyen volt ez a kormány, az ízlés dolga. Nekem, aki akkor még csak főosztályvezető voltam, nem volt semmi közöm ahhoz, hogy milyen a kormány. A szolgálatoknak ugyanakkor törvény által meghatározott feladatai vannak, azt kell ellátniuk. A 2006. október 23-ai események után volt egy nemzetbiztonsági ülés, ahol bemutattak hanganyagokat. Ezek arról szóltak, hogy azok a tüntetők, akik a rendőrsorfal ellen tankot indítottak, kapcsolatban álltak ellenzéki politikusokkal.

hvg360: 2006 novemberében két lehallgatási jegyzőkönyvvel – illetve magával a hangfelvétellel – próbálta a titkosszolgálatok munkája alapján igazolni a Gyurcsány-kormány, hogy a rendőrség jól dolgozott: nem ők nyomták rá 2006. október 23-án a radalírozókat a Fidesz-nagygyűlés résztvevőire, hanem a huligánok terelték arra a tömeget. Erre gondol?

L. S.: Igen. Ezen a minősítés alól feloldott és a parlamenti bizottságoknak 2006 októberében bemutatott hangfelvételen hallatszik, hogy a Gyík fedőnéven nyilvántartott célszemélyt felhívta egy ellenzéki politikus, egy országgyűlési képviselő, és instruálta, hogy mit csináljanak. Nem az országgyűlési képviselő volt a célszemély, hanem az, aki korábban felgyújtotta a tévészékházat. 2007. február elsejétől volt csak nagyobb rálátásom a hivatal műveleti munkájára ezért akkortól ismerem a történetet, elég jól. 2006-ban főosztályvezető voltam, de egy olyan területen, ahol elég nagy rálátásom volt a rendőrség tevékenységére. Az, hogy úgynevezett “forradalmárok” akkor például fegyvert akartak szerezni, tény. A nemzetbiztonsági törvényben le van írva, hogy ennek a megakadályozása a szolgálatok hatásköre. Ezért és nem másért, ráadásul nem célszemélyként kerültek akkor ellenzéki politikusok a szolgálatok látókörébe.

hvg360: A fideszes Demeter Ervin korábban azt nyilatkozta, hogy a 2010-es kormányváltás után derült fény arra, hogy van olyan műveleti dosszié, amelyben a Fidesz elnöksége és a pártelnök közötti, 2006-os telefonbeszélgetés tartalmát rögzítették. Emellett az is kiderült, hogy egy fideszes vezetőt rendszeresen lehallgattak.

L. S.: Nem tudok ilyenről, ha lett volna ilyen, akkor kreáltak volna ellenem büntetőügyet.

hvg360: Az is kiderült, hogy az ön laptopján “Ovi” és “Bajusz” néven volt egy mappa. A katonai ügyészség úgy ítélte meg, hogy jogtalanul gyűjtött és tárolt adatokat az akkor még ellenzékben politizáló Orbán Viktorról és Kövér Lászlóról.

L. S.: A bíróság bűncselekmény hiányában ebben az ügyben is felmentett. Annyi igaz belőle, hogy volt egy az NBH informatikai rendszerében Ovi-Bajusz néven futó mappa, amelyben nem lehallgatási anyag, hanem híváslisták voltak. Óriási szerencse, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal a 2018-as választások előtt nyilvánosságra hozta ennek a műveletnek az összefoglaló jelentését, így nem kell rébuszokban beszélni.

Arról szólt a történet, hogy egy későbbiekben Dél-Amerikában vélt vagy valós terrorgyanú alapján likvidált magyar állampolgár, Eduardo Rózsa-Flores mondott valakinek valamit az őszödi beszéd kiszivárogtatásával kapcsolatban, amit mi elkezdtünk ellenőrizni. Ez nem lehallgatás volt, hanem egy belső engedélyköteles eszközzel végrehajtott adatgyűjtés. Én mint főigazgató engedélyeztem, hogy derítsük ki, igazat mondott-e Rózsa-Flores azzal kapcsolatban, hogy kinek adta oda ezt a felvételt, majd tényleg abban a budapesti irodában volt egy adott időpontban, és tényleg ott voltak-e vele azok az emberek, akikről ő beszélt. Azt is mondta, hogy Orbán Viktort onnan felhívták. Nem hittünk Floresnek mindaddig, amíg a beszerzett információk egyértelművé tették, hogy mindaz, amit mondott, igaz. Ezek az információk igazolták Rózsa-Flores által elmondottakat. Ez volt az a találkozó, ahol eldöntötték, hogy szeptember 16-án hogyan terítik az őszödi beszédet.

hvg360: De önmagában egy ilyen beszéd kiszivárogtatása nem államellenes cselekedet, hanem egy politikai akció. Ha netán a Fidesz vezérkara is lett volna az, amelyik kiszivárogtatta a beszédet, azért ezzel nem követett el államellenes cselekedetet.

L. S.: Az őszödi beszéd kiszivárogtatása miatt indult egy vizsgálat még akkor, amikor nem én voltam a főigazgató. Mégpedig azért indult ez a vizsgálat, mert egy védett objektumban egy védett személy beszélgetését rögzítették, és ki kellett deríteni ennek körülményeit. Kérdésekre kellett válaszokat kapnunk: egy titkosszolgálat rögzítette? Egy külső cég? Egy magántitkosszolgálat? Ez volt az alapvizsgálat, ennek a vége volt az Ovi-Bajusz-ügy. Azért érdekes ez a történet, mert ha ezt összeköti azzal, ami 2006. október 25-én kiderült, hogy ki kit instruált és milyen módon, akkor az már nem egy politikai akció, hanem a közbiztonságra veszélyes cselekedet.

hvg360: Arra utal, hogy egyes fideszes politikusok futballhuligánokat instruáltak? Volt erről információja a titkosszolgálatnak?

L. S.: Annyit mondhatok, hogy

amikor én eljöttem az NBH-ból, még minden adat rendelkezésre állt azzal kapcsolatban, ami 2006 és 2008 között történt. Akkor még minden fellelhető volt a hivatalban. A kérdésére a választ a hivatalban kell keresni.

hvg360: Abban a hivatalban, ami 2010 után nyilvánosságra hozta, hogy ön és az egyik kollégája többször együtt ebédelt a szervezett bűnözés egyik ismert alakjával, Portik Tamással. A Portik–Laborc találkozót vizsgáló ténymegállapító albizottság megállapította, hogy Laborc Sándor – idézem – „nyilvánvalóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tett” a nemzetbiztonsági bizottság 2012. november 27-i ülésén. Konkrétan miben állított valótlant?

L. S.: Abban, hogy hányszor találkoztam Portikkal.

hvg360: Nem emlékezett rá, hogy hányszor?

L. S.: Főigazgatóként évi 18 ezer ügy ment át rajtam, azt hiszem, érthető, ha nem minden részletre emlékszem.

hvg360: Miért ül le a titkosszolgálat első embere egy bűnözővel? Miért nem küld egy műveleti tisztet maga helyett?

L. S.: Egy műveleti tiszttel mentem, ő kísért el, de ha csak ő ment volna, az is az én felelősségem.

hvg360: Glemba Zoltán, aki akkor műveleti főosztályvezető volt. És akit szintén lehallgathattak a Pegasusszal. Miért Glemba ment önnel?

L. S.: A nemzetbiztonsági hivatalnak a szervezett bűnözés elleni küzdelem nem volt feladata. A szervezett bűnözés és a politika, valamint a szervezett bűnözés és az államigazgatás közötti kapcsolat felderítése viszont igen. Bennünket ez a téma érdekelt és a kolléga, aki velem jött, ennek a területnek hosszú évek óta a szakértője volt. De néhány dolgot, miután nem főigazgató volt, nem látott, nem tudott, nem ismert. Egy vagy két kérdés volt, ami engem igazán érdekelt és ezeket megpróbáltuk körüljárni. Még egy ember volt, aki érdemben nagyon komoly kérdéseket tudott volna feltenni a szervezett alvilág elmúlt 30 évére vonatkozóan.

hvg360: De akkor miért nem ő ment el a találkozóra?

L. S.: Azért, mert nem mutathatjuk be a szervezett bűnözés területét legjobban ismerő kollégáinkat, főleg ha még azon a területen dolgozik, egy olyan embernek, akiről tudjuk, hogy bűnöző. Ilyet nem lehet csinálni.

hvg360: És milyen területeket érintettek azok a témák, amelyeket Glemba sem tudott, csak ön?

L. S.: Kémelhárítási vonatkozású, illetve belső biztonsági kérdéseket. De gondolom megérti, hogy konkrétabban erről nem beszélhetek.

hvg360: A találkozót vizsgáló bizottság előtt utalt arra, hogy az NBH-nak voltak információi az alvilág és a rendőrség összefonódásáról.

L. S.: Vannak összekötő emberek, akik az alvilág és a rendőrség, az államigazgatási szervek vezetői közötti kapcsolatban, amolyan hídemberként jelentek meg. 2010 előtt kimutathatóan sok adatot adtunk át ezekről a hídemberekről a rendőrség belső elhárításának, az akkor még létező Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának. Az NBH-nak ugyanis nem volt illetékessége ezekben a bűncselekményekben nyomozni vagy adatot szerezni, nekik viszont igen. Amink volt, azonnal átadtuk.

hvg360: Mi lett ezekkel az adatokkal?

L. S.: No komment.

hvg360: A titkosszolgálati és a rendőri vezetők közötti konfliktusok visszavezethetők arra, hogy a titkosszolgálat efféle adatokat szerzett be?

L. S.: Az a konfliktus, amiről beszél, a rendszerváltás után másfél évvel kezdődött. Amikor az NBH figyelte a szervezett bűnözést is. A kilencvenes években történt, hogy egy vezető kollégánk egy napig ült egy rendőri vezető titkárságán és várta, hogy ismertethesse vele ezeket az adatokat. Ez a rendőri vezető nem igazán volt rá kíváncsi. Senki nem szereti azt, hogy ha a bugyelárisába kívülről belenéznek.

Reviczky Zsolt

hvg360: Akkor erre vezethető vissza a konfliktus?

L. S.: Igen. Az én kollégáim a különféle parlamenti bizottságokban nagyon alapos, nagyon részletes, esetenként dossziészámokat felelevenítő pontos információkat adtak arról, hogy több mint tíz évre visszamenőleg mi volt a Portik–Laborc találkozó előzménye. De érdekes módon hiába beszéltek erről a bizottság tagjai, köztük az ellenzékiek, ennek nem mentek utána.

hvg360: Ezek az előzmények érintenek most hivatalban lévő kormányzati szereplőket?

L. S.: Biztatom a jelenlegi ellenzéki képviselőket, hogy vegyék elő a Mile-bizottság jegyzőkönyveit, frissítsék fel az emlékezetüket és a tettre készségüket.

hvg360: A titkosszolgálat ellenőrizte is ezeket az információkat? Mert az alvilág mond mindenfélét, bárkit besározhat, ha érdekében áll…

L. S.: Volt egy alapszabály a titkosszolgálatnál: minden információ annyit ér, amennyit ellenőrzünk belőle. Ha mi átadtunk valamilyen információt az RSZVSZ-nek, akkor az ellenőrzött volt.

hvg360: Jól értem, hogy egyes rendőrségi vezetőt az zavarta, hogy van egy titkosszolgálat, ami azt csinálja, amit most a Nemzeti Védelmi Szolgálat?

L. S.: Igen. Most egy rendőrtábornok nézi a rendőrtábornokok ügyeit. Ez önmagában nem lenne baj, de mi korábban a rendőri szervezettől, kapcsolatrendszertől szervezetileg, emberileg is függetlenek voltunk. Mi a bűn előtt járunk, a rendőrség a bűnt üldözi.

hvg360: Más téma. Oroszok, kínaiak. Utóbbiakról most sokat beszélünk a Fudan Egyetem miatt, ami sokak szerint nemzetbiztonsági kockázatot rejt. Előbbiek pedig már évek óta terítéken vannak, mondván, túl szabadon mozoghatnak Magyarországon és a kémelhárítás nincs a nyakukon. Egyetért ezzel?

L. S.: A két országnak, Oroszországnak és Kínának az érdekérvényesítési módszertana, illetve a döntéselőkészítéshez szükséges információknak a bányászata, megszerzése teljesen eltér egymástól.

Teljesen el vagyok képedve a kínai lehetőségek előtti korlátlan nyitás előtt. Nemzetbiztonsági szempontból én ezt rendkívül kockázatosnak tartom.

Palkovics László nyilatkozta, hogy nem kell a kínaiaknak egyetem ahhoz, hogy kémkedjenek. Ebben Palkovicsnak igaza van. A Fudan Egyetem viszont egy minőségi ugrás. Egy ilyen egyetem révén a kínai hírszerzés személyes kontaktusba kerül nem csak a magyarokkal, hanem az egész régióval, a NATO-val és nem csak a jelennel, hanem a jövővel is.

hvg360: És az oroszok? Korábban éppen önt vádolták azzal fideszesek, hogy a moszkvai KGB-egyetemen tanult, puszipajtása az oroszoknak.

L. S.: Arra a kérdésre, hogy a kémelhárítás mennyire van vagy nincs ráállítva az orosz vonalra, nem tudok válaszolni. Azért sem, mert már nem vagyok a hivatalban, másrészt bármit mondanék ezzel kapcsolatban, az vagy pozitív vagy negatív értelemben rontana Magyarország képességének megítélésén. Magyarország egy szövetségi rendszerbe tartozik. Ahol a prioritás a NATO. Nincsenek kérdőjelek. Ehhez alkalmazkodni kell, itt értékválasztásról van szó. A kémelhárításban persze körkörös védelem van, ezért nem különböztetném meg az országokat, minden irányban kell elhárítást végezni. De az biztos, hogy ilyen szempontból az a nagyon sok cikk, ami az elmúlt tizenegy évben megjelent a nyugati sajtóban és részben az önök tollából, ez csak és kizárólag kritikai észrevétel volt, ami jelzésértékű. Ha a szövetségeseink úgy érzik, hogy Magyarország nemzetbiztonsági szempontból nem tesz eleget a szövetségi kötelezettségeinek, az baj. A titkosszolgálati munka az államközi kapcsolatoknak az a része, ami nem látszik. A szolgálatok szolgáltatnak. Éppen ezért a titkosszolgálatoknak képbe kell helyezniük a politikust.

Emlékszem, hogy engem miképp vádoltak annak idején azzal, hogy az oroszok embere vagyok, ma meg ugyanazok az emberek tapsikolva játszanak abban a mezben, amit az oroszok adnak nekik.

Egymilliárd milpengő

Fekete Jánossal, Kádár jobboldalon közutálatnak örvendő bankárával készült egy interjúsorozat, mely utóbb megjelent könyvben is. Ebben szerepel egy történet, amikor Fekete azt javasolja, valamikor a hetvenes-nyolcvanas években, hogy tegyék korlátlanul átválthatóvá (konvertibilissé) a forintot. Ez akkor azzal az árfolyamzuhanással járt volna, amely aztán a rendszerváltás után be is következett, jó sok ember számára egzisztenciális tragédiát jelentve. Kádár azzal válaszolt, hogy a magyar már elvesztette mindenét 1920-ban, 45-ben, Kádár alatt nem fogja. Aztán Kádár meghalt és sokan szembesültek azzal, hogy addigi gondolkodásuk a saját pénzügyeikről és az ország pénzügyeiről mennyire illúziókra épült. 

Orbán Viktort hasonló gondolatok vezérlik mint a Kádár-korszak gazdaságpolitikájának alakítóit, miszerint van külön magyar út. Nincs külön magyar út, ahányszor eddig bárki úgy gondolta, hogy van, emberek millióit tette földönfutóvá, és ez most sem lesz másképp. Valójában az emberek már jóval azelőtt földönfutók, hogy erre rájönnének, csak a kijózanodás szokott későbbre esni. 

Kemény kijózanodás, amikor a kilencvenes években kiderül, hogy az egész iparunk és mezőgazdaságunk a zsebre dolgozás, a mutyizó külkereskedelem, és a saját versenyképességünkről szőtt hiú ábrándok összessége, megfűszerezve betokosodott elvtársakkal, akik komplett iparágakat hátráltatnak évtizedeken keresztül.Kemény kijózanodás amikor kiderül, hogy a devizahitelek kockázatait mindenki alábecsülte és egy világméretű hitelbuborék részesei vagyunk.

Kemény kijózanodás lesz most is, amikor kiderül, hogy az államot belülről hitelezni Magyarországon nagyon rossz ötlet volt. Az inflációs adatok már régen eltérnek attól, amelyet egyes emberek a mindennapjaikon éreznek. Csak ez eddig valamelyest szelektív volt a kedvezményes áfakulcsok miatt. Mára azonban már nemcsak az ír vaj duplájára drágulása tűnik fel, hanem mindené. A TV paprika lassan darabra lesz majd a boltban, galoppozik az infláció, amelynek külső és belső motorja is van. Az MNB igyekszik nem pánikszerűen kamatot emelni. Főleg azért nem pánikszerű a dolog, mert eredetileg is készültek az inflációra és arra, hogy a lakosság által megvásárolt kötvények kamatát egyszerűen felzabáltatják az inflációval. Ez már meg is történt. 

Csak az inflációnak van egy olyan sajnálatos tulajdonsága, hogy öngerjesztő és egy idő után csak drasztikus módszerekkel kezelhető. Ezek között a módszerek között hagyományosan a legnagyobb bajt a hatósági ár szokta okozni. A víz-gáz-villany ára már réges-rég szabályozott, ehhez most hozzácsapták az üzemanyagokat. Sokan azzal példálóznak, hogy ellátási nehézségek lesznek, de felteszek még egy kérdést: Mi lesz, ha Ausztriából, Szlovákiából, Szlovéniából, Horvátországból át fognak szaladni a népek tankolni? 20-30 forint literenkénti árkülönbség, hozzácsapva az euró és a forint közötti kellemes árfolyamnyereséget már kb. 50-60 kilométerre betolja azt a zónát, amelyből érdemes átjárni az első magyar kútig.Szlovákia esetében ez úgy az ország területének harmada. Mivel nincs vámhatár, annak sincs akadálya, hogy valaki öt marmonkanát is bedobjon a csomagtartóba. Sőt annak sincs akadálya, hogy egy kamion átjárjon ingajáratban tankolni és odaát átszívják a cég többi autójába a gázolajat. 

A szlovák kormány nyilván nagyon fog örülni, ha ott mondjuk 20%-kal visszaesik a jövedékiadó-bevétel, mert az ország egy része magyarba’ tankol. De az osztrák és a szlovén kormány is nagyon boldog lesz. És nem fognak az EU-hoz rohanni, á dehogy. 

Ez a benzináras vagdalkozás elodázza az elodázhatatlant, miszerint beárazódik a magyar gazdaság és a magyar állam. 

Az EU belső piaca és a globalizáció egyik hatása, hogy az infláció (és más gazdasági folyamatok) elől nem lehet elbújni, azok olyanok, mint az időjárás, átjönnek a határon, ha tetszik ha nem. Egy állam két dolgot tud meghatározni: mennyire lesz inflációálló a gazdasága és mennyire tudja a társadalmát megvédeni az infláció hatásaitól. A tizenegy éve regnáló NER mindkettőből elégtelenre vizsgázik. 

Egy gazdaság inflációállósága és a versenyképessége között szoros korreláció van. Minden iparágban kimutatható ugyanis, hogy mennyire érzékeny közvetlenül az inflációra, vagyis egyes nyersanyagainak az árváltozására. Ezen kívül pedig mennyire érzékeny a felvevőpiacain bekövetkezett árváltozásokra. A magyar gazdaság mindkettőre érzékeny, mivel az iparunk energiaigényes, és a felvevőpiacain bekövetkezett legkisebb ingadozás is nagy hullámokat vet. 

Ez ellen lehet védekezni, csak nem gyorsan. A recept unalomig ismert. Befektetés emberekbe és infrastruktúrába. A jó oktatás azért fontos, hogy a gazdaságnak legyen rugalmassága, könnyen át tudjon rendeződni a szerkezete ha bezár az autógyár. Nálunk tíz éve nemhogy leépítés zajlik, hanem egyenesen rombolás. Most kezdjük el kamatostul megfizetni az árát. 

Az infláció nagyobbat üt ott is, ahol az infrastruktúra nem rugalmas. Kiváló autópályáink és vasúti fővonalaink vannak, de komplett régiókat jellemeznek döcögős utak és csigalassan vánszorgó, 40-50 éves vonatok. Komplett régiókban (beleértve a fővárosi agglomeráció bizonyos szektorait is) nem luxus az autó, hanem a mindennapi élet nélkülözhetetlen eszköze. Ezért aztán töménytelen mennyiségű roncsot tartanak életben, mert különben van az ötven kilométert 1 óra 45 perc alatt leküzdő vonat, meg a délelőtt kilenckor és délután kettőkor érkező bokorugró buszjárat. 

Nincs olyan hogy a benzinár emelkedésekor egyszerűen átszokunk a picit rugalmatlanabb de azért bőven használható tömegközlekedésre, mert az ország jelentős részén egyszerűen nincs mire. Persze évente van pár száz busz beszerezve EU-pénzből, de amíg rossz az út és a menetrend, nem sokat számít, hogy nem egy vén kereklámpás Ikarusz húzza a belét, hanem egy szép új Credo döcög. De ha van is megfelelő járat, ott van az a kérdés, hogy a 11 éves kisfiú a 13 éves nővérével utazhat-e 45 percet egy átszállással A-ból B-be, vagy tartani kell attól hogy bántódásuk esik? Ha nem, akkor nincs mese, meg kell tankolni a 17 éves Astrát és vinni vele a gyerekeket 

Így viszont az a helyzet áll elő, hogy amikor átlép egy fájdalomküszöböt a benzinár, akkor családok ezreinek lehetetlenül el az élete. Jön tehát az árplafon és a háttérben valamivel időlegesen kompenzálják az olajtársaságokat. Mivel-mivel, hát pénzzel. Adóbevétellel. Amelyet valahonnan el kell venni. Honnan? Például onnan hogy megjavuljon az út vagy hogy legyen elég rendőr. 

Ráadásul az infláció ilyen “kordában tartásával” még a társadalmi egyenlőtlenségeket is erősítjük. Ugyanis a drága benzin a vadonatúj BMW tulaját annyira nem hatná meg, de az ő tankolását is támogatjuk adóbevételből, miközben ez a támogatás neki szükségtelen. 

Végül pedig ezt a hatósági árat legfeljebb ideiglenesen lehet tartani mert az ára már középtávon is megfizethetetlen még akkor is ha valamilyen drákói szabállyal akarják az olajtársaságokat együttműködésre kényszeríteni. 

Baj lesz.

Vitézy

Talán ma már nem mindenki emlékszik rá, de Vitézy Tamás nem olyan régen még gazdag és fontos ember volt, egy kisebbfajta oligarcha, szegről-végről Orbán Viktor rokona, a fideszes propaganda egyik korai formájának (a Helyi Téma című ingyenes lapcsaládnak) finanszírozója. Aztán elbukott, tönkrement, még büntetőeljárás is indult ellene. Ettől még nem lett belőle ellenzéki, de mostanában olyanokat írogat, hogy a Fidesz növekvő elutasítottságát „elhibázott és kifogásolható magatartási anomáliák, viselkedési hibák, rátartiság és pökhendiség, a befolyásolt igazságszolgáltatás, azaz jogbizonytalanság, megmagyarázhatatlan gazdagodás és fényűzés, a választók számára elfogadhatatlan külsőségek gyakorlata okozza. 

”https://www.facebook.com/100009384430103/posts/3112958365693614/?d=n <https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=3112958365693614&amp;id=100009384430103&amp;__cft__[0]=AZW9L00q5EIX_F1T2tBiDow6kOrHigWyfZs7acKFq6wq-ErK3nrvMxpaRXCor5m_byAbjmGFxOA4TRryzzvxVM7e_njqfACOUGZ8AAuiOKnujfiZngCVYQpJwog1oxHdSCUNVuMHGguzg2Lzi4ABHSfS9Wi9CAS1kL-n5MfFIzCLYbg7VINsJIGlN08nREuhvv3rt-fTn0tqq8K_aEcNhVdA&amp;__tn__=-UK-R>Tegnap hosszú posztot szentelt annak, hogy megmagyarázza, mi is történt vele, hogyan vesztette el tekintélyes vagyonát. Alapvetően Jellinek Dániel ingatlanspekulánst (Magyarország 8. leggazdagabb emberét) vádolja, de azért vannak itt érdekességek, egészen komoly maffiát vázol fel. Például azt állítja, hogy Jellinek az ügyleteit „Mészáros Lőrinc tulajdonolta Takarékbank Zrt. pénzéből” finanszírozta. Az igazán érdekes rész viszont ott kezdődik, ahol Vitézy bírók és ügyészek szerepéről ír, akik állítása szerint benne voltak az ő ellehetetlenítésében, sőt, 72 órára őrizetbe is vették, állítólag teljesen abszurd vádakkal. 

https://www.facebook.com/100009384430103/posts/3119348268387957/?d=n <https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=3119348268387957&amp;id=100009384430103&amp;__cft__[0]=AZW9L00q5EIX_F1T2tBiDow6kOrHigWyfZs7acKFq6wq-ErK3nrvMxpaRXCor5m_byAbjmGFxOA4TRryzzvxVM7e_njqfACOUGZ8AAuiOKnujfiZngCVYQpJwog1oxHdSCUNVuMHGguzg2Lzi4ABHSfS9Wi9CAS1kL-n5MfFIzCLYbg7VINsJIGlN08nREuhvv3rt-fTn0tqq8K_aEcNhVdA&amp;__tn__=-UK-R>

A kedvenc részem az, hogy Vitézy feljelentette az ügyészeket, de ennek vizsgálatát ahhoz a Központi Nyomozó Főügyészséghez delegálták, ahol egyébként az üzletember által kifogásolt gyanúsítást is elrendelték. Én magam is láttam már ilyet,és ez a magyar igazságszolgáltatás egyik legnagyobb anomáliája: mi történik, ha egy ügyész bűnös módon megszegi a kötelességét? Ki nyomoz az ügyében? Természetesen egy másik ügyész, akit fentről ugyanúgy lehet utasítani, hogy zárja rövidre az ügyet. Az ügyészség látszólagos függetlenségéről ne is beszéljünk...

Béla bá egy dagadt állat......

ŐSZINTE MEGBÁNÁS

Béla bá beírta az üzenőmbe, kedves asszonyom, az ön fia tiszteletlenül beszélt oktatójával, ezért megintem, mondjuk tényleg megintett, olyan erős intő volt, hogy beestem a padba, aztán meg kiestem belőle. A tiszteletlenség nem igaz, a legnagyobb tisztelettel mondtam, hogy a Béla bá egy dagadt állat, ki ne tisztelné, amikor száz kiló, a jobb keze meg legendásan erős. Kicsit túl hangosan mondtam, visszhangzott a teremben, mert csend lett hirtelen, angyal szállt el felettünk, ahogy a nagyi szokta suttogni. Száz kilós angyal, félelmetes jobb kézzel. 

Béla bá azt akarta, hogy ismételjem meg, és mérges lett, amikor tényleg megismételtem, hogy Béla bá egy dagadt állat, és megtapasztaltam, hogy Béla bá bal keze sem ügyetlen azért. Ha nem ismétlem meg, akkor azért lett volna mérges, mert nem fogadtam szót neki, és durr a bal kéz. A testi fenyítés nem vezet sehová, ezért modern korunkban nem is létezik, ilyennel ne próbáljunk jönni a dirinek, mert rögtön lebukunk, nyilván összevissza hazudozunk. 

A legőszintében megbántam a dolgot, nagyinak megfogadtam, hogy nyilvánosan bocsánatot kérek, respektálom oktatómat, aki roppant fontos munkát végez, ami az ifjúság nevelése, és akkor mindegy is, hogy egy dagadt állat. Másnap önként kiálltam az osztály elé, elnézést kértem Béla bától, sőt, megmutattam neki a füzetem, amibe százszor leírtam, hogy jól megjegyezzem, soha többé nem mondom, hogy Béla bá egy dagadt állat. Nem mondom, hogy Béla bá egy dagadt állat. Nem mondom, hogy Béla bá egy dagadt állat. Béla bá idegesen szakított félbe, elég lesz, pedig alig jutottam öt vagy hat mondatig, a fiúk óra után egymás kezéből tépték ki a füzetemet és röhögtek. Elvettem tőlük, és eltettem a táskámba, tisztára éretlenek. Kimentem az iskolaudvarra, és megkértem a felügyelő tanár nénit, teremtsen egy kis csendet a hógolyózók meg jégcsaphajigálók között, fontos dolgot szeretnék bejelenteni, nem könnyű ilyenkor csendet teremteni, de sikerült, én meg csengő hangon kiabáltam, bocsánatot kérek, amiért azt mondtam, hogy Béla bá egy dagadt állat. 

A kicsik nem képesek felfogni a szavak valódi súlyát, menetelve jöttek be az udvarról, mint a katonák, és egyszerre harsogták, hogy „Béla-báegy-dagadt-állat, Béla-báegy-dagadt-állat”. Béla bá még nem tudott teljesen megbocsátani, ezt láttam, mert vörös fejjel, fenyegetően integetett felém. Ez még jobban elszomorított, nem szerettem volna ekkora felfordulást okozni, hazafelé végig azon törtem a fejemet, mit tehetnék Béla báért, és otthon eszembe jutott, mit is.

Az internet modern korunkban a diák segítője, hamar meg is találtam, KOLONCZAI BÉLA, ritka neve van, ez könnyítette a nyomozást. Ovis korú kisgyerek vette fel, szia, öcsi, sajnálom, nem szerettem volna megbántani Béla bát azzal, hogy dagadt állatnak neveztem, ő nem szólt semmit, csak szuszogott, és egy női hang azt kérdezte, ki az, és mit óhajt, és a kicsi annyit suttogott: „dagadt állat”. 

Béla bá felesége vette át, megkérdezte, mit akarok, én meg szépen bemutatkoztam, és belevágtam, hogy semmiképp sem szerettem volna megbántani Béla bát azzal, hogy dagadt állatnak neveztem, mire ő rákezdte, hogy ha ez valami ostoba diáktréfa, akkor jobb, ha most hagyom abba, amíg nem hívja a férjét, máskülönben meg fogom bánni, és ekkor Béla bá hangja hallatszott. Add csak ide, szívem, ki beszél, na most legyél nagylegény, halló! Azt reméltem, Béla bá méltányolni fogja a fáradságot és utánajárást, mindig bíztat, hogy ne legyünk lagymatagok, ne álljunk meg félúton, másképp sosem lesz belőlünk ember mindig, minden körülményben. Na, kitől való az idézet, tudjátok-e, nyámnyilák? Egy szuszra elhadartam, hogy álmomban sem szerettem volna megbántani azzal, hogy dagadt állatnak neveztem, a túlsúly különben is testi fogyatékosság, senki sem tehet róla, és aki modern korunkban erre tesz megjegyzést, az intoleranciájának adja tanújelét. 

Nem lehetett pontosan érteni, miket üvöltött Béla bá, de eltartottam a telefont a fülemtől, nehogy megsüketüljek, furcsa, hogy pedagógus létére olyan szavakat használ az óvódás korú gyermeke füle hallatára. Most már csak egy tippem maradt, remélem, összejön. A nemzeti ünnepen mindig óriási felhajtás van, ott ül a polgármester és az oktatási referens, közvetít a helyi tévé, felvonjuk a zászlót meg minden. Két szereplő között fellépdelek majd a dobogóra, és ünneplőbe öltözött lélekkel, hogy lássák rajtam az őszinte megbánást, az egész kerület előtt megvallom, hogy csúnya dolgot tettem, semmiképp sem szerettem volna megbántani pedagógus-mivoltában Béla bát, amikor azt mondtam róla, hogy egy dagadt állat.

Még több kéretlen őszinteség:

https://www.libri.hu/konyv/lackfi_janos.harom-a-magyar-igazsag.html