„Ich habe alles geprüft und erwogen.”
A XX. század egyik leggyakrabban idézett mondata. Veretes sor, veretes gondolat, nagy elhatározás. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák-Magyar Monarchia első uralkodójának mondata, amelyet ugyan még további négy mondat követ, mégis ez az igazi záró gondolata az An Meine Völker! (Népeimhez!) intézett kiáltványának: „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam.”
Ezek a szavak indították el az első világháborút, amit aztán az Osztrák-Magyar Monarchia annak rendje és módja szerint, megalázó módon elvesztett. A világháború a kontinensen 8,1 millió áldozatot követelt, ebből a Monarchiára 1,2 millió jutott. A rokkantak száma a kontinensen 20 millió, a Monarchián belül közel 4 millió. A halottak, a rokkantak, a hadifogságba kerültek és az eltűntek száma a kontinensen összesen 37 millió, az Osztrák-Magyar Monarchián belül 7 millió. A teljes kontinensen nagyjából 13 millió a civil áldozatok száma. Tegyük még hozzá az árván maradtak és az özvegyek hatalmas tömegét, az addig soha nem tapasztalt vagyoni és ipari károkat, valamint a spanyolnátha áldozatainak milliókat kitevő hányadát, hiszen ma már köztudott, hogy a háború végén kirobbant járvány sebes és pusztító terjedéséhez alapvető módon járultak hozzá a világháborútól sújtott kontinensen uralkodó lerobbant és lepusztult állapotok. És akkor még egy szót sem ejtettünk a világháborút lezáró kényszer-békefolyamatról, valamint annak következményeiről.
A lényeg, hogy Ferenc József mindent megfontolt, mindent meggondolt.
Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét tudatlanság, a surmó viccelődés vagy a züllött cinizmus okán kezdte azzal, hogy a lengyel miniszterelnökkel „mindent megfontoltunk, mindent meggondoltunk.”
De akárhogyan is, pontosan így beszél egy közveszélyes diktátor, aki számára nincs semmi egyéb, csak a saját érdeke, a saját számítása, a saját ösztönei és emóciói. Aki el sem tudja képzelni, s akiben fel sem merül, ahogy Ferenc Józsefben sem, hogy a másik félnek is lehetnek megfontolásai és meggondolásai, s hogy ebből súlyos bajok származhatnak, legfőképp azokra nézve, akiket most épp szemforgató módon a rádióban megszólítani szándékozik: a saját népét. Lásd: An Meine Völker! (Népeimhez!) Természetesen a liberális Monarchiát fenntartó Ferenc Józsefnek semmi köze sincs a mi undok diktátorunkhoz, az önjelölt vezérhez. Mindez leginkább a diktátoroknak, az összes közveszélyes alaknak az ismérve, amilyen Orbán és lengyel kollégája, akik egy virtuális világot rendeznek be maguknak, saját képükre, saját hasonlatosságukra, ahogy épp kedvükre van, azt gondolván, hogy kizárólag az ő világuk létezik, s teszik ezt addig, amíg képen nem veri őket a virtuálisan nem imaginált, ám annál valóságosabban létező bumeráng. És abszolút nem érdekel, ha ezeknek a virtuális hősködőknek és nagypofájúaknak ez az igencsak valóságosan létező bumeráng kiveri majd a fogsorát, ám verje!
De épp most Európa egész fogállományát, benne a magyarok már eddig is közismerten elhanyagolt fogait készülnek kiveretni, saját elhatározásból, puszta jószántukból.
Mert mindent megfontoltak, mindent meggondoltak.
Csak azt nem, hogy a háborút el is lehet veszíteni.
G.Gy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése