Dzsudzsák

Kezdjük azzal, hogy nálam Dzsudzsák Balázs még válogatott lehetne, mert az öltözőben jó hatása lehet a jelenlétének és, mert, akár a padról beállva is tud tűpontos kulcspasszokat adni. Szélsőként már évek óta csapnivaló volt, ez tény, de szerintem lehetne mire használni, ha nem is minden meccsen. De én nem vagyok szövetségi kapitány, max a Football manager játékban edzősködöm, igaz ott már a Gyirmóttal is nyertem EL-t, haha. 

A lényeg, hogy Rossi világosan elmondta, hogy nála Dzsudzsák már nem elég jó, mert nincs meg az a futósebessége és tüdeje, ami neki kell a középpályán. Nem számol vele. Ezzel nem is lehet vitatkozni, darálni a Balázs kevés, mint tanárnak a Maruzsa-ígéret. 

De válogatott volt csapatkapitánya most mégis kap egy meccset, hogy meglehessen a válogatottsági rekordja. Megvan hozzá a teljesítménye? Világosan elmondták, hogy nincs. Évek óta nincs. 

Balázs csak azért lehet egyedüli csúcstartó hamarosan, mert fideszes, mert Szíjjártó Péter jóbarátja. Pont. Ez pedig szembe megy a sport egyik legősibb, legszentebb törvényszerűségével, azzal, hogy eredményt csak teljesítménnyel lehet elérni. 

Nem mellesleg az összes többi válogatott, vagy oda bekerülni szándékozó labdarúgó szemen köpése. Albert, Nyilasi, Grosics, Détári és a többi legnagyobb sem kapott puszira plusz meccseket a válogatottban, csak azért, hogy előrébb lépjenek azon a bizonyos listán. Dzsuzsdák Balázs most fog! 

Ez a NER szellemisége sógort-komát helyzetbe hozni, teljesen mindegy mi az ára erkölcsileg, vagy költségvetésileg. Lett itt már milliárdos a vitrines, a zenetévé műsorvezető, a propagandaminiszter exfeleség és a gázszerelő is; a csótánynak Kossuth díjat osztunk, az ország legnagyobb bunkójának lovagkeresztet, a pszichopata, súgógép felolvasó híradóssal atlétikai vébét szerveztetünk, a fogyatékos propagandistát meg a köztársasági elnök tünteti ki. 

Dzsudzsák sokkal többet tett le az asztalra ezeknél és sokkal többet tett a Hazájáért is, de ez már senkit sem fog érdekelni. Mert az emberek ezután csak arra fognak emlékezni, hogy ő az a csávó, aki azért lett csúcstartó, mert jól feküdt a rezsim külügyminiszterénél. Kurvára sajnálom ezt!

Dzsudzsák Balázs válogatottsági rekorder lesz.

Eldőlt. Eldöntötték. Valósággal beszuszakolták. Mondhatnám azt is, hogy kiböjtölte - három év nagy idő, sok szelfi belefért közben a külügyminiszterrel, aki országos cimbora, haver. Tesó.

Persze normális országban nem kellene ezzel foglalkozni; mindenki azzal barátkozik, akivel akar, az ilyesminek ritkán van különösebb - khm, hogyan is fogalmazzak - közéleti jelentősége. De nem itt! Nálunk ugyanis példásan működik a madarat tolláról-elv: a miniszterelnök gyerekkori barátja például pár év alatt gázszerelőből dollármilliárdos lett; a veje előbb a közvilágítás-biznisz egyik üstököse, később ingatlanmágnás; a jegybank elnökének fia pedig ingatlanmogul és vendéglátós pápa.

Innen nézve az, hogy a külügyminiszter haverja ajándékba kap egy válogatott meccset csak azért, hogy rekorder lehessen - pimf ügy. Bagatell. Szóra sem érdemes.

Sokkal érdekesebb vetülete az ügynek, hogy szegény Dzsudzsák abban hitben él, hogy ettől, emiatt lesz legenda. Hogy ennyin múlik a "halhatatlansága". Sokkoló tévedés. Magyarázó erejű bizonyíték - arra, hogy vajon miért nem lett ebből a srácból több, jobb, nagyobb játékos. Ha tetszik: ember.

Gondoljuk csak bele: vajon mit vonna le érdemeiből, ha képes volna azt mondani az ölébe hulló ajándék mérkőzésre, hogy "köszönöm, de nem"? Vajon mit hagyna örökül, ha az utókor számára inkább azt üzenné, hogy nem kér az alamizsnából, a nyilvánvaló politikai befolyáson vásárolt rekordból? Ha a kétes értékű meccsszám helyett inkább olyan értékeket hajszolna, mint önreflexió, sportszerűség, fair play?

Ennél is van persze rosszabb: az önbecsapás. A nyílt színi önbizalommal képviselt álláspont arról, hogy neki ez jár. Hogy nincs itt semmi látnivaló, ez kérem szépen nem ajándék, hanem kiérdemelt, megszolgált behívó. A közönség közben pislog, nagyokat nyel, zavartan körbenéz. Tudjuk ugyan, hogy mi zajlik, de szólni nem akarunk. Nem tudunk, nem merünk. Inkább hagyjuk magunkat becsapni. Százszor is, százkilencszer is. Végül is.

Mindig is.

Hiába; ez egy ilyen ország. A külügyminiszer barátaié.

A szégyen a miénk, a Dzsudzsák semmi teljesítménnyel lehagyta Bozsik Józsefet, akivel egy napon, egy évben nem lehetne emlegetni, már csak a debreceni stadiont, ha már van Bozsik és Puskás stadion......