Miért blogolok:

csak úgy írogathatnék is, ha lenne időm, de inkább csak gondolatokat kölcsönzök másoktól....
egy ok lehetne, hogy az eddig megvalósított Fidesz-kezdeményezések egyike sem szerepelt a párt 2010-es választási programjában, tehát a választók nem adhattak felhatalmazást azokra.

A legfontosabb lépések, amelyek ebbe a sorba illeszkednek, a következők:

1) Köztisztviselők elbocsátása mindössze két hónapos felmondási idővel és indoklás nélkül. Ez volt a legelső erősen jogszűkítő lépés, amelyre azért volt szükség, hogy egyszerűen és olcsón elküldhető legyen több száz, az előző kormányok által kinevezett köztisztviselő.

2) Rendkívüli válságadók kivetése pénzintézetekre, energiaszolgáltatókra, kiskereskedelmi láncokra, távközlési és informatikai vállalatokra. Az adó mértéke nemzetközi összehasonlításban igen magas és forgalomarányosan meredeken növekvő. Zömmel az alaptőkét sújtja, hiszen az érintett cégek többsége 2010-ben veszteséges volt. Az adókivetés módja világossá teszi, hogy elsősorban nagy külföldi, multinacionális vállalatok ellen irányul.

3) Gyermekkedvezmények a személyi jövedelemadó rendszerén belül. Akinek három gyermeke van, az akkor sem fizet többé egyetlen fillér adót sem, ha az átlagbér négyszeresét keresi. Szélsőséges példa ez a jómódúak felesleges támogatására. A rendszerváltás óta az első eset, hogy egy miniszterelnök ennyire nyíltan saját magát kedvezményezi. A lehetőségek költsége alapján egyáltalán nem burkoltan szegényellenes intézkedés, ami különösen a munka és jövedelem nélküli roma népességet sújtja.

4) Szakmai tudás és tapasztalat nélküli, nem feddhetetlen személy hírében álló pártkatona kinevezése az Állami Számvevőszék élére és a Költségvetési Tanács felszámolása. Az alig néhány éve létrehozott tekintélyes testületet szigorúan kötelessége teljesítése közben érte a kivégzéses halál.

5) 98 százalékos különadó kivetése az úgynevezett „pofátlan" végkielégítésekre, öt évre visszamenőleges hatállyal. Amikor az Alkotmánybíróság ezt a törvényt alkotmányellenesnek találta, a parlament szűkítette az Alkotmánybíróság hatáskörét, megvonva beleszólását a költségvetést és az adórendszert érintő ügyekbe. A különadóról szóló törvényt egy héten belül változatlan formában újra beterjesztették a törvényhozó testület elé.

6) A magyar Országgyűlés kilencszer módosította az alkotmányt a kormány uralmának első hét hónapjában (2010. május 25-től december 23-ig). Ez valóban példátlan a hazai demokrácia alig húszéves történetében. Fontos és jelentéktelen változások egész sora a magyar alkotmányt mára papírronggyá silányította, tekintélye végleg odaveszett. Mindehhez az alkotmánybíráknak egyetlen szavuk sem volt!

7) A Magyar Nemzeti Bank elnöke fizetésének, a monetáris tanács tagjai tiszteletdíjának csökkentése a jelképes minimum szintjére. A kormányfő és miniszterei nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy nyíltan támadják a jegybank elnökét és bírálják az intézmény konkrét döntéseit. A kormány rendszeresen figyelmen kívül hagyja az Európai Központi Bank észrevételeit,vagy nem is tájékoztatja a tervezett intézkedésekről. Múlt héten a kormány nyilvánosságra hozta legújabb elképzeléseit a monetáris tanács tagjainak jelölésére. Ebbe a jegybank elnökének többé nem lesz beleszólása. A jegybanki autonómia visszavétele a monetáris politika és irányítás súlyos válságához vezethet

8) A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer államosítása azon az alapon, hogy az „eltőzsdézte a tagok megtakarításait". A „nyugdíjak védelmére" kinevezett kormánybiztos vizsgálatot indított a magán-nyugdíjpénztárak ellen, miközben a kormány adókedvezményeket helyezett kilátásba az önkéntes pénztárak számára, amelyek pedig jóval szabadabban dönthetnek befektetéseikről, mint a magánnyugdíjpénztárak. A kormány megzsarolta a magánnyugdíjpénztárak tagjait azzal, hogy megvonja tőlük jövendő állami nyugdíjjogosultságukat annak ellenére, hogy munkáltatójuk fizeti utánuk a 24 százalékos nyugdíjjárulékot. Január 31-ig azoknak kell nyilatkozatot tenni, akik maradni szándékoznak a magánnyugdíjpénztárakban azok helyett, akik visszatérnek az állami rendszerbe. A rendkívül szűkre szabott határidő, az információs káosz, a jogfenntartás lehetetlensége, az Alkotmánybíróság hallgatása és a magán-nyugdíjpénztári rendszer államosításával kapcsolatos beadványok tárgyalásának halogatása csaknem hárommillió honfitársunk egész életre kiható ésszerű döntését teszi lehetetlenné.

9) A médiát érintő törvények és szabályozás módosítása az információs monopólium, az úgynevezett „centrális erőtér" kialakításának szándékával. Az új szabályozás hatásköre kiterjed a nyomtatott és elektronikus sajtóra is. A médiahatóság jogot szerzett súlyos büntetési tételek azonnali kiszabására egyéni és kollektív jogok és méltóság igen szélesen értelmezett sérelme esetén. A büntetést azonnal be kell fizetni, bírósági fellebbezésnek halasztó hatálya nincs. A médiahatóság elnöke számára rendeletalkotási jogot biztosít a számos alkotmánymódosítás egyike. A médiát felügyelő tanács összes tagját a kormányzó párt nevezte ki.

10) Házi pálinkafőzés és értékesítés forgalmi- és jövedékiadó-mentesen. Ez látszólag jelentéktelen intézkedés, ami nem érte el sem a nemzetközi, sem a hazai közvélemény ingerküszöbét. Pedig hallatlan jelentősége van annak, hogy egy posztkommunista országban az uralkodó párt először emelte hivatalos kormánypolitika rangjára az adóelkerülést és az adócsalást. Még fontosabb és egyúttal igen elszomorító, hogy nemcsak a kormány, hanem a hazai közvélemény nagy része is pozitívan értékelte ezt a lépést, közérzetjavító intézkedésnek könyvelve el.

A fenti felsorolás korántsem teljes, vannak egyéb populista és nacionalista jellegű intézkedések. Mégis, ezek alkotják a gerincét az új kormányzat azon döntéseinek, amelyek torzítják és rombolják a magyarországi gazdaság és társadalom fejlődését, hallatlan károkat okozva a jövő nemzedékeinek.

Ahogyan arra Kornai János méltán világhírű magyar közgazdász kitűnő összefoglaló elemzésében (Számvetés, Népszabadság, 2011. jan. 6.) világosan rámutatott, a magyar kormánynak nincs értelmesen összefüggő (konzisztens) gazdaságpolitikája. Ehelyett a gazdaságot súlyosan torzító és a gazdaság szereplőinek egy részét hátrányosan megkülönböztető rendkívüli adókkal igyekszik finanszírozni a költségvetésben maga ütötte lyukakat, a gazdagoknak nyújtott felesleges és igazolhatatlan adókedvezményeket. A magán-nyugdíjpénztári rendszerben felhalmozott és a bruttó hazai termék több mint tíz százalékára rúgó magán-megtakarítások erőszakos államosítása szintén a költségvetés rövid távú befoltozását szolgálja, miközben hosszabb távon még nagyobb lyukakat vág az államháztartás hatalmas zsákján. Az önkényes és akarnoki gazdaságpolitika rendkívül negatívan befolyásolja a pénzügyi megtakarításokat és a beruházásokat, amelyekre pedig a gazdasági növekedés felpörgetése végett oly égetően szükség lenne.