A
gyerekeinket akarjátok? Azt nem. Mert azt, hogy vasárnap nem
mehetünk vásárolni, lenyeljük. Ha lenne beleszólásunk,
mondanánk, hogy nem akarjuk a ti megoldásotokat. De elvettétek
tőlünk a közvetlen véleménynyilvánítás jogát is. Azt is
lenyeltük.
Hogy
sok munkavállalót lapátra tettetek, majd közmunkásként töredék
bérért visszafoglalkoztatjátok őket, összeszorított foggal, de
lenyeljük. Mert így legalább akik hozzájutnak a közmunkához,
nem lesznek munkanélküliek, akik elesnek minden szociális
támogatástól. Azt is lenyeltük, hogy gyerekeinknek ti akarjátok
megmondani, a világ milyen. Ezt odahaza ki tudjuk igazítani.
Mert
ha azt gondoljátok, a hatalomból kinyilatkoztatva nektek a
gyerekeink elhisznek mindent, tévedtek. Ahogy abban is tévedtek,
hogy elég néhány mágikusnak gondolt szó (emútnyócév), egy-két
eposzi jelző (bukott baloldal), időnként egy ordas hazugság
(ballib brókerbotrány), és mindenki elfelejti az adórendszer
átalakításával történt lopást, a nyugdíjpénztár kirablását,
a devizaspekulációtokat, a közbeszerzésnek nevezett
szabadrablást, a stadionokat, a szegénységet. Nem felejtjük el.
Segít
ebben az internet, a ti fő „ellenségetek”, ahol mi naponta
szembesülhetünk azzal, hogyan köpitek szembe önmagatokat. S most
itt van a gyerekeinket érintő eszement ötletetek. Azt gondoljátok,
majd ti megmondjátok, ki mehet gimnáziumba, szakiskolába. Na, ezt
nem nyeljük le! Lehet, hogy birkák voltunk, ha magunkról, a mi
boldogulásunkról volt szó. Összehúzzuk a nadrágszíjat,
feléljük a tartalékokat, eladogatjuk, amire nincs szükségünk,
elhalasztjuk a cserét, felújítást, megfelezzük, amit még meg
lehet felezni.
De
a gyerekeink boldogulását ne akarjátok elvenni! Azt nem hagyjuk!
Csak mert faluba születtünk mi is, gyerekünk is, és a mi kis
falusi iskolánkban nem volt szakos tanár, a városba bevinni meg
nem tudtuk gyerekünket, most ennek kárát ő lássa egy életen át?
Mert nem futotta magántanárra, ezért kerüljön a gyerekünk a
középiskolai tanulásakor, élete végéig hatóan hátrányba?
Mert kilóg a gyerek a szürke tömegből, s ezt az iskola nem tudta
kezelni, ennek következményeit ő viselje?
Mert
későn érő típus – mondta a pszichológus –, ez kiírja őt a
diploma lehetőségét jelentő oktatásból? Mert tanulási zavar
terheli, összeszorított foggal kísérletet sem tehet arra, hogy
képes legyen felsőfokú tanulmányokat folytatni? Mit gondoltok
magatokról? Ti vagytok az Isten, és mindent tutira tudtok? Vagy azt
gondoljátok, a csalárdan megszerzett kétharmad minden aljasságra
feljogosít? Titeket nem érdekelnek a gyereksorsok, a családok
sorsa?
Nem
azokról a családokról van szó, ahol odahaza a könyvespolcról
Wass Albert, esetleg József Attila esik a gyerek fejére, hanem
azokról, ahol a kalapács koppan a gyerek fején. Nekik nincs és
nem is lesz lehetőségük kitörni „kasztjukból”? Szerintetek
egy gyerek születési körülményei egy életre elrendezik az ő
sorsát?Miféle keresztény emberkép, erkölcsiség vezet bennetek?
hirdetés
De
mondom, el vagytok tévedve. Ezt nem hagyjuk! Lehet, hogy birka nép
vagyunk, de a gyerekünket nem engedjük a szakadékba lökni. Hogy
majd ti egy teszt alapján mondjátok meg, hol tanuljon? Aki ilyet
kitalált, nem látott élő iskolás gyereket. Ezt nem hagyjuk. Nem
lesz ez a márciusi ifjakat idéző forradalom, de ez lesz az igazi
„fülkeforradalom”. Emlékezzetek rá, volt példa erre nem is
olyan régen. Veszprém. Kész?
A
gyerekeinket hagyjátok békén. Elég legyen a hittanos nyomulásból,
a szélsőjobboldali ikonok példaképi hőssé festéséből, a
valósághamisító kísérleti tankönyvekből, az iskolák
működésére szánt pénz elvételéből, gyerekeink tanárainak
vegzálásából. Elég volt. Ne feszítsétek tovább a húrt. A
gyerekeinket hagyjátok békén. Ott van nektek a paksi homokozó, az
európai pénzek ellopásának lehetősége, heccelhetitek egymást a
parlamentnek csúfolt bábszínházban, villoghattok a keleti
diktátorokkal a tévétekben, átadhatjátok sokadszorra a
Várbazárt, vagy egymást ajándékozhatjátok giccses műtárgyakkal,
szórakozzatok ezekkel.
Utoljára
mondom, most még nyugodtan, lassan, hogy megértsétek: a
gyerekeinket hagyjátok békén! Világosan beszéltem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése