A POMPEJI KATONA
A Közgazdász című egyetemi lapnak mindig volt inspekciós humoristája, az 1970-es szentendrei Nalaja happening miatt lecsukott Puskás Levente és Földes Péter között jómagam, de mindannyiunk elődje Avar volt hatvan éve. Három évtizedig, amíg létezett és nem más bitorolta e nevet a Magyar Nemzet volt az otthona, s szerencsémre akkor volt washingtoni tudósítójuk, amikor 1993-ban oda vetett a sors, így a Magyar Nemzet „tudósítójaként”, ami Mayatznak írva lógott a nyakamban láthattam a Triple Crown középső futamát Baltimore Pimlico Parkjában. Szárszóra mindig az elsők közt érkezett és az utolsók közt távozott, rendkívül sokat segített, mert fenomenális társalgó volt, de sosem akart túl sok lenni, jó kedélye sosem hagyta cserben, négy súlyos operáció sem tudta a földre vinni. A Juszt által kezdett Újságíró Klubból ismerték a legtöbben, mindig behozta a világ jobbik, legalábbis érdekesebb felét a honi politika posványába, már amíg hagyták, és nem parancsolta le őket egy megvett hitszónok famíliája Bolgárral, Mészárossal, Désivel, Némethtel a színről. Gyakran hívott nevetve, hogy megint miket hordtak össze rólunk, vagy én őt, hogy világítson már meg valamit, amit nem értek tőlünk nyugatra, elvégre 12 könyvet írt Amerikáról, majd egyszer a homlokomra csaptam. Miért nem ír a Hócipőbe? Ki más emelhetné meg a Yes Commentet!
Hogy miért létezünk még? Mert olyanok írtak bele az utolsó pillanatig, mint Megyesi, Andrassew és most már ő is, miközben mindhárom tudta, hogy mi vár rájuk. Megyesi bénán, az oldalára fordítva, már a Hospice sötétjében kérdezte vigyorogva:
– Miért vagy olyan szomorú?
Majd bemutatta, hogy egy kötéllel félig már meg tud fordulni, ám két perc múlva feladta és megkért, hogy segítsek benne. Hat óra múlva meghalt. János két hete telefonált:
– Pénteken operálnak az Uzsokiban nem náthával, szóval a szokásos, de nem biztos, hogy öt napra rá olyan állapotban leszek, hogy tudjak írni nektek, azért megpróbálom.
Megpróbálta. Az öt kis glosszát egyenként küldte el az intenzívről Benedeknek, vagy talán már átvitték, ez volt az utolsó küldemény az alábbi hírre:
- - - - - - - - - -
„A hazaszeretet alapja kétfajta ismeret: az ország- és a nemzetismeret. Mindkettő erősítése növeli a hazaszeretetet és ez határozza meg a következő 10-20 évben, hogy milyen mértékben lesznek a magyarok nyertesei a nemzetek versenyének – mondta Orbán az Aktív Magyarország Korszaknyitó Konferencián tartott beszédében.”
Rendszerváltást nyerjünk
A legjobb helyen, az Uzsoki világszínvonalú sebészetén kapom e kérdést, ahol kiváló orvosok és drága nővérkék erősítik a hazaszeretetem, s az ilyen vezéri dumák gyengítik. S itt tudom a leginkább, hogy ez civilizált ország, ha hagynák. De sajnos egy hatalom- és pénzéhes banda nem hagyja. Nem belőlünk, magukból akarnak nyerteseket csinálni. Meddig hagyjuk? Bennem tartja a lelket, hogy az élet még tartozik nekem egy rendszerváltással.
Avar János
- - - - - - - - - -
Csak ebben említi meg, hogy ez most nem éppen egy kávéházból érkezik, majd elhaló hangon felhívott:
– Hatot szerettem volna, de az utolsóra már nem maradt erőm. Ugye rendben van?
Hát persze, hogy rendben van! Illetve dehogy is van rendben, hogy az ilyenek meghalnak. János, tartozunk neked egy rendszerváltással!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése