Olvasom az interjút Rácz Jenő séffel. Dolgozott már Londonban, Dániában, Szingapúrban és Kínában. Az egyetlen magyar, aki külföldön kapott Michelin-csillagot, és többször meg is védte. Nyitni szeretett volna idehaza egy éttermet, tavaly márciusra lett kész vele, de a kovid miatt zárva maradt. Várt, újratervezett, november 12-re tette az új nyitási dátumot. Na, aznap zártak be újra mindent.
Kivételesen nem arról akarok írni, hogy mennyire szomorú, hogy a bunkókhoz szabják a védekezést, azaz színház meg rendes étterem nem lehet.
Hanem arról, hogy a kommentekben Rácz Jenőt TANÁCSOKKAL látják el. A, megint mondom, a Michelin-csillagos, világot megjárt sztárséfet akarja felvilágosítani a dolgokról özvegy Kuláré Zsenília. És ez is egészen biztosan a Facebook óta van így, mert húsz éve, ha a Népszabadságban volt egy interjú mondjuk egy közgazdásszal, akkor nem közölték alatta Tömpe Tivadar véleményét, aki szerint viszont nem annyi, ő átszámolta a napelemes számológéppel. Sem a sportrovatban egy VmintVérbosszú-álarcos, álneves hülyét, hogy mit akar ez a Növényi, letekerem a busa fejét. Most meg ha mód van, akkor bátorság is van, és odapakolják legott büszkén a megfejtést, hogy miként kellene az illetőnek a dolgát végeznie. Hogy mit nem vett észre, de majd mi.
Nem tudom, nem-e lehetne-e esetleg-e, hogy ezt ne. Hogy inkább ne gondoljuk, hogy oda kell menni mindenhova, és amolyan online Lutherként kiszögeznünk a hittételeinket. Vagy legalább előbb lutheri mélységben megismerni az adott területet… baccalareus biblicus, ugye. Annyival jobb lenne itt élni, hogy ha akkor, amikor valaki állít valamit, nem jelenne meg rögtön egy osztagnyi önjelölt jobbantudó, akiket a tudás nem befolyásol, és így egyenként odapöccintik a csikket, hogy na, figyelj, ecsém, megmondom, mit kellene csinálnod.
Lécci, ne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése