Nem tudom, elgondolkodtak-e már azon, hogy vajon miért hajtanak át mostanában sokkal többen a piros lámpán, mintha mi sem történt volna? Meglehet, a saját tapasztalatom kissé szubjektív. Mégis sokat töröm a fejem rajta, hogy vajon mitől lett ismét ilyen fogcsikorgatóan egymásnak feszülő a közlekedési morál? Miért száguldanak át szemrebbenés nélkül egyesek a tilos jelzés ellenére a lámpával védett kereszteződésen, csak azért, mert ők úgy vélik, nekik fontosabb dolguk van, mint a többieknek? A száguldozó G-osztályú Merci terepjárókra, 7-es BMW-kre, Q7-as Audikra nincs ráírva, hogy fontos NER-lovag vagy kigyúrt, kopasz városi maffiózó vezeti őket, bár ez a határ lassan teljesen elmosódik és nem lehet őket megkülönböztetni egymástól.
Mégis, amit az utóbbi 10-11 évben tapasztalni a közutakon, szerintem pontos lenyomata annak, ami és ahogy a közéletben is zajlik. Ez pedig bizony a hatalmon lévők, az elit társadalmi mintákat adó felelőssége. Mert aki élesebb szemmel figyeli, ami Magyarországon történik, ugyan miféle magatartási mintákat láthat? Hogyan viselkednek „azok” ott fent? Mit közvetítenek nekünk, akik „itt vagyunk lent”? Eleinte csak a piti ügyeskedést, a kiskapuk kreatív használatát tapasztaltuk, amikor még számított a látszat. Emlékeznek: „…ne mi nyerjük a legtöbbet!”. A „nem-közgyűlés” közgyűlési jegyzőkönyve óta eltelt évek alatt nagyot fordult a világ Magyarországon.
Eluralkodott a „bármit megtehetünk” szemlélete. Már semmi sem számít, a látszatra sem adunk. Velünk van, miénk az erő, mindent meg tudunk oldani „okosba”. Letoljuk a népek torkán, legfeljebb egy kis kommunikációs trükkel eltereljük róla a figyelmüket. Ha kell, 24 óra alatt átírunk törvényeket, hogy egy 22 éves egyetemistából helyettes államtitkárt faragjunk. Ismét átírjuk a történelmet, ennek amúgy is nagy hagyománya van errefelé. Iskolák és kórházak helyett üresen kongó futballstadionokat építünk. Ha kell, komplett erőműveket, hotelláncokat, egész iparágakat viszünk haza. Ellopjuk a köz pénzét, ellopjuk az egyetemeket, ellopjuk a fiataljaink jövőjét, csak mert úgy hisszük, ezt is megtehetjük. Hogy az nem gáz, ha a Nemzeti Gázos egy egész gázszolgáltatót kap - nászajándékba. Hogy a szervezett bűnözés az valójában kormányzás. Hogy a 28 ezer halott, az valójában fényes győzelem a járvány fölött. Hogy már nincsenek szabályok, csak ámokfutás van.
És amikor idáig jutok gondolatban, elgondolkozom azon, hogy vajon megérdemli-e még a rebellis jelzőt a magyar, ha mindezt szótlanul tűri?
