Mohó sapiens
Még, még, még...még mit? Még mennyit?
Mohó sapienseink ebben az évben is gömbölyödtek, mint a mesebeli Kisgömböc. Csak az a baj, hogy ez az év nekik rém mesés volt, nekünk viszont rémmesés.
A különbség számottevő.
Én tudom, hogy a pénz a pénzhez áll. Na de még mi kell? Még mire van szükség? Még mi hiányzik? Sosem lesz elég? Sosem lesz vége?
Apám mindig azt mondta: négy kirántott húsnál többet úgysem tudsz megenni... én persze megpróbáltam, de rosszul is lettem.
Ezek nem lesznek rosszul. Ezek csak tömik magukba a kirántott húst, csak tömik és tömik... és sosem lesznek rosszul. Szállodányi kirántott húsok, hetvenmilliárdnyi kirántott húsok, kastélynyi kirántott húsok, ezerhektárnyi kirántott húsok, meg még amiről mi nem is sejtjük annyi kirántott húsok. Mi meg ekkora zabálás láttán is rosszul vagyunk. Rég.
Szemérmetlenül gömbölyödnek, papíron meg még szemérmetlenebbül karcsúsodnak. Ki érti ezt?
Pedig a koporsónak nincs zsebe. Halkan mondom. A nagy csámcsogásban nem fogjátok meghallani úgysem.
Mindenki ugyanúgy megy a halálba, mint ahogy megszületik. Meztelenül és ordítva.
Akár homo, akár mohó sapiens.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése