Már ma tesztelni kellene, hogy mennyi ideig ad védettséget egy vakcina – figyelmeztet Falus András Széchenyi-díjas immunológus.
Sok mindent tudunk már a vírusról, de kérdés, hogy elegendő-e a tudásunk a legyőzéséhez?
A tudományban soha nincs olyan, hogy mindent tudunk, egyre többet tudunk viszont ahhoz, hogy elkezdjünk ellene sikeresen védekezni.
Tavaly ősszel azt mondta, egy csomó meglepetést tartogat számunkra ez a vírus. Még mindig így van?
Persze, hisz folyton új változatok jönnek létre. Már tavaly május-júniusban legalább hat mutánsát írták le a spanyolok, molekuláris alapon leolvasták a genetikai állományát, és változatokat találtak, de azok nem voltak súlyosabbak az eredetinél. Ez a felfedezés nem kapcsolódott ahhoz a rossz élményhez, amit most érzünk a brit – és a többi variánsnál.
Igaz lehet, hogy akár 12 ezer változata létezik?
Szerintem sokkal több, de kezdjük az elejéről. Nem biztos, hogy a vuhani volt az első SARS-Cov-2 vírus, de kirobbanni a mostani tudásunk szerint 2019 végén Vuhanban tudott. Egy vírus nem élőlény, tehát nem osztódik, hanem megsokszorozza, másoltatja magát a megfertőzött sejttel. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy középkori szerzetes a sötét teremben másolta a kódexeket és közben vétett hibákat. Nem változtatta meg az egész értelmét, de a kis elírásokkal új változatokat hozott létre. Jobb így nevezni ennek a vírusnak is az egyes variánsait, mert a mutáns szó valamilyen szörnyet, torz lényt sugall, holott nem erről van szó. Gondoljon bele, mi, emberek is rendkívül sok genetikai elemünkben vagyunk eltérőek. Miért a vírusok ne lennének azok?
Hogy jött létre a mostani helyzet, amikor már majdnem kizárólag a brit variáció felelős a magyar megbetegedésekért?
Gondoljon az antibiotikum rezisztenciára a baktériumoknál. Van egy szer, amivel a baktériumokat meg lehet ölni, de azok állandóan osztódnak és véletlenül létrejön egy olyan, amelyik megússza az antibiotikumok szőnyegbombázását, megmarad és túlnövi a többit. Ugyanígy lehet elképzelni, hogy valamilyen okból létrejön egy vírusvariáns, ami ellen a korábbiaknál még nehezebb védekezni, mert például stabilabb, mint az előző.
Indiában találtak egy olyan variációt, amelyik duplán mutálódott. Ez mit jelent, ettől még jobban kell félni?
Ez önmagában nem jelent külön veszélyt. A mutációk öröklődő genetikai változásokat jelentenek, de nincs előjele, hogy melyik lesz a vírusra nézve jobb, ránk nézve rosszabb.
Mitől függ, hogy egy vakcina mit ér az egyes vírusvariánsokkal szemben?
Jelenleg körülbelül 70 vakcina áll már klinikai fejlesztés alatt. A vakcinafejlesztést úgy is elképzelhetjük, hogy a vírus örökítőanyaga egy 30 ezer betűből álló könyvlap és van egy számítógép, már inkább mesterséges intelligencia, amely az eddig felbukkant vírusvariációk adatai alapján képes megmondani, milyen új változatok kialakulása valószínű. Ez alapján pedig azonnal elkezdik ellenük az új vakcinát gyártani. Az a jó vakcina, ami minél több mutáns ellen ad immunvédelmet, és amely az immunrendszerünket meg tudja tanítani arra, hogy ha majd jön ez a várhatóan kialakuló mutáns vagy a meglévő variánsok közül valamelyik, azt eredményesen semlegesítse.
Az, hogy az európai gyógyszerügynökség felgyorsította az egyes vakcinavariációk befogadását, az már válasz erre?
Igen. A tudomány egy ilyen krízisben mindig rengeteget fejlődik, a motiváció óriási, a ráfordítások intenzitása és mennyisége sokkal több a korábbiaknál. Még nem nagyon beszélnek róla, de hallatlanul izgalmas irány a pszeudovírusok kutatása. Ezek nanométer nagyságrendű kicsi mesterséges hólyagocskák, amire fel lehet rakni az összes eddigi vírusnak az antigénjeit külön-külön, meg együtt is és már most lehet vizsgálni, hogy a fejlesztés alatt lévő vakcina semlegesíteni fogja őket vagy nem. Jelenleg körülbelül 20-30 vakcina van gyakorlatilag a klinikai vizsgálatok célegyenesében és hozzánk is jönnek hamarosan új oltóanyagok. És még egy: tudjuk, hogy az influenza ellen minden évben oltanak, mert a H meg az N – biztos emlékszik a H1N1 vírusra –, ezek a felszíni fehérjék nagyon gyorsan módosulnak. Régóta keresik, hol van az a közös pont, amiben változatlanok, hogy ne kelljen minden évben oltani. Most ebben is van előrelépés, de még a HIV elleni oltás kifejlesztésében is. A koronavírus elleni vakcinák kifejlesztésének oldalvizén felgyorsult az ebola vagy a dél-amerikai zika vírus elleni vakcina előállítás is. Tehát a mostani pandémia-pánik alatt sok mindent megtudtunk, sajnos ilyen drámai okok is gyorsítják a tudomány fejlődését.
Mi befolyásolja, hogy milyen az immunmemóriája valakinek, hogy reagál ezekre a vírusokra és a védőoltásokra?
Nagyok az eltérések. Legalább 40 olyan gén és génváltozat van az emberi örökítő anyagban, ami befolyásolja a fertőzést, de az oltás hatását is. Már a járvány elején is sokat beszéltünk a citokin viharról, arról a hiper akut gyulladásról, ami miatt a tüdőödéma kialakul. Ezt ezek a gének befolyásolják. Ám ott van a környezet hatása is, vagyis, hogy milyen más fertőzésen mentem át korábban, milyen a táplálkozásom, a mozgás, higiénia, a lelki állapot. Fontos, hogy hány évesek vagyunk, milyenek a körülményeink, milyen a múltunk. Ezek alapvetően meghatározták a fertőzés esélyét, ezt nevezzük epigenetikai hatásnak. Ebben is minden populációban van egy átlag, egy tól-ig határ, amin belül eltérések lehetnek a betegség kimenetelére vonatkozóan.
Mégis egy családban is van, aki beteg lesz, a vele élő másik ember meg nem. Miért?
Még egy dolgot meg kell említeni és ez a mikrobiom. A szervezetünk ugyanis egy ökoszisztéma, ami azt jelenti, hogy együtt élünk a testünkben szimbióta baktériumokkal és vírusokkal is. Vannak a mikróbák között „jófiúk” és „rosszfiúk”. A jók a szimbióták, ezek nem betegséget okoznak, hanem olyan feladatokat látnak el, amire szükségünk van. Ez egy győztes-győztes szituáció, mert mi meg tápanyaggal látjuk el őket. Ha megeszünk egy almát, annak a héjában cellulóz van, amit az emberi gyomor és bélenzimek nem tudnak lebontani, de az ott élő baktériumok megteszik nekünk ezt a szívességet. A rosszfiúkat patogéneknek nevezzük, ezek betegségeket okoznak. A jó és a rossz oldal között állandó belharc van, és egy betegség akkor alakul ki, ha a rosszfiúk felülkerekednek. Az pedig, hogy miként reagálunk egy védőoltásra, részben azt is jelzi, mennyire sikerült megsegítenünk a jófiúkat, milyen állapotban van az immunrendszerünk. Hosszabb távon nézve pedig a vakcina megtanítja a szervezetünket, hogy mostantól, amikor csak megjelenik ez a koronavírus, azonnal tegye tönkre, ne engedje elszaporodni. Ez a mechanizmus akkor működik, ha a jó és rossz baktériumok egyensúlyban vannak. Ha azonban a jófiúk eltűnnek vagy kevesen vannak, akkor a vírus felülkerekedik és megbetegszünk.
Mitől biztos abban a miniszterelnök, hogy két és fél millió beoltottnál minden megváltozik és jöhet a nyitás?
Ez egy reményteli becslés, amit nyilvánvalóan nem csak virológiai, járványügyi meggondolások motiválnak. A lényeg, hogy oltani kell, mert így ott marad a nyirokcsomókban az immun-emlékezet, hogy ha újra jön ez a vírus, akkor a szunnyadó immunmemória sejt „felébredjen az álomból” és megölje. A legjobb, ha ez egy életen át tartó védelmet jelent, mint a gyerekkorunkban kapott Sabin csepp, a gyermekbénulás ellen. A vakcinák egy csoportja azonban csak átmeneti védelmet ad, meg kell ismételni és ma úgy látjuk, a koronavírus elleni jelenlegi oltások is ilyenek.
Bármelyiket vesszük, azt, hogy megvan-e még bennünk ez a tanult immunválaszt vagy nincs, csak tesztekkel lehet majd kimutatni. Mikor kéne elkezdeni a tesztelést?
Ma, és akkor is csak nagyjából egy év múlva lesz válaszunk, hogy meddig tart a védettség és melyik vakcinát mikor kellene megismételni. Ma, három hónap oltás után még nincsenek erre nézve megfelelő adatok.
Közben eljuthatunk oda, hogy a népesség nagyobbik része már nem lesz védett és visszajön a vírus?
Nem, ettől nem tartok.
Sokan kérdezik, miért lehet pozitív a PCR tesztjük az első vagy akár a második oltás után is? A kínai vakcina elölt vírust tartalmaz, sokan aggódnak, hogy ez „visszavadul”. Van alapja a félelemnek?
Ez nem képzelhető el, mert a kínai oltóanyag megölt, inaktivált vírust tartalmaz, visszavadulás pedig csak a legyengített, de élő vírusokkal fordulhat elő, ilyet a COVID vírus ellen jelenleg nem használnak. Ilyen amúgy a kanyaró, mumpsz, rózsahimlő, bárányhimlő elleni vakcina, de ezeknél is nagyon ritkán fordul elő a visszavadulás.
Mitől függ, hogy egy vakcinát épp kinek ajánlanak?
Ez a gazdasági, politikai és nem feltétlenül a szakmai része a kérdésnek, ezért változott többször is az elmúlt hetekben a korhatár és krónikus betegségekről szóló kommunikáció is, ahol óvatosan kell bánni az egyes oltóanyagokkal. Mégis azt mondom, hiába szerepel a Szputnyik V tájékoztatójában, hogy mondjuk pajzsmirigy alul- vagy túlműködésben szenvedőknek nem biztos, hogy ez a legjobb vakcina, annál biztosan jobb, mint ha egy ilyen beteg elkapja a koronavírust, mert annak borzalmas következményei vannak.
Egyre több beteg szenved a fertőzés hosszú távú következményeitől. Akár évek múlva is lehetnek áldozatai?
Nem, ettől nem tartok, mert egyre több hatékony vírusellenes gyógyszer is megjelenik, amelyek például az akut gyulladást visszaszorítják, de a poszt Covid szindróma ijesztő, sajnos ma még ismeretlen dolgokat produkál. Egy intenzíves barátom mesélte, hogy most órák alatt halnak meg huszonéves fiatalok, akik fél éve nagyon enyhe tünetekkel átestek a betegségen.
Miért van nálunk ennyi halott?
Semmiféle genetikai háttere nincs, de azt mutatja, hogy a magyar egészségügy nagyon rossz állapotban van, amiért az elmúlt 30 év valamennyi kormánya felelős. Nem is olyan régen gyakorlatilag felszámolták az előtte nemzetközi összehasonlításban is jól működő közegészségügyi hálózatot, az egyetemi oktatásban az infektológia háttérbe szorult, és persze mi, emberek is felelőtlenek vagyunk. Nyakunkon a klímaváltozás, itt lappanganak a mostanihoz hasonló vírusok, de nem foglalkozunk vele.
A pandémia után javulhat a hozzáállás?
Remélni remélem, de sajnos ebben kissé szkeptikus vagyok. Kampányok helyett hosszú távon kellene tervezni, kezdve az iskolai egészségnevelési oktatás gyökeres átalakításával.
