Most már bevallhatom: papírom van arról, hogy a spekulációt támogatom a jóságos állambácsival szemben, a globális tőke szekerét tolom. Bár én inkább úgy mondanám, hogy az öngondoskodásban hiszek a tipikus magyar Pató Pál-gondolkodással szemben.
Nem sokat számoltam, nem kalkuláltam, csak döntöttem.
Azt is ki merem jelenteni, hogy nem volt bennem semmiféle forradalmi hevület, amikor besétáltam a nyugdíjfolyósító irodájába leadni a nyilatkozatot. Nem öltöztem díszmagyarba, és nem akartam utána a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalni a Nemzeti dalt, vagy felolvasni a 12 pontot. Sőt, elégtételt sem éreztem, hogy Orbán Viktor orra alá dörgölhetem a megkapott nyilatkozatot.
Pedig olyan szépen kérték azt a pár százezer forintomat. Szinte térdre borultak előttem könnyes szemmel, hogy a hazának szüksége van erre a pénzre, de én irigy voltam. Azért az árulkodó, hogy még a kisebbik ellenzéki párt is, mely alapvetően támogatja a magánnyugdíjpénztárak államosítását, úgy nyilatkozott, hogy a kivitelezést aggályosnak találja. Ők, akik néhány hónapja még minden jogi aggály nélkül sóval hintették volna be a kereskedelmi tévék általuk lerombolt székházának helyét.
Még egy dolog játszott közre a döntésemben: hiszek abban, hogy van még olyan bíróság a világon, melynek lesz bátorsága ítéletet mondani az elfogadott törvény felett. Legyen az akár Budapesten a Donáti utcában, akár Strasbourgban. Ha pedig ez megtörténik, akkor azért igényt tartanék valamilyen ellátásra azért a havi 24 százalékért cserébe. Vagy ajánlok egy alkut: szeretnék rendelkezni arról a 24 százalékról is, és onnantól kezdve tényleg semmilyen kapcsolatot nem akarok az állami szolidaritási rendszerrel.
Előfordulhat, hogy a miniszterelnök makacssága egész hátralévő életemben üldözni fog. Hiszen Orbán Viktor olyan ember, hogy ha valamit megmond, akkor annak úgy kell lennie. Márpedig megmondta, hogy Magyarországon nem lesz magánnyugdíjpénztári rendszer.
Viszont ha már itt tartunk, akkor idézzünk fel még egy elhíresült mondatot az elmúlt hónapokból: "Világossá kell tennünk, hogy a korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed (a nyugdíjjárulékokból)" - mondta a Dow Jones hírügynökségnek Orbán Viktor. Márpedig jelenleg a 2000 milliárd forintnyi nyugdíjkiadásból 500 milliárdot az államkassza fedez. Ez pedig két dolgot jelenthet: vagy 25 százalékkal kevesebb nyugdíjasnak kell lennie, vagy ugyanannyi embernek 25 százalékkal kevesebb nyugdíjat kell adni. Remélem, a következetesség majd ezen a téren is jelentkezik a miniszterelnöknél és nem esik a szelektív memória hibájába.
Mindezek ellenére könnyen lehet, hogy ráfázom. Kicsit sarkítva kijelenthetem, hogy hetven évesen majd vagy koktélt szürcsölgetek Havannában, vagy a kukákat túrom a Havannán. Nagyon nem mindegy. De utóbbi esetben is mondhatom majd azt, hogy csak az én döntésemen múlt, a saját kezemben volt a sorsom, és nem befolyásolta a négyévente forduló politikai széljárás. Ezért pedig már megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése