A túlóra

"Józsikám, mától túlórázni fogsz. Önként persze, mert mi senkit nem kényszerítünk semmire.

De főnök! Mától? Ma nekem kell mennem a gyerekekért az oviba, az asszony délutános.

A magánéleted nem rám tartozik. Tudod, a munkáltató nem avatkozik bele senki privát szférájába, mert tiszteljük a munkavállalót.

Ma nem tudom vállalni. A gyerekeket el kell hoznom az oviból, a feleségem nem tud értük menni.

Semmi gond, mi rugalmasak vagyunk és mindig figyelembe vesszük a munkavállaló érdekeit. Úgyhogy holnaptól túlórázol. Hétvégén is, de havonta egy szabad vasárnapod feltétlenül lesz, mert nekünk fontos, hogy jusson időd pihenésre is.

Holnaptól sem tudok túlórázni, az asszony egész hónapban délutános.

A feleséged igazán otthon maradhatna a gyerekekkel. Nem túl szimpatikusak nekem azok a nők, akik csak a saját karrierjükkel törődnek és elhanyagolják a kötelességeiket.

Francot! Maradna ő szívesen otthon, de akkor nem tudnánk megélni. Kell a fizetése.

Két gyereketek van, nem? Szüljön még egyet. Akkor járnak a támogatások és az adó is kevesebb.

Hová szüljön? Az egy plusz két félszobás lakásba? Már így sem férünk el. Annyit meg ketten összesen nem keresünk, hogy az összes adókedvezményt igénybe tudnánk venni. Azzal semmire nem megyünk.

Vegyetek nagyobb lakást! Ott a CSOK, egy csomó ingyen pénz és ahhoz még jön a kedvezményes hitel. A hülyének is megéri.

Az. Még fizetjük a hiteltörlesztést itt is. Ha el is tudnánk adni a lakást és kifizetnénk belőle a hitelt, a CSOK és a kedvezményes hitel arra sem lenne elég, hogy egy ugyanekkora kis lakást vegyünk a városban, nem hogy egy nagyobbat.

Ja, ha ti ragaszkodtok a városhoz! Az persze eszetekbe sem jut, hogy falun vegyetek ingatlant. Ott már egy kertes házat lehet kapni egy városi lakás árából, még maradna is egy kis tőkétek.

És akkor hogyan járnánk be dolgozni? Az agglomerációban nem olcsók a lakások. Ahol már olcsó, onnan órákig tart beutazni a munkahelyre. Már így is tíz órában dolgozunk mindketten, erre jönne még a kötelező túlóra plusz két óra utazás oda, kettő vissza. Aludni sem maradna időnk és akkor még nem beszéltünk arról, mibe kerül egy busz vagy vonatbérlet. Kész csőd.

Nem tudom, mit panaszkodsz. Magyarországon négyszázezer forint felett van az átlagbér. Ha a karrierista feleséged is dolgozik, ketten majdnem nyolcszázezret visztek haza. Ebből már meg lehet élni. Főleg vidéken, ahol meg tudjátok termelni a ház körül a zöldséget, akár még tyúkot és disznót is tarthattok!

Ketten együtt háromszázezret sem keresünk nettóban. Mi valahogy nem tartozunk az átlaghoz, de senki más sem, akit ismerek. Mire befizetjük a számlákat, kinyögjük a hiteltörlesztőt, befizetjük az ovit, megvesszük a bérleteket, alig marad valami kajára és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a srácok hetente növik ki a ruhát, cipőt.

Na, ezért mondom, hogy vállaljatok még egy gyereket. Jobban jártok anyagilag a kormány családbarát gazdaságpolitikájának hála.

Csakhogy azt a gyereket fel is kell nevelni. Miből taníttatjuk? Mire egyetemre megy, már se támogatás, se adókedvezmény nem jár és akkor a legnagyobb a kiadás.

Nem kell ám mindenkinek egyetemre menni! Akár már 16 éves korban is dolgozhat és akkor nem a szüleire támaszkodik. Ha meg szerez egy jó szakmát, hamar meg is gazdagodhat. Szakemberhiány van, megbecsülik a melóst ebben az országban! Nekem sincs diplomám és tessék, jól megélek.

Ha az én sógorom lenne a helyi fideszes vezető, biztosan én is jól megélnék. De így nem élek meg jól.

Erről beszélek! Most itt a lehetőség, annyit túlórázhatsz, amennyit akarsz. Betegre keresheted magad!

Betegre, az biztos. Csak az a helyzet főnök, hogy én rendes munkaidőben szeretnék normálisan keresni, hogy jusson idő a gyerekeimre, a feleségemre és pihenni is tudjak valamikor. Ha orrvérzésig dolgozom, tönkremegy a családom én pedig belerokkanok, az meg a családomat csődbe vinné. Nem kell ez nekem.

Nem értem én ezt a liberális gondolkodást. Mindig csak magatokra gondoltok. Az ország érdekére szartok, a cég érdekére is szartok, csak az önzés és a harácsolás számít. Mindegy, ez nem kérdés, nem is tudom, minek vitázom itt veled. Holnaptól túlórázol és kész, ez nem kérdés volt. Persze dönthetsz úgy, hogy nem vállalod, mert ez önkéntes. Akkor viszont holnap már be sem kell jönnöd dolgozni. Van a helyedre tíz jelentkező. Te meg amúgy sem értesz máshoz, csak ahhoz, amit most csinálsz, azért tanítottunk be erre. Mehetsz haza éhen halni. Önként.

Tudod mit, főnök? Nem fogok éhen halni és nem fogok éhbérért gürizni inam szakadtáig. Összecsomagolok és megyek innen a francba olyan országba, ahol normális életet tudok biztosítani a családomnak.

Menj csak mosogatni Londonba, mint a többi hozzád hasonló senkiházi! De aztán ne gyere haza sírni, hogy ott sincs kolbászból a kerítés! Ebben az országban nincs szükség az ilyenekre, mint te!

És ha mosogatok, ha vécét pucolok, ha kukás leszek? Az is becsületes munka és ha megfizetik, nincs miért szégyellnem magam. Nem kell, hogy kolbászból legyen a kerítés, elég, ha emberhez méltó életet élhetünk. Ha itt nem lehet, akkor máshol.

Rohadt liberális! Sorosbérenc! Hazaáruló g*ci! Mi lesz az országgal? Mi lesz az üzemmel? Ha a multi elviszi innen a céget, a többieknek sem lesz munkája. Nekem sem lesz munkám. Erre nem gondolsz? Önző pondró!

Akkor én megyek. További jó átkozódást!"

- Swan Edgar írása -

Vásárhelyi Mária: VÁDIRAT

Vásárhelyi Mária

VÁDIRAT

Azt hiszem most írtam le először: 2021. Véget ért a szörnyű 2020-as év, és a XXI. század második évtizede is. Sok veszteséggel, kevés nyereséggel. Olyan hosszúnak tűnik ez az évtized, hogy az eleje már ködbe vész, nem is látom. Ahogy ködbe vesznek a jövővel kapcsolatos illúzióink is. 

Rengeteget romlott a világ ez alatt az évtized alatt. És még többet Magyarország. Olyan dolgok történtek, amelyekről el sem tudtuk képzelni, hogy megtörténhetnek. Emlékszem, amikor Silvio Berlusconit először megválasztották Olaszországban, Apu - a félig olasz, akit a róla készült besúgói jelentésekben is „Olasz”-ként emlegetnek - azt mondta: „Nem baj, az olaszok most megválasztották, de az elkövetkező négy év alatt egyszer s mindenkorra megtanulják, hogy nem lehet egy kalandort miniszterelnökké választani”. Azt már nem érte meg, hogy utána még kétszer megválasztották, most pedig egy Berlusconinál sokkal veszélyesebb kalandor, Orbán Viktor haverja, Matteo Salvini készül átvenni Olaszország vezetését. 

Amikor Barack Obamát Amerika elnökévé választották, azt gondoltuk, hogy Amerika, a világ legerősebb országa legyőzte önmagát, túllépett saját árnyékán azzal, hogy afro-amerikai elnökre szavazott a többség.  Felemelő volt végignézni, ahogyan az első fekete elnök leteszi az esküjét a tiszteletére összegyűlt hatalmas tömeg előtt. De Amerika nem lett jobb hely attól, hogy afro-amerikai volt az elnöke nyolc évig. Sőt, rosszabb hely lett. Nem javult a kisebbségek helyzete, viszont nőtt a rozsdaövezetekben élő, fokozatosan leszakadó, frusztrált fehér többség haragja. A leggazdagabbakon kívül mindenki úgy érezte, hogy csúszik lefelé vagy legalábbis nem tud előrelépni.

 

A XX. század második felében megszoktuk, hogy egy kicsit mindig jobb lesz, hogy van előttünk perspektíva, van miért „hajtani”. És ettől a perspektívától fosztotta meg fokozatosan a fejlett világ hétköznapi embereit a XXI. század. És az erre adott durva válasz volt Donald Trump megválasztása. Emlékszem, mintha egy rémálomból ébrednék, amikor reggel 6-kor bekapcsoltam a rádiót és azt hallottam, hogy Trump lett az USA elnöke.  Nem akartam elhinni! Mégis négyéves ámokfutása után többen szavaztak rá, mint 2016-ban. Szerencsére a Demokrata Párt jelöltjére, Joe Bidenre még többen. 

De ne áltassuk magunkat!  Trump nem árult zsákbamacskát, nap mint nap tanúbizonyságát adta, hogy tudatlan, műveletlen, hazudozó, csaló hólyag, aki teljesen felelőtlenül hoz döntéseket sorsdöntő kérdésekben is. Most, elnökségének utolsó évében egész Amerika végignézhette, hogy azért halnak meg tízezrek a járványban, mert fel sem fogja a helyzet súlyosságát és képtelen kezelni  azt. A világ legfejlettebb országában követelte a legtöbb halálos áldozatot a járvány. Amerika lett a járvány legnagyobb vesztese. És mindezek ellenére Trump nemcsak hogy meg tudta őrizni támogatóinak döntő többségét, hanem újabbakat is tudott szerezni. Ezt ne felejtsük el, amikor a világ jövőjéről gondolkodunk.

A most búcsúzó évtized nagy vesztesei közé tartozunk mi, magyar demokraták is. Tőlünk nem csak az egzisztenciális perspektíváinkat, hanem a demokráciánkat, a félelem és gyűlölet nélküli életet, a becsületbe és igazságosságba vetett maradék hitünket is elvette ez az évtized. Amikor 1990-ben rendszert váltottunk és főképpen, amikor 2004-ben beléptünk az Unióba, abban bíztunk, hogy „kompország” végleg kikötött Európa partjainál. Fel sem merült bennünk a gondolat, hogy egyszer elvehetik tőlünk a demokráciát és szabadságot. Mert persze rögös út vezetett a diktatúrából a demokráciába, rengeteg áldozattal, igazságtalansággal, csalódással  és gazemberséggel. De arra nem gondoltunk, hogy egyszer csak jön egy valaha volt tehetséges, reményteljes fiatalember, aki már régen elhatározta, hogy gazember lesz.

  

Nekem 2010-ben már semmiféle illúzióm nem volt Orbán Viktorral kapcsolatban, hiszen első kormányzása és az ellenzékben eltöltött 8 éve alatt számomra világossá vált, hogy miféle indulatok és célok vezérlik és milyen alantas eszközöket vesz ezek elérése érdekében igénybe. 

Azt azonban én sem hittem, hogy egy EU tagállamban ilyen könnyűszerrel le lehet bontani a demokratikus intézményrendszert, ilyen gátlástalanul lehet centralizálni a hatalmat és ellopni a közvagyont. De lassan megszoktuk, hogy mindent lehet. Hogy a demokrácia összes tartópillérét le lehet rombolni. Hogy egy félig-meddig írástudatlan gázszerelőből – aki történetesen Orbán Viktor falubelije és barátja - néhány év alatt lehet az ország leggazdagabb embere. Hogy a miniszterelnök tanácsadója szégyenérzet nélkül mondhatja ki, hogy a korrupció az Orbán-rendszer „legfontosabb politikája”. Hogy a legfontosabb pozíciókba egyre felkészületlenebb és tehetségtelenebb emberek kerülnek, akik kizárólag Orbán kegyéből vannak ott, ahol vannak. Ez a kontraszelekció odavezetett, hogy az államigazgatás teljesen bénult, az alkalmatlan és megfélemlített janicsárok nem tudnak és nem is mernek döntéseket hozni. 

S hogy mindennek mik a következményei, azzal most, a járvány idején szembesülünk. Miközben az egészségügyi és szociális szférában dolgozók és a pedagógusok, gyakran egészségüket vagy akár életüket kockáztatva küzdenek az áldatlan körülményekkel, az államigazgatás alig működik. Jól láthatóan teljes a káosz, már régen kicsúszott a kormányzati szervek kezéből az irányítás. Alkalmatlan és döntésképtelen embereknek kellene határozottan, hatékonyan és szakmailag felkészülten döntéseket hozni a napról-napra változó veszélyhelyzetben. De nem mernek dönteni, mert sem felkészültségük, sem a bátorságuk nincs hozzá.   

Marad az összevissza beszéd, a titkolózás és a hazudozás. 

Így történhetett meg, hogy a második hullám idején Magyarország a világ hatodik legrosszabban teljesítő országa lett. Mi vagyunk az egyik ország, ahol lakosságarányosan a legtöbben haltak meg. 

Most pedig, amikor megérkeztek az első szállítmányok az oltóanyagból, mindennél világosabban látszik a teljes káosz. Nevezetesen, hogy az állam képtelen megszervezni az oltást. Mert felkészületlen és működésképtelen. Más országokban már ősszel készen állt az oltási terv. Nálunk azonban az egészségügyi kormányzatnak jól láthatóan mind a mai napig fogalma sincs arról, hogy hogyan, hol és kik fogják beoltani a lakosságot. 

Ezt maga a miniszterelnök vallja be, amikor arról beszél, hogy szerinte a szavazóhelységek a legalkalmasabbak az „oltakozásra”.  

A szavazóhelyiségek 60-70 százaléka valójában óvódákban és iskolákban van, ahová még a szülők sem tehetik be a lábukat a járvány miatt, hónapok óta. 

Orbán Viktor már ősszel arról beszélt, hogy teljes harci készültségben várják a vakcina érkezését. Ehhez képest azonban mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy semmiféle komolyan vehető oltási terv nem létezik.  Pedig nemcsak azt kellett volna megtervezni, hogy hogyan, milyen rendszer szerint „oltakozhatnak” az emberek. Hanem például azt is, hogy mi lesz a kibontott, de fel nem használt oltóanyaggal, amelyet mindössze 5-6 órán át lehet felhasználni. Hogy a kistelepüléseken hol fogják tárolni az oltóanyagot. És egyáltalán, honnan varázsolnak elő annyi szakembert és adminisztratív személyzetet, amennyire szükség van a lakosság átoltásához. 

Izraelben, ahol a legsikeresebb az oltási program végrehajtása, már több mint két millió embert oltottak be. „A nagy siker titka az, hogy Izrael az államalapítás óta nagyon fejlett országos, ingyenes, alanyi jogon járó közegészségügyi ellátást biztosít minden polgárának… A betegbiztosító pénztárt az utóbbi évtizedekben nem csak versenyképes és nagyon magas színvonalon működő rendszerré változtatták, de komputerizálták és felbecsülhetetlen értéket jelentő adatbázist építettek köré. Ez a betegbiztosító rendszer képes arra, hogy az oltás beadását nagyon effektíven megszervezze, de arra is, hogy a beoltottakról, az oltás hatásáról, az esetleges allergiás és más reakcióról adatokat szolgáltasson a teljes lakosságra nézve… És akkor még nem is beszéltünk az Izraelre jellemző szolidaritásról, és a közösségi alapon működő találmányokról – aminek legjobb példája a Waze volt. Az oltás körül is felhasználják ezt. Amint kiderül, hogy egy-egy nap végén az oltóhelyeken maradt vakcinákat ki kellene dobni, mivel másnap már nem lehet őket felhasználni, a közösségi médiát felhasználva tízezrek “dolgoznak” össze és informálják egymást percre pontosan azokról az oltópontokról, ahol maradtak oltások. Ennek segítségével – mondhatni – az utolsó cseppig ki lehet használni a vakcinákat, és a jelenleg jogosultakon kívül mások is oltáshoz jutnak, ha nagyon igyekeznek”. Így számol be az Izraelinfo oldalán egy hazájára büszke állampolgár, aki bár rendszeres résztvevője a Netanjahu elleni tüntetéseknek, mégis készséggel elismeri, hogy a sikerben a legnagyobb érdeme a kormánynak van.

 

Nálunk az Orbán-kormány egyik legelső lépése a sikeres magán-egészségbiztosítói rendszer kifosztása és felszámolása volt. Mert szükségük volt az ezekben őrzött 3 ezer milliárd forintra. A helyükön pedig – az ígéretek ellenére – csak a dudva nőtt.  

Nekünk nincs okunk büszkeségre. Hozzáértők egybehangzó véleménye szerint a 10 ezer koronavírus áldozat legalább harmadának az életét meg lehetett volna menteni, szakszerű, jól szervezett, szolidáris egészségügyi ellátással. 

Molnár Péter, az ismert politikus és slammer ma elmondta a Klubrádióban, hogy hogyan halt meg idős édesanyja koronavírus fertőzésben, a kórházban. Elcsuklott a hangja, amikor arról beszélt, milyen érzés azt hallani a telefonba, hogy „ne haragudjon fiatalember, de sajnos képtelenek vagyunk az édesanyjának azt az ellátást biztosítani, amire szüksége lenne”.  

Édesanyja, Molnár Éva pedagógus volt, kisiskolásokat tanított. Minden évben amikor első osztályt indított, már nyáron végiglátogatta leendő tanítványait, hogy megismerkedjen velük és ne legyen számukra olyan félelmetes az iskolakezdés. Amióta pedig nyugdíjas lett, nemcsak ott volt, hanem süteményt is osztott minden olyan tüntetésen, ahol a demokráciáért és szabadságért kellett szót emelni. Az utóbbi években már alig tudott járni, de akkor is elment tüntetni, mert ahogy mondta; „állni még tud”. 

Péter a fia, aki a Fidesz alapító tagja volt, azt mondta, hogy vádolja Orbánt Viktort édesanyja és sok más elvesztett életért, amelyet meg lehetett volna menteni. És én egyetértek Molnár Péterrel. 

Vásárhelyi Mária: HALÁLOS JÁTSZMA

A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint Németországban a felnőtt lakosok kétharmada, Magyarországon 17 százaléka akarja beoltatni magát a koronavírus fertőzés ellen.  És ennek nem azaz oka, hogy a magyar emberek között ennyivel több az oltástagadó, a konteo- vagy laposföld-hívő. Hanem teljesen nyilvánvalóan az a botrányos hazudozás, félretájékoztatás és elhallgatás, ahogyan a magyar kormány kommunikál a járványról és az oltásról. És még csak abban sem vagyok biztos, hogy minden esetben tudatos döntésről lenne szó. Úgy tűnik, hogy az esetek egy részében a döntéshozók körében uralkodó káosz és kommunikációs csőd áll a hazugságok és egymásnak ellentmondó állítások hátterében.

Csak néhányat idézzünk fel az elmúlt hetek terméséből.

Orbán Viktor péntek reggeli igehirdetése során közli, hogy mindenki szabadon választhat, hogy melyik oltást kívánja beadatni magát. Majd néhány nap múlva a „nemzet Cilikéje” határozottan kijelenti, hogy nem lehet választani az oltások között, mindenki azt kapja, ami éppen jut neki. Pedig még laikusként is nyilvánvaló, hogy mindkét állítás teljesen abszurd. Hiszen az is képtelenség lenne, ha mindenki maga választhat, de az is, hogy azt döfnek beléd, amit akarnak.

Ugyancsak Orbán Viktor jelentette be, hogy Magyarországon 13.000 oltóhelyet létesítenek, ami már első hallásra is hihetetlennek tűnt, legalább annyira, mint az, hogy a valóságban mindössze 25 oltóhely lesz az egész országban.  Ez azt jelenti, hogyha mondjuk a felnőtt lakosság fele akarja beoltatni magát, akkor egy-egy oltóhelyre 160.000 ezer ember jut. Ha egy oltóhelyen egyszerre három ember „oltakozhat” (már a szótól kiver a veríték), akkor egy orvosnak 53 ezer embert kell beoltania, ráadásul kétszer! Ha pedig tovább osztunk és szorzunk, akkor az derül ki, hogy nálunk a következő ötéves terv keretében valósulhat meg a lakosság „átoltakozása”.

Karácsony előtt a miniszterelnök arról beszélt, hogy december végéig 35 ezer oltás érkezik az országba. Néhány nappal ezután a „nemzet Cilikéje” 10 ezer oltást említett, majd Gulyás Gergely sajtótájékoztatóján 5.500-ra olvadt az érkező vakcinák száma. 

A legutóbbi pénteki rádiós ájtatosságon Orbán hetykén kijelentette, hogy a lakosságot egyetlen hétvége alatt át tudja oltani az egészségügy. Ehhez képest az elmúlt hétvégén összesen alig kétezer egészségügyi dolgozót sikerült beoltani. Ráadásul – teljesen érthetetlen módon – az érkező 10 ezer oltás felét eltették azért, hogy a már beoltott egészségügyisek második oltását ebből bonyolítsák. Ahelyett, hogy most, első körben minél többeket oltanának, a második kört pedig majd a januárban érkező szállítmányból biztosítanák.

És hogy a bizonytalanságot tovább fokozzák, folyamatosan itt lebegtetik a fejünk felett az orosz vakcina rémét. Az orosz vakcinával szemben pedig még az orosz orvosok körében is olyan nagy a bizalmatlanság, hogy csak 52 százalékuk adatná be magának, családtagjainak és barátainak pedig mindössze 20 százalékuk. És ez – Szíjjártó Péter pimasz és pökhendi állításával szemben - nem az orosz vakcinagyártás iránti általános bizalmatlanságból, hanem a mostani oltóanyag hiányos dokumentációjából és a kísérleti szakasz harmadik fázisának bizonytalan eredményeiből fakad. Miféle érv az orosz vakcina mellett, hogy a magyar lakosságot az elmúlt 50 évben rendszeresen orosz oltóanyaggal oltották? Azon túl, hogy ez tényszerűen sem felel meg az igazságnak, itt és most egy konkrét oltásról van szó, és az ezzel kapcsolatos kérdőjeleknek semmi közük ahhoz, hogy korábban, más fertőzések ellen kit, hogyan és mivel oltottak be.

Miközben külföldön élő ismerőseim java része már most tudja, hogy nagyjából mire számíthat, az oltási terv szerint mikor kerül sorra, nálunk – ha létezik egyáltalán – semmit nem lehet tudni erről. Ha abból indulok ki, hogy az oltóanyag biztonságos szállítását végző céget – a vállalat vezetője szerint – néhány nappal az oltás megérkezése előtt kérték fel a szállításra, akkor nem tűnik megalapozatlannak a feltételezés, hogy pillanatnyilag fogalmuk sincs az ”oltakozás” ütemezéséről.

Mindezek ismeretében nincs semmi meglepő abban, hogy az emberek döntő része tájékozatlan és bizalmatlan az oltással kapcsolatban, és kapaszkodók híján hitelt ad az ál- és rémhíreknek.
A totális titkolódzás nemcsak az oltással, hanem minden, a járvánnyal kapcsolatos információra vonatkozik. Olyan elemi ismeretekhez nem juthatnak hozzá a szakemberek sem, hogy egy-egy kórházban hány és milyen állapotú beteget ápolnak és naponta hányan halnak meg ugyanott, vagy hogy megyénként hogyan alakul a fertőzések száma. Okkal feltételezhetjük: azért nem osztják meg a nyilvánossággal ezeket az információkat, mert így könnyen ellenőrizhetővé válnának a hivatalosan közölt számok, amelyek valószínűleg köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Legalábbis erre mutatnak az Európai Statisztikai Hivatal frissen közzétett adatai, amelyek szerint volt olyan megye Magyarországon – Győr-Sopron - , ahol az elmúlt hónapokban 80 százalékkal többen haltak meg, mint az előző évek azonos időszakában. Ez pedig nem magyarázható mással, mint a covid-fertőzéssel, illetve az emiatt az összeomlás szélére került egészségügyi ellátás zavaraival.

Éppen tegnap derült ki, hogy Oroszországban háromszor annyian haltak meg covidban, mint amennyit a hivatalos statisztikákban közöltek. Miért pont ebben járna a magyar kormány egészen más úton, mint orosz barátaik? Azt pedig tudjuk, hogy aki egyszer rászokik a hazudozásra, annak egy idő után ez lesz a normál működési módja és egyre mélyebben gabalyodik bele a saját hazugságaiba. 

Személyes beszámolókból értesülhetünk a kórházakban kialakult drámai állapotokról. Az intenzív osztályokon uralkodó krónikus szakemberhiányról, arról hogy egy nővérnek akár 50-60 beteget kell ellátnia. Naponta szembesülhetünk azzal is, hogy hogyan nyerészkednek a kormány csókosai a járványon. A részben használhatatlan és teljesen felesleges lélegeztetőgépek túlárazása után ezek beszerelésén és karbantartásán, és a maszkok és az ezeket előállító gépsorok beszerzésén is.

A kormány már az elmúlt években kemény harcot hirdetett a karácsonyi jótékonysági ételosztások ellen. Az egy tál meleg ételért kígyózó sorok ugyanis mindennél beszédesebben mutatták meg Magyarország másik arcát, a nélkülöző százezrek karácsonyát.

Gondolom ebben az évben örömmel nyugtázták, hogy a gyülekezési korlátozások miatt most ezen a két napon sem kapnak főtt ételt a rászorulók. De a segélyszervezetek beszámolóiból kiderül, hogy ezen a karácsonyon megsokszorozódott  a segítségre szorulók száma. Volt olyan 12 éves kislány, aki a segélycsomag osztás alatt ájult el az éhségtől. Sokan voltak, akik tavaly még saját otthonukban főzték a karácsonyi ebédet, de ma már otthonuk sincs. Mert a kilakoltatások, a lakás-árverések zavartalanul folynak. Egyetlen kormány sincs Európában, amely ilyen szenvtelenül, cinikusan, gonoszan asszisztált ebben az évben ahhoz, hogy emberek, családok mennek tönkre, kerülnek az utcára a járvány miatt. Egyetlen ország sincs az EU tagállamai között, ahol az éhező családok, a nyomorgó nyugdíjasok, a munkájukat elvesztők lényegében semmiféle támogatást nem kaptak.

És úgy sejtem, hogy Orbán Viktor büszke arra, hogy ő az egyedüli, akinek a kormánya úgy fogja átvészelni ezt a járványt, hogy egyetlen plusz fillérrel nem segítette a rászorulókat. Kitartott az egész Unióban egyedülállóan rövid ideig folyósított munkanélküli segély mellett. Nem emelte a gyalázatosan alacsony családi pótlékot és semmiféle támogatást nem juttatott azoknak, akik a járvány miatt elvesztették munkájukat és megélhetésüket.

Közben a kormány a legesztelenebb beruházásokra költ százmilliárdokat. Az Izraeltől megvásárolt rakétaelhárító kupola ugyanolyan hagymázas őrület, mint a teljesen értelmetlen és ízléstelen presztízs építkezések sora, a háborús bűnös Horthy Miklós étkező vagonjának restaurálása vagy a most 17 milliárdért vásárolt katonai szállítógép.

A kormányközeli oligarchák pedig dörzsölik a markukat és várják, hogy a tönkrement szálloda- és vendéglátóipari vállalkozásokat fillérekért felvásárolják. Mint a hiénák! Azért nem segít a kormány, hogy a haverok rávethessék magukat a koncra. A kormányfő felesége, Lévai Anikó pedig égre emelt tekintettel mesél arról, hogy élete hivatása a jótékonykodás, a rászorulók segítése, az elesettek támogatása. Talán ha váltana erről a problémáról egy-két szót a férjével…

Tudom, hogy rendkívül bonyolult feladat a politikai és a büntetőjogi felelősség szétszálazása. De meg vagyok győződve arról, hogy amikor a magyar nép háromszor egymásután hatalomra jutatta ezt a bűnbandát, akkor nem az ország kifosztására, a kormány oligarcháinak mások nyomorán  való meggazdagodására, a szakadék szélén tántorgók szakadékba rugdosására és az Európától való távolodásra adott felhatalmazást.

Azt gondolom, hogy mindazért, amit az Orbán-kormány a járvány idején tett az országgal, büntetőjogi felelősséggel tartozik. Bízom benne, hogy egyszer még számot kell adniuk mindarról, ami ebben a rémes évben Magyarországon történt.

--------------------------------------------------------------------------

Kásler megírta levelét.........

Sokszor kapok (jogos) kritikát az olvasóktól, hogy hamar felkapom a vizet, meg, hogy gyakran káromkodom. :( 

Ha kinagyítjátok a képet, akkor legyetek szívesek díjazni, hogy egy pillanatig sem voltam mérges, és egyetlen illetlen szó sem hagyta el ajkaimat. 

Most csupán kedvesen felhívom a figyelmet erre a mai, friss levélre, amit az iskolaigazgatók kaptak. 

Szívesen. 

(Ha valakinek van kedve külön begépelni, azt megköszönném, mert sajnos fáj az ujjam.)

Azóta megkaptam begépelve Balis Zsófiától:

Tisztelt Pedagógusok, Óvodapedagógusok!

Az emberiség történelmében Krisztus születése valódi fordulópontot jelentett. Világunkba érkezett a szeretet, az ige megtestesült, megkaptuk az alapvető, a földi léten túlmutató célunkat, és az ennek eléréséhez szükséges "módszertant", a krisztusi tanítást. A magyarság esetében a kereszténységgel való találkozással egy ősi kultúra lett teljes, egészült ki, szakralizálódott. A keresztény hit és az ősi magyar hagyományok mentén kialakult kultúránknak szellemében jött létre és fejlődött a magyar oktatás, a magyar iskolarendszer.

Számunkra nemzeti érték a gyermek, az óvodások és az iskolások jövőjének záloga pedig az Önök kezében van. Önök azok, akik az alapvető képességek elsajátítása után továbbvezetik őket a tudás rögös útján, felfedezik a bennük rejlő tehetséget. Önök azok, akik nemcsak tanítják, hanem nevelik is gyermekeinket, és nemzeti hagyományaink átadása mellett a személyiségüket is formálják.

Önök nem szakmát, hanem hivatást választottak. Az Önök munkájának eredménye hosszú évek alatt válik kézzel foghatóvá. Fáradozásaik éppen ezért különös megbecsülést érdemelnek. Különösen hálásak vagyunk az Önök erőfeszítéseiért az olyan időkben, amikor az egész világot sújtó járvány miatt új oktatási keretek között kellett helytállniuk és jó példát mutatniuk!

Szívből kívánom, hogy lássák megérni munkájuk gyümölcsét, és tanúi legyenek annak, ahogy a felnövő generációk az Önök által kapott tudás és értékek alapján gyarapítják hazánkat, a társadalom értékes, értéket teremtő tagjaivá válnak, és szeretetben gondoskodnak a családjukról.

Köszönöm Önöknek, hogy az év minden napján a krisztusi parancsoktól vezérelve, kitartóan, alázattal, legjobb tudásuk szerint teljesítik küldetésüket a magyar oktatásért, a magyar ifjúságért. Kívánok Önöknek meghitt ünnepi készülődést, áldott Karácsonyt, sikeres új esztendőt és jó egészséget!

Tisztelettel:

Prof. Dr. Kásler Miklós

az emberi erőforrások minisztere

Mosonmagyaróvár kórház 2020

Még a védőnők is a Facebookról tudták meg, akik ugye a szülni készülő nőkkel foglalkoznak. Az épp aktuális kórházi vizsgálat végén a kismama kezébe nyomnak egy papírt amin rajta van, hogy Óváron nem lehet szülni, Győrbe kell menni. Ennyi.

A tehetséges ifjú Orbán

Novák Katalin és az anyasági

Novák Katalin tíz éve gyötrődött. Akkor már hét éve volt otthon a három gyerekével, csak a férjére számíthatott, amit elég nehezen élt meg, unta a “bárgyú mesekönyveket” és szeretett volna “két mondatot úgy váltani egy felnőttel, hogy nem szakít félbe senki”.

Kapott egy jó állásajánlatot, úgy érezte, mennie kell, hiszen két diplomája van és négy nyelven beszél - mit keres a játszótéren minden áldott nap?

Ez nem egy fikció, Novák Katalin megírta az anyaságát, és különdíjat kapott egy novellapályázaton.

Döntött és most jobban keres, mint egy jó fizetésű férfi. És elfelejtette, milyen volt a hét év otthon, amikor választania kellett. 

Most pedig nem azért küzd, hogy könnyebb legyen a nőknek munkát vállalni gyerek mellett, és azoknak se kelljen lemondaniuk a karrierjükről, akiknek nincs két diplomájuk és négy nyelvvizsgájuk, mert nem születtek ilyen szerencsés helyre.

Nem azért küzd, hogy ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapja egy nő és egy férfi.

Nem azért küzd, hogy mindenki, az apa és az anya is ugyanannyi időt tölthessenek a gyerekekkel, ugyanannyit tehessenek azért, hogy jó legyen hazaérni a közös otthonukba.

Ennek az ellenkezőjét akarja: egy végtelenségig kihasznált, megvetett és megalázott, de mindent elviselő női társadalmat. Olyan nőket, akik tűrnek, akik nem ismerik a megbecsülést, a valódi törődést és a szeretetet. Akiket használnak és kihasználnak.

Novák Katalin direkt nem akarja érteni, hogy az emancipáció mit jelent, és úgy csinál, mint aki elhiszi, hogy valami borzalmas elnyomást. Pedig az elnyomás az, amit ő szeretne nekünk, nőknek. 

Az, hogy ezzel megalázza azokat a férfiakat, akik boldogan vállalnak részt a család életében, és nem gondolják, hogy rájuk nincs szükség, csak a pénzükre, külön fájdalmas.

Novák Katalin érthetné, hogy miért kell változtatni, de befogja a fülét, lehunyja a szemét, és azt mondja, amit diktálnak neki, elfelejtve önmagát, aki ott a hinta mellett rettegett, hogy rossz döntést hoz, ha visszamegy dolgozni.

Itt pedig a novella, amit még az “előző” Novák Katalin írt 👉🏻

https://terezanyu.hu/projektek/terezanyu-palyazat/terezanyu-palyazat-2010/terezanyu-hangja-kulondij-novak-katalin/

D. TÓTH KRISZTA: A JÓISTEN A MIÉNK IS!

D. TÓTH KRISZTA: A JÓISTEN A MIÉNK IS!

2020. DECEMBER 15.

A Jóisten kegyelmezzen nektek.

A Jóisten, akivel takaróztok. Aki mögé elbújtok. Gyáván, büszkén, bután, tapsolva, gyűlölve, hazudva, cinikusan. Kirekesztve azt, aki semmi mást nem akar, csak szeretni és szeretve lenni. Élni. Tisztességben, egészségben, biztonságban nevelni a gyerekeit. Vagy pusztán egy esélyt arra, hogy valaha családja legyen. Egy másik nővel. Egy másik férfival. Vagy egyedül.

Sűrű a mohó gőg köde, elhiszem, hogy nem látjátok: emberek, gyerekek, családok – igen, családok – életével játszotok. Érvénytelenné teszitek a puszta létüket. Alaptörvény-ellenessé a magánéletüket. Billogot süttök rájuk, mert másképp éreznek, mást gondolnak, másra vágynak, mást hisznek.

Mindent megtesztek a hatalomért, semmi nem drága. Persze hogy nem. Telik rá. Kifizetjük ezt is. Csillagrendszereket hazudtok le az égről, vallást csináltok a tudományból, tudományt a vallásból.

Bátorságnak hívjátok a gyávaságot, szabadságnak a kirekesztést, kereszténységnek a gyűlöletet, kormányzásnak a kampányt, győzelemnek a vereséget, információnak az elhallgatást, konzultációnak a manipulációt, versenynek a korrupciót, tisztességnek a színjátékot.

Jutalmazzátok a meghasonulást, kivágjátok a fákat, feltöltitek a partot, átminősítitek a földet, átírjátok a törvényeket. A magatok kénye-kedve szerint belezitek ki a fogalmainkat, megerőszakoljátok az anyanyelvünket. Magánvagyonná nevezitek át a közpénzt, az utolsó molekula oxigént is kiszívjátok a diskurzusból, a versenyből.

A kétségbeesésbe taszítotok embereket. Propagandának hívjátok az életüket. Célkeresztet rajzoltok a homlokukra, rájuk külditek a kutyákat. Egy tollvonással az egész létüket teszitek semmissé, mert nektek most éppen erre van szükségetek. Készültök. Megmutatjátok az irányt. És a rendszer teszi a dolgát. Ma már magától. Nem kell hozzá napi parancs, beleégett rég a küldetéstudat a homloklebeny szöveteibe. Olajozottan működik az öncenzúra. Tudják, ki az ellenség, mondanotok sem kell. Indul a csatársor, passz a középpályán, felívelés, hosszú, lesvonalon túl a támadó, már fújna a bíró, de fél szeme a VIP-tribünön, egy pillantás alatt érti, mi a dolga, nem sípol, mehet a támadás, nincs megállás… a kapus keze gúzsba kötve, bokáján lánc… micsoda lövés! Gól. Felrobban a stadion. Az éjjel soha nem érhet véget. Varázsolj nekünk valami szépet.

Belenéztek a szemünkbe, és azt mondjátok: jogállam. Szabadságharc. Család. Kereszténység. Senkit nem hagyunk az út szélén. A magyar egészségügy világszínvonalú. A járványkezelés sikeres. Az oktatás Európa-hírű. Az Index kormányfüggetlen. Az SZFE-n agymosás megy. Az alaptörvény gránitszilárdságú.

Mindez miattunk. Értünk. Az egészségünkért. A gyerekeinkért. A nőkért. A lelkünkért. Meg kell védeni. Mi tudjuk, hogyan. Bízz bennünk. Te ne aggódj. Ha nő vagy, ne versenyezz. Legyenelég. Hesteg maradjotthon. Love me tender. Sziauram.

Beleírhatjátok az alaptörvénybe magatokat. Megmondhatjátok, mi a család, ki a magyar, mi a nemzet, kiben higgyünk, kit gyűlöljünk, mitől féljünk.

De azt, hogy kik vagyunk, hogy kit szeretünk és hogyan, nem vehetitek el tőlünk.

A Jóisten a miénk is. Imádkozunk hozzá – értetek is.

D. Tóth Kriszta

EU, Fidesz, Néppárt

EU

Lassan mindenbe beletörődünk, (lásd szájpelenkától eljutunk a vakcináig, apropó vakcina, már lassan-lassan mindenki megbarátkozik azzal, hogy oltani kell az embereket, közben megy a lázítás az EU ellen, fals információval arról, hogy a britek már oltanak, mert kiléptek az EU-ból és könnyebb, gyorsabb az EU-n kívüli élet......

Holott a britek nem léptek még ki, jelenleg tagok még, minden szabályozással, és a magyarok 85%-a jelenleg EURÓPAI UNIÓPÁRTI!

„A Néppártnak most kell kitennie a Fideszt”

Most jó esély kínálkozik arra, hogy a kereszténydemokraták szembeforduljanak saját szélsőjobboldalukkal – írja az EUobserverben a Berlinben működő független civil szervezet, a Democracy International Reporting igazgatója.

Michael Meyer-Resende hangsúlyozza, hogy sem a magyar, sem a lengyel kormánypárt nem konzervatív. A 20. század elejének szellemét élesztették újjá, azaz a szélsőséges nacionalizmust és a tekintélyelvű kormányzást. Ám az EPP-nek meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy mindkét országban erős az ellenállás a hatalommal szemben, illetve hogy Amerikában Biden győzött, és végre határozottan el kell határolódnia ezektől az erőktől.

A magyar és a lengyel vétó feltárta, milyen törésvonal húzódik az EU-ban. A két kormány álláspontja azonban igazolhatatlan és elfogadhatatlan. Arra hivatkozva utasítják el a jogállami mechanizmust, hogy a bíróságoknak kell megállapítaniuk a jogsértést, nem a tagállamoknak. Egyben ragaszkodnak ahhoz, hogy az idevágó vizsgálatokat a 7-es paragrafus alapján kell lefolytatni. Naná, mert ott a szavazási rendszer a vétkeseknek kedvez.

Süddeutsche-elemzés: Deutschnak és a Fidesznek mennie kell a Néppártból

Elébe megy a legnagyobb német lap a holnapi döntésnek, amelynek az a tétje, hogy kizárják-e az Európai Néppárt (EPP) parlamenti csoportjából Deutsch Tamást, aki minősíthetetlen szavakkal illette a Néppárt frakcióvezetőjét, Manfred Webert.

A Süddeutsche Zeitung uniós kérdésekkel foglalkozó szakújságírója, Matthias Kolb kitágítja a kört és úgy véli, hogy immár a világon semmi sem indokolja az EPP részéről az Orbán Viktornak nyújtott támogatást, hiszen ő nap mint nap gúnyt űz az EU-ból és meg akarja gyengíteni a szervezetet. A tekintetek most a német uniópártokra irányulnak, mert ezúttal is azoktól függ, hogy mi lesz.

Jó másfél éve a CDU akkori elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer azzal indokolta a magyar kormánypárt tagságának befagyasztását, hogy az idő lehetőséget ad a magyar tagpártnak tökéletesen eloszlatni a kételyeket, mármint hogy osztja-e az európai kereszténydemokraták közös értékeit és ilyen alapon elképzelhető-e a továbbiakban a bizalomra épülő együttműködés.

Nos, Orbán válasza erre az volt az eltelt 21 hónapban, hogy még inkább aláásta a jogállamot, megzabolázta a független sajtót, nekiment a kisebbségeknek. A Fidesz szinte naponta terjeszt antiszemita beütésű összeesküvés-elméleteket Soros György ellen, aki állítólag kilóra megvette az uniót. A CSU vezére, Horst Seehofer, továbbá Annegret Kramp-Karrenbauer és három CDU-s utódjelöltje sokáig ki tudta kerülni a kérdést, hogy mennyire kereszténydemokraták ezek a szavak, illetve tettek, amelyek közül nem egyet elmarasztalt a Bizottság. A válasz mindig az volt, hogy a járvány miatt nem lehetséges a személyes szavazás – emlékeztet a Süddeutsche Zeitung elemzője.

Matthias Kolb reményét fejezi ki, hogy ezúttal a bátorság és a tisztázás szándéka győzedelmeskedik a hatalom megtartása és a politikai számítás fölött. Deutsch elképesztő módon megsértette a Néppárt frakcióvezetőjét, Manfred Webert, amikor azt mondta, hogy az hasonló módszereket használ, mint annak idején a Gestapo (és az ÁVO – a szerk. megj.) Pedig Weber csupán a jogállami mechanizmust védte, ami a grasszáló magyar korrupció megfékezésére szolgál. Orbán zsarolással igyekezett megakadályozni az új szabályozást, ami önleleplező volt és a szolidaritás teljes hiányáról tanúskodott.

A cikk szerzője szerint legalább ennek a hozzáállásnak rá kellene ébresztenie a Néppártot, hogy a miniszterelnök kihasználja, viszont esze ágában sincs helyreállítani a bizalmat. Ő maga cáfolja azt az érvet, hogy a Fideszt befolyásolni lehet a tagság révén, ily módon fenntartják vele a párbeszédet. Ellenben most, hogy már megvan a hétéves költségvetés, semmi sem indokolja, hogy a pártcsalád továbbra is mögötte álljon.

Nem vetne jó fényt a CDU–CSU 29 EP-képviselőjére, ha nem szavaznák meg a magyar párt kizárását. Azt mutatná, hogy tényleg mindent megengednek, ugyanakkor nem élnek a rájuk háruló felelősséggel. Ha ők rászánják magukat a döntésre, mások is kibújnak a fedezékből. És akkor gyorsan véget érne a függő játszma a Fidesz tagsága ügyében.

Ha megszabadulnak a magyar delegáció vezetőjétől, akkor társai is követik, sőt Orbán maga vezetheti ki a Fideszt az EPP-ből. Ha a német kereszténypártok hisznek a saját értékeikben, akkor nem kell félniük Orbántól mint politikai ellenféltől, hiszen valójában már régen az.

EU       HVG360

Noé párbeszéde Istennel napjainkban

Ha Noé ma építene bárkát...

Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

- De Noé, hol a bárka? - kérdezte az Úr felháborodva.

- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.

5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.

Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.

- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.

- Nincs rá szükség. - mondta az Úr - Megoldjátok magatok.

Lackfi János Magyarok

Hát van mire büszkének lennünk!!!

A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit MAGYAR feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat (*Bíró László, 1931*), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (*Szilárd Leó 1929*), utána zajtalanul gyúló foszforos gyufával (*Irinyi János 1836*) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (*Gábor Dénes, 1947*), majd beszedett egy C-vitamint (*Szentgyörgyi 1931*). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (*Puskás Tivadar 1878*). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (*Neumann János 1944*), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (*Kemény János 1964*), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (*Simonyi Károly 1974*). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (*Rátai Dániel 2010*) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (*Goldmark Károly 1948*), és bekapcsolta a tv-t is (*Mihály Dénes, 1919*). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (*Goldmark Károly, 1948*). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (*Asbóth Sándor* ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a hold autón (*PávlicsFerenc kb. 1960*), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (*Rubik Ernő 1976).*

Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (*Mihályi József 1938*), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (*Dallos József 1928*) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (*Gyorffy István 1959*) használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (*Galamb József 1908*,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (*Ansits Ferenc 1983*), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt (*Bíró László 1932*). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (*Barényi Béla, 1925*). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (*Csonka János 1893*). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (*Jedlik Ányos 1861*), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (*Asbóth Oszkár1928*). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (*Pulitzer József 1917*) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (*Losonczi Áron, 2001*) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (*Bródy Imre 1930*), megivott egy pohár szódát (*Jedlik Ányos 1940*), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (*Richter Gedeon 1912*). Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (*Kodály Zoltán 1929*) Psalmus Hungaricust.

(És nem gondolt Teller Edére.)

Lackfi János írása