Közel 3 éve tört ki a Lehman-válság, és most minden mai hír szerint megint itt vagyunk egy másik küszöbén. Ha egy pillanatképet nézünk, teljesen ugyanaz a látvány fogad minket. Most a német kötvényeket veszik mint az aranyat, az olaszt meg szórják (a jó pénz kiszorítja a rosszat, most itt van, csak időbe telik). Az olaszok ráadásul nagyobb falatok, rájuk nem lehet egy mentőcsomagot fabrikálni.
A piacokról egy szó: Pánik! A pszichológiai spirál beindult, ezt elvágni csak drasztikus, nem várt mélységű intézkedéssel lehet. Itt nem elég, hogy betiltják a "short-eladást", itt alapkezelők adnak el, akiknek VAN papírjuk, azt meg elvileg nem tudják tiltani. Az EKB-nak nincs fegyvere. Egy Porshe Trabi motorral. A sok vásárolt „disznós” PIIGS (portugál, ír, olasz, görög, spanyol) kötvény miatt elolvadt a saját tőkéje, így lassan oda is kéne nyomni pár száz milliárdot, ha ez így megy. A sok politikus meg jobbról-balról beleszólogat.
Választás elé lesznek az euro-s tagállamok állítva: minden ország szavaz majd róla, hogy bent akar-e maradni az euróövezetben, vagy sem. Ha igen, KÖZÖS fiskális politika lesz az ára, ha nem, akkor mehet ki merre lát saját pénzzel, csőddel, leértékeléssel. Vagy egy még szorosabb integráció, súlyos adókkal (biztos vagyok benne, hogy ez esetben jön a gazdagokra az adó - attól lehet elvenni, akinek van), vagy a szétesés. Emellett egy DRASZTIKUS spórolás kell Brüsszelben. Az összes fizetést, juttatás meg kell vágni, a támogatásokat felül kell vizsgálni és befagyasztani a költségvetést. Utópikus gondolat, nem?
Egyesek szerint el is lehet inflálni az adósságot, ami nem vezet semmire, ugyanott fogunk kikötni, hogy szétesik az eurozóna.
A vicc az egészben, hogy ez megint a CDS-spreadekkel indult. Lehet itt mondani, hogy úgy is eladták volna, de ha ott villog a bróker üzenete, melyben az olasz CDS +30bp minden nap, akkor az pszichológiai hatással bír. Ha valaki elad (szigorúan véve belevesz) erre, még jobban kimegy, és aki nem adott el bepánikol és elad... Elhitetik veled, hogy gond van, és ezért a pszichológia miatt az is lesz. Persze, van gond, de az egész GYORSASÁGA olyan rémisztő, hogy reagálni nem tudsz ennyi idő alatt. A CDS-árak vezetik az egész piacot.
Még egyszer: vannak gondok, ismertek, de a CDS-piac felgyorsítja az eseményeket, és hozzájárul a pánik hangulathoz. Nem beszélve az újságokról, melyek kizárólag szenzációhajhász, agyonhangoztatott, egyre extrémebb sztorikkal, spekulációkkal állnak elő. (Itt csak felhívnám a figyelmet a napokban Angliában kirobban lehallgatási botrányra.)
De ez van. El kell fogadni, ha engedik a gyereket játszani a gyufával, és ő felgyújtja a házat, akkor nem a gyerek a hibás...
A forint meg relatív erős. Na ennek aztán végképp semmi értelme. Meg annak sem, hogy az olasz euróhozamok a magyarral egy szinten vannak! Az ország sokban függ az eurótámogatásoktól, ha a piac az olaszokat támadja, és annak a következményeit kicsit végiggondoljuk, akkor mi az EU-s források nélkül nem leszünk képesek kötelezettségeinket fizetni. Mi nettó értéken kapunk az EU-ból és nem adunk.
De ezen a piacon sok mindennek nincs értelme, ha a spirál tovább megy, az nem egy Lehman-esemény lesz, az valami nagyon nagy, szinte már világháború mélységű. Once in a lifetime.
2011. július 12., kedd
2011. június 15., szerda
Kell e-könyv???
Richard Stallman a szabad szoftveres guru szerint a bizniszben érdekelt forgalmazók elfogadhatatlan módon korlátozzák a fogyasztók szabadságát. Az elektronikus könyvek a forgalmazók által alkalmazott megkötések miatt visszalépést jelentenek a nyomtatott könyvekhez képest, számos módon korlátozzák a fogyasztók szabadságát – állítja Richard Stallman. A nemzetközi hírű szabad szoftveres aktivista, a GNU projekt elindítója, a Free Software Foundation alapítója és elnöke az e-könyvek veszélyeire egy kiáltványában hívta fel a figyelmet.
„Egy olyan korban, melyben a vállalatok vezetik a kormányokat és írják a törvényeket, minden technikai előrelépés lehetőség a vállalatok számára, hogy újabb korlátozásokat vessenek ki az emberekre. A technológiák a javunkat is szolgálhatnák, mégis inkább arra használják őket, hogy leláncoljanak bennünket” – írja felvezetésként.
Stallman felsorolja a nyomtatott könyvek mellett szóló érveket:
– egy papírkötetet készpénzzel, névtelenül megvásárolhatunk, és ezzel a tulajdonosává válunk
– nem írja elő senki, hogy olyan feltételeket fogadjunk el, melyek korlátozzák a felhasználási lehetőségeket
–„a formátum ismert, semmiféle zárt technológiára nincs szükség ahhoz, hogy el tudjuk olvasni a könyvet”
– gyakran még a szerzői jogi törvények is lehetővé teszik, hogy fizikai másolatokat készítsünk a kötetekről
– senkinek nem áll hatalmában megsemmisíteni a tulajdonunkban lévő könyvet.
Ezekkel állítja szembe az Amazon.com e-könyv-árusítási gyakorlatát, mely „meglehetősen tipikusnak mondható”. Ebben a modellben:
– a fogyasztónak azonosítania kell magát, ha vásárolni akar, egyes országokban pedig ezt követően sem válik a digitális könyv tulajdonosává
– a cég megköveteli egy, a felhasználást korlátozó licenc elfogadását
– a formátum titkos, kizárólag zárt, a felhasználót korlátozó szoftverrel olvasható
– a kötet másolása az alkalmazott DRM és a licenc tiltó rendelkezése miatt lehetetlen
– az Amazon egy hátsó ajtó segítségével távolról törölheti a könyveket a vásárló eszközéről, ahogy 2009-ben meg is tette néhány ezer felhasználónál George Orwell 1984 című regényével.
Stallman szerint a fogyasztói szabadság e korlátai miatt el kell utasítani az e-könyveket mindaddig, amíg a helyzet nem változik. Az e-könyv-kereskedők azt mondják, hogy a korlátozásokra a szerzők érdekében van szükség. A szabad szoftveres guru azonban úgy gondolja, hogy a jelenlegi szerzői jogi rendszerek nem a szerzők, hanem a vállalatok érdekeit szolgálják. Ahelyett, hogy erre hivatkozva a szabadságunkat nyirbálnák meg, más módon kell támogatni a szerzőket, a megosztást pedig legalizálni kell.
A szerzők anyagi támogatására Richard Stallman két módszert javasol – egyébként nem most először. Az egyik egyfajta kulturális vagy internetadó bevezetésével számol. Az ebből befolyó bevételeket egy arra felhatalmazott szervezet osztaná el a szerzők között úgy, hogy azok a népszerűségük arányában részesednének belőle. (Az igazságosabb elosztás érdekében Stallman a köbgyök-elvet alkalmazná: e szerint például ha egy szerző vagy előadó munkáit ezerszer többen olvassák, hallgatják, mint másét, nem ezerszer, csak tízszer annyi pénzt kapna.) A másik pedig annak a lehetőségnek a megteremtése a rendszerben, hogy a felhasználók anonim módon, önkéntesen tudjanak pénzt küldeni a szerzőnek.
(Barna József–itcafe.hu)
„Egy olyan korban, melyben a vállalatok vezetik a kormányokat és írják a törvényeket, minden technikai előrelépés lehetőség a vállalatok számára, hogy újabb korlátozásokat vessenek ki az emberekre. A technológiák a javunkat is szolgálhatnák, mégis inkább arra használják őket, hogy leláncoljanak bennünket” – írja felvezetésként.
Stallman felsorolja a nyomtatott könyvek mellett szóló érveket:
– egy papírkötetet készpénzzel, névtelenül megvásárolhatunk, és ezzel a tulajdonosává válunk
– nem írja elő senki, hogy olyan feltételeket fogadjunk el, melyek korlátozzák a felhasználási lehetőségeket
–„a formátum ismert, semmiféle zárt technológiára nincs szükség ahhoz, hogy el tudjuk olvasni a könyvet”
– gyakran még a szerzői jogi törvények is lehetővé teszik, hogy fizikai másolatokat készítsünk a kötetekről
– senkinek nem áll hatalmában megsemmisíteni a tulajdonunkban lévő könyvet.
Ezekkel állítja szembe az Amazon.com e-könyv-árusítási gyakorlatát, mely „meglehetősen tipikusnak mondható”. Ebben a modellben:
– a fogyasztónak azonosítania kell magát, ha vásárolni akar, egyes országokban pedig ezt követően sem válik a digitális könyv tulajdonosává
– a cég megköveteli egy, a felhasználást korlátozó licenc elfogadását
– a formátum titkos, kizárólag zárt, a felhasználót korlátozó szoftverrel olvasható
– a kötet másolása az alkalmazott DRM és a licenc tiltó rendelkezése miatt lehetetlen
– az Amazon egy hátsó ajtó segítségével távolról törölheti a könyveket a vásárló eszközéről, ahogy 2009-ben meg is tette néhány ezer felhasználónál George Orwell 1984 című regényével.
Stallman szerint a fogyasztói szabadság e korlátai miatt el kell utasítani az e-könyveket mindaddig, amíg a helyzet nem változik. Az e-könyv-kereskedők azt mondják, hogy a korlátozásokra a szerzők érdekében van szükség. A szabad szoftveres guru azonban úgy gondolja, hogy a jelenlegi szerzői jogi rendszerek nem a szerzők, hanem a vállalatok érdekeit szolgálják. Ahelyett, hogy erre hivatkozva a szabadságunkat nyirbálnák meg, más módon kell támogatni a szerzőket, a megosztást pedig legalizálni kell.
A szerzők anyagi támogatására Richard Stallman két módszert javasol – egyébként nem most először. Az egyik egyfajta kulturális vagy internetadó bevezetésével számol. Az ebből befolyó bevételeket egy arra felhatalmazott szervezet osztaná el a szerzők között úgy, hogy azok a népszerűségük arányában részesednének belőle. (Az igazságosabb elosztás érdekében Stallman a köbgyök-elvet alkalmazná: e szerint például ha egy szerző vagy előadó munkáit ezerszer többen olvassák, hallgatják, mint másét, nem ezerszer, csak tízszer annyi pénzt kapna.) A másik pedig annak a lehetőségnek a megteremtése a rendszerben, hogy a felhasználók anonim módon, önkéntesen tudjanak pénzt küldeni a szerzőnek.
(Barna József–itcafe.hu)
2011. május 31., kedd
Phatch - kötegelt képfeldogozás Linuxon
Phatch - kötegelt képfeldogozás Linuxon
simple to use cross-platform GUI Photo Batch Processor
Csoportos képfeldolgozás Ubuntu Linuxon. A Phatch program gyakorlatilag meglepően sok funkcióval rendelkezik, akár lehetne fizetős is :-).
Új szerűségét a funkcionalitáson és tudáson kívül, a működésében látom. A használatához elsőként a filtereket kell elhelyeznünk valamint a mentést, az opciókra kattintva beállíthatjuk a kívánt paramétereket, vagy választhatunk az előre legyártottakból. Az elkészült filtereket menthetjük, később felhasználhatjuk őket. A feladat futtatásakor választhatjuk ki a forrás mappát a célt a mentési filternél kell beállítani.
Hivatalos honlap: http://photobatch.stani.be/ vagy letöltés.
Telepítés: apt-get install phatch
simple to use cross-platform GUI Photo Batch Processor
Csoportos képfeldolgozás Ubuntu Linuxon. A Phatch program gyakorlatilag meglepően sok funkcióval rendelkezik, akár lehetne fizetős is :-).
Új szerűségét a funkcionalitáson és tudáson kívül, a működésében látom. A használatához elsőként a filtereket kell elhelyeznünk valamint a mentést, az opciókra kattintva beállíthatjuk a kívánt paramétereket, vagy választhatunk az előre legyártottakból. Az elkészült filtereket menthetjük, később felhasználhatjuk őket. A feladat futtatásakor választhatjuk ki a forrás mappát a célt a mentési filternél kell beállítani.
Hivatalos honlap: http://photobatch.stani.be/ vagy letöltés.
Telepítés: apt-get install phatch
Kazam: Linuxon videó prezentáció készítése, asztalvideó rögzítése
A Kazam nevű szoftver egy rendkívül hasznos eszköz Linuxon videó prezentáció készítéshez. A program segítségével felvételt készíthetünk az munkaasztalunkról ami tartalmazhat hanganyagot is. Magyarán egy komplett oktató videót is elkészíthetünk vele, játszi könnyedséggel. A szoftver ingyenes és rendkívül egyszerű használni.
Linux screencasting tool
Amiért említésre kerül az nem más, mint az újszerűsége. A kész videót kapásból feltölthetjük videó megosztó oldalakra vagy szerkeszthetjük videó editorokkal.
Telepítése:
1. sudo add-apt-repository ppa:and471/kazam-daily-stable
2. sudo apt-get update
3. sudo apt-get install kazam
Ha esetleg nem sikerülne a telepítés küzdjük le a függőségeit. Telepítés után a hang és videó menüpont alatt lesz az indító ikonja.Leállítani a felső menüsávban lehet!!
Linux screencasting tool
Amiért említésre kerül az nem más, mint az újszerűsége. A kész videót kapásból feltölthetjük videó megosztó oldalakra vagy szerkeszthetjük videó editorokkal.
Telepítése:
1. sudo add-apt-repository ppa:and471/kazam-daily-stable
2. sudo apt-get update
3. sudo apt-get install kazam
Ha esetleg nem sikerülne a telepítés küzdjük le a függőségeit. Telepítés után a hang és videó menüpont alatt lesz az indító ikonja.Leállítani a felső menüsávban lehet!!
hipervideo converter sourceforge.net letöltés
Hang és Videó anyagok átalakítása Linuxon<
Videó átalakító eszköz Linux / Ubuntu rendszerekre Gnome és KDE asztali környezethez. Külsős átalakító eszközökre támaszkodó, mint FFMPEG, MEMCODER, -ekhez grafikus falhasználói interfész.
Gyakorlatilag a binárisok paraméterezését egyszerűsíti le UI-val, és ezekből létrehozott profilok kezelésére, videó anyagok konvertálására szakosodott.
Telepítés:
1.Töltsük le a hivatalos deb csomagot
2.Majd megfelelő jogosultság birtokába telepítsük fel, vagy egyben gdebivel innét:
3.A menüben az Alkalmazások / Hang-és Videó / Hyper Videó Converter helyen lesz
A beállításainkat menthetjük egy-egy profilba így később már csak a profilt kell megjelölnünk beállítási forrásnak.
Gyakorlatilag a binárisok paraméterezését egyszerűsíti le UI-val, és ezekből létrehozott profilok kezelésére, videó anyagok konvertálására szakosodott.
Telepítés:
1.Töltsük le a hivatalos deb csomagot
2.Majd megfelelő jogosultság birtokába telepítsük fel, vagy egyben gdebivel innét:
3.A menüben az Alkalmazások / Hang-és Videó / Hyper Videó Converter helyen lesz
A beállításainkat menthetjük egy-egy profilba így később már csak a profilt kell megjelölnünk beállítási forrásnak.
Címkék:
downloads,
hipervideo converter,
letöltés,
sourceforge.net,
ubuntu 10.04
2011. május 25., szerda
MOL +480 millió EURO +130 milliárd Ft Szurgut nyereség 1 év alatt
Mit hallok a rádióban? Hernádi Zsolt, a Mol elnöke, örömét fejezte ki, hogy a magyar állam visszaszerezte a Mol részvényeinek ötödét kitevő részvénycsomagot. Ezután emlékeztetett arra, hogy utoljára 1999 és 2003 között volt ilyen magas tulajdoni aránya az államnak a MOL-ban.
Nos, erre az időszakra mi is emlékezünk: ebben az időszakban tudott valahol 4-5 ezer forint körüli árfolyamon 10%-ot venni az OMV a Mol-ban. Nem véletlenül, ugyanis a tőzsdei ár összeomlott, miután az állam tulajdonosi helyzetén és a gázárszabályozáson keresztül a részvényesek kárára szubvencionálta a magyar lakosság energiafogyasztását. Magyarul, a részvényesektől elvett pénzt osztották szét az istenadta népnek.
Tavaly (2010) év végén pedig így állt a helyzet:
a Szurgutnyeftyegaz 2009-ben 1,4 milliárd eurót fizetett a csomagért, nagyjából, részvényenként 18 ezer forint körüli árfolyamon. Ez kétszerese volt az akkori árfolyamnak, de az eladó osztrák OMV ezt támasztotta feltételül. (jelenleg: 2011. május 26-án 23 ezer Ft)
A Népszabadság szerint ezt a mai áron közel 400 milliárd forintot a magyar állam is csak az adósság növelésével tudná előteremteni. Ugyanakkor a hiányt nem növelné, mert nyereséges cégbe fektetnének. A lap hozzáértőkre hivatkozva azt írta, a vásárlás jól jöhet a kormányra lépett Fidesznek. Beleillik a nemzeti vagyon gyarapítását célzó terveikbe, és jó tárgyalási pozíciót jelent a gázárak ügyében is.
Most pedig (hosszas kuporgatás és az emberek zsebében való turkálás után, és a kiebrudalt IMF hiteléből) :-) 500 Millárd forintért meg is vették. Mindenesetre az állam az utolsó Mol csomagot 2004 májusában /11 millió részvényt/ 6500 forintért adott el. Most 23000-en veszi vissza DEVIZAHITELBŐL.
Orbán Viktor sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy itt nem puszta tulajdonszerzésről, hanem az energiafüggőség csökkentéséről és stratégia célokról van szó, eléggé egyértelművé vált, hogy (a Kreml által irányított Gazpromhoz hasonlóan) a Mol profitabilitása is másodlagos lesz a jövőben - sokkal lényegesebb lesz az árak stabilitása, a kiszámíthatóság. A jelenlegi kormány egyébként is láthatóan a (nagy)vállalatoktól próbál profitot átcsoportosítani az adósságszolgálat és a lakossági fogyasztás felé (telekomadó, bankadó, energiacégek, gyógyszeradó, stb.).
Véleményem szerint a magyar állam tulajdonszerzése a Mol-ban a többi részvényes számára erős negatívum hosszabb távon, a profit jelentősége háttérbe szorul, kiszámíthatatlanabb és valószínűleg alacsonyabb lesz. Egyszóval azt gondolom, hogy a Mol részvényesek nem fognak örülni.
(Visszatérve a DEVIZAHITELRE, arról már nem is érdemes beszélni, hogy a kormányzati kommunikációban folyamatosan azt sulykolják, hogy mivel már felvett hitelről van szól, ezért a vásárlás nem növeli az államadósságot. Ilyen zseniális csúsztatást is ritkán lehet hallani. PR-ból ötös. De azért nem szabad elhinni ezt: itt ugyanis a hitelből tőzsdézés klasszikus és nemritkán tragikus esetével állunk szemben.)
Nos, erre az időszakra mi is emlékezünk: ebben az időszakban tudott valahol 4-5 ezer forint körüli árfolyamon 10%-ot venni az OMV a Mol-ban. Nem véletlenül, ugyanis a tőzsdei ár összeomlott, miután az állam tulajdonosi helyzetén és a gázárszabályozáson keresztül a részvényesek kárára szubvencionálta a magyar lakosság energiafogyasztását. Magyarul, a részvényesektől elvett pénzt osztották szét az istenadta népnek.
Tavaly (2010) év végén pedig így állt a helyzet:
a Szurgutnyeftyegaz 2009-ben 1,4 milliárd eurót fizetett a csomagért, nagyjából, részvényenként 18 ezer forint körüli árfolyamon. Ez kétszerese volt az akkori árfolyamnak, de az eladó osztrák OMV ezt támasztotta feltételül. (jelenleg: 2011. május 26-án 23 ezer Ft)
A Népszabadság szerint ezt a mai áron közel 400 milliárd forintot a magyar állam is csak az adósság növelésével tudná előteremteni. Ugyanakkor a hiányt nem növelné, mert nyereséges cégbe fektetnének. A lap hozzáértőkre hivatkozva azt írta, a vásárlás jól jöhet a kormányra lépett Fidesznek. Beleillik a nemzeti vagyon gyarapítását célzó terveikbe, és jó tárgyalási pozíciót jelent a gázárak ügyében is.
Most pedig (hosszas kuporgatás és az emberek zsebében való turkálás után, és a kiebrudalt IMF hiteléből) :-) 500 Millárd forintért meg is vették. Mindenesetre az állam az utolsó Mol csomagot 2004 májusában /11 millió részvényt/ 6500 forintért adott el. Most 23000-en veszi vissza DEVIZAHITELBŐL.
Orbán Viktor sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy itt nem puszta tulajdonszerzésről, hanem az energiafüggőség csökkentéséről és stratégia célokról van szó, eléggé egyértelművé vált, hogy (a Kreml által irányított Gazpromhoz hasonlóan) a Mol profitabilitása is másodlagos lesz a jövőben - sokkal lényegesebb lesz az árak stabilitása, a kiszámíthatóság. A jelenlegi kormány egyébként is láthatóan a (nagy)vállalatoktól próbál profitot átcsoportosítani az adósságszolgálat és a lakossági fogyasztás felé (telekomadó, bankadó, energiacégek, gyógyszeradó, stb.).
Véleményem szerint a magyar állam tulajdonszerzése a Mol-ban a többi részvényes számára erős negatívum hosszabb távon, a profit jelentősége háttérbe szorul, kiszámíthatatlanabb és valószínűleg alacsonyabb lesz. Egyszóval azt gondolom, hogy a Mol részvényesek nem fognak örülni.
(Visszatérve a DEVIZAHITELRE, arról már nem is érdemes beszélni, hogy a kormányzati kommunikációban folyamatosan azt sulykolják, hogy mivel már felvett hitelről van szól, ezért a vásárlás nem növeli az államadósságot. Ilyen zseniális csúsztatást is ritkán lehet hallani. PR-ból ötös. De azért nem szabad elhinni ezt: itt ugyanis a hitelből tőzsdézés klasszikus és nemritkán tragikus esetével állunk szemben.)
2011. május 19., csütörtök
Ez már a legalja....??!?
Fogadd el ezt az apró ékszert, a bölcsességfogam egy darabját, mert annál jobban nem tudom kifejezni az irántad táplált érzéseimet, mint hogy adok neked magamból egy darabot.
Ezt egy furcsa tekintetű nő mondta Nagy Alekosz harminckét éves érdi lakosnak, újabban görög istennek, aki Vilmos herceg ruhájában, Napóleontesttartással, Elvis-séróval és bárgyú mosollyal reflektálta, hogy igen, különleges az ajándékod.
Ez ám a fejlődés, tisztelt hölgyeim és uraim: hirtelen Brad Pittbe ojtott Bill Gates lett a Való Világ című valóságshow-ban mindenkiről mindig, minden körülmények között lepattanó biztonsági őrből. Napjaink csúcsférfijára, abrakadabra, csak úgy tapadnak a szerelmes nők, és ennek nyilván semmi köze ahhoz, hogy a főhős fél év villalét után úgy ötvenmilliót könyvelt el a bevételi oldalon.
Alekosz, hallgasd meg a szívverésemet... Alekosz, összegyűjtöttem neked a könnycseppjeimet... Alekosz, egyél velem két oldalrólmedvecukrot, s középen találkozunk... Meghatóbbnál meghatóbb pillanatok tárulnak elénk az RTL új, főműsoridős szuperprodukciójában (úgy is mint Alekosz menyasszonyt keres), s a cselekmény mélységére jellemző, hogy hajnali hat tájban egy szőke nő azért sír a kiválasztottaknak otthont adó VV-villa teraszán, mert még nem szülhetett gyermeket Alekosznak, az überelhetetlen pasinak. Micsoda test, milyen sármos bombaférfi ő, hallatszik innen-onnan, a villa zugaiból, s csak nem akar benyitni egyetlen pszichiáter sem, hogy bejelentse: köszönjük, kedves hölgyeim, a tévéadásnak álcázott kísérlet véget ért, mindenki menjen szépen haza.
Nem, most tényleg ez megy: erre a kedves, egyszerű és fölöttébb népszerű álbüfészínészre kell építeni, hiszen a lakosság jelentős részének ő meg a medvecukros jelenti a tévézést. Hogy ez a komplett hazai televíziózásra nézve kritika-e avagy sem, abba itt nem mennénk bele, mindenesetre két szomorú, ugyanakkor az elitértelmiségi műsírással legalábbis vetélkedő tényt szépen ideírnék: 1. speciel senki nem nézi a Duna TV színházi közvetíté seit vagy azMTVMindentudásEgyetemét, pedig van; 2. valamiért az Ale kosz-féle pózparádé éjszakai, Cool TV-n vetített kísérőműsora is több nézőt hoz a hírnévre vágyó hastáncosával, mint a részecskegyorsításról szóló, közérthető és érdekes okfejtés.
Nem az alternatíva hiánya miatt kényszerül hát a gondolkodó polgár Alekoszba belefutni, hanem azért, mert a világ átalakult, az irány elment az ostoba szórakoztatás felé; többségében a sörhasú pali bókjaira vagyunk kíváncsiak. Az RTL kereskedelmi csatorna, s mint ilyen, tesz a hümmögésekre; arra, hogy mit kellene csinálnia. A főirodában nézik a számokat, összegzik a bevételeket és azt mondják: most pedig azzal kaszálunk, hogy A Nagy Ő-formátum újratöltésével Alekosz – fülmikrofonnal – behozza a lakásba a dél-amerikai szappanoperákra jellemző művi érzelembombát. A lágy combtapit, az összenézésekkel bolondított meghitt kacsaetetéseket a városligeti tóban csónakázva naplementekor, majd a szelektálást a vágyakozó nők között: akarod-e te a hős Alekoszt, mert ha igen, akkor jó, holnap gerincre leszel vágva.
Közben pedig dörzsölődik a nézői tenyér a sok drámától. Az egyre kevesebben maradó lányok idővel mind idegesebbek lesznek és sikítani fognak, a szuper lakókocsijában Olivér haverjával dumáló Alekosz pedig azon tűnődik majd a sebtében átfutott forgatókönyv útmutatásait követve, hogy ki lehet az oboa, vagyis a legősibb hangszer igazi mestere. Fokozódó push-up-hatás, ordító címlapok, üres napokon izzadt szerkesztői kukázások valami jó kis múltbeli fétis-szexfilm után, s mindenki önfeledten mehet a kasszához.
Mindenki csak nézi bambán.
Ezt egy furcsa tekintetű nő mondta Nagy Alekosz harminckét éves érdi lakosnak, újabban görög istennek, aki Vilmos herceg ruhájában, Napóleontesttartással, Elvis-séróval és bárgyú mosollyal reflektálta, hogy igen, különleges az ajándékod.
Ez ám a fejlődés, tisztelt hölgyeim és uraim: hirtelen Brad Pittbe ojtott Bill Gates lett a Való Világ című valóságshow-ban mindenkiről mindig, minden körülmények között lepattanó biztonsági őrből. Napjaink csúcsférfijára, abrakadabra, csak úgy tapadnak a szerelmes nők, és ennek nyilván semmi köze ahhoz, hogy a főhős fél év villalét után úgy ötvenmilliót könyvelt el a bevételi oldalon.
Alekosz, hallgasd meg a szívverésemet... Alekosz, összegyűjtöttem neked a könnycseppjeimet... Alekosz, egyél velem két oldalrólmedvecukrot, s középen találkozunk... Meghatóbbnál meghatóbb pillanatok tárulnak elénk az RTL új, főműsoridős szuperprodukciójában (úgy is mint Alekosz menyasszonyt keres), s a cselekmény mélységére jellemző, hogy hajnali hat tájban egy szőke nő azért sír a kiválasztottaknak otthont adó VV-villa teraszán, mert még nem szülhetett gyermeket Alekosznak, az überelhetetlen pasinak. Micsoda test, milyen sármos bombaférfi ő, hallatszik innen-onnan, a villa zugaiból, s csak nem akar benyitni egyetlen pszichiáter sem, hogy bejelentse: köszönjük, kedves hölgyeim, a tévéadásnak álcázott kísérlet véget ért, mindenki menjen szépen haza.
Nem, most tényleg ez megy: erre a kedves, egyszerű és fölöttébb népszerű álbüfészínészre kell építeni, hiszen a lakosság jelentős részének ő meg a medvecukros jelenti a tévézést. Hogy ez a komplett hazai televíziózásra nézve kritika-e avagy sem, abba itt nem mennénk bele, mindenesetre két szomorú, ugyanakkor az elitértelmiségi műsírással legalábbis vetélkedő tényt szépen ideírnék: 1. speciel senki nem nézi a Duna TV színházi közvetíté seit vagy azMTVMindentudásEgyetemét, pedig van; 2. valamiért az Ale kosz-féle pózparádé éjszakai, Cool TV-n vetített kísérőműsora is több nézőt hoz a hírnévre vágyó hastáncosával, mint a részecskegyorsításról szóló, közérthető és érdekes okfejtés.
Nem az alternatíva hiánya miatt kényszerül hát a gondolkodó polgár Alekoszba belefutni, hanem azért, mert a világ átalakult, az irány elment az ostoba szórakoztatás felé; többségében a sörhasú pali bókjaira vagyunk kíváncsiak. Az RTL kereskedelmi csatorna, s mint ilyen, tesz a hümmögésekre; arra, hogy mit kellene csinálnia. A főirodában nézik a számokat, összegzik a bevételeket és azt mondják: most pedig azzal kaszálunk, hogy A Nagy Ő-formátum újratöltésével Alekosz – fülmikrofonnal – behozza a lakásba a dél-amerikai szappanoperákra jellemző művi érzelembombát. A lágy combtapit, az összenézésekkel bolondított meghitt kacsaetetéseket a városligeti tóban csónakázva naplementekor, majd a szelektálást a vágyakozó nők között: akarod-e te a hős Alekoszt, mert ha igen, akkor jó, holnap gerincre leszel vágva.
Közben pedig dörzsölődik a nézői tenyér a sok drámától. Az egyre kevesebben maradó lányok idővel mind idegesebbek lesznek és sikítani fognak, a szuper lakókocsijában Olivér haverjával dumáló Alekosz pedig azon tűnődik majd a sebtében átfutott forgatókönyv útmutatásait követve, hogy ki lehet az oboa, vagyis a legősibb hangszer igazi mestere. Fokozódó push-up-hatás, ordító címlapok, üres napokon izzadt szerkesztői kukázások valami jó kis múltbeli fétis-szexfilm után, s mindenki önfeledten mehet a kasszához.
Mindenki csak nézi bambán.
2011. április 18., hétfő
Mi változik az új alaptörvénnyel?
Mi változik az új alaptörvénnyel?
Államadósság-korlátot állapít meg az új alaptörvény közpénzügyi fejezete. A Költségvetési Tanács alkotmányos intézmény lesz. Az új alaptörvény hatálybalépése után konkrét jogi érdek nélkül az állampolgárok nem kérhetik jogszabályok felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól, ugyanakkor a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével a testület egyedi jogvitákban is dönthet majd.Újdonság, hogy utólagos normakontrollt csak a kormány, a parlamenti képviselők negyede és az alapvető jogok biztosa kérhet, a törvények előzetes vizsgálatát viszont a parlament is indítványozhatja. Az Ab a költségvetési és adókérdésekben korlátozott jogkörét akkor kapja vissza, ha az államadósság a GDP 50 százaléka alá csökken. A testület 11 helyett 15 tagú lesz, a bírák mandátuma kilenc helyett tizenkét évre szól.
A legfőbb bírósági szerv a Legfelsőbb Bíróság helyett a Kúria lesz, az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével megszűnik a bírák és az ügyészek szolgálati jogviszonya az új alkotmány január 1-jei hatálybalépésével. Az eddigi néggyel szemben a jövőben csak egy ombudsman lesz, az alapvető jogok biztosa.
A TASZ szerint:
- Az új alkotmány a kormány alkotmánya lesz. Az alkotmányról szóló vitában a demokratikus ellenzéki pártok nem vettek részt. A kormány összesen 9 napot szánt a parlamenti vitára, amelyet önmagával és a Jobbikkal folytatott.
- Magyarország új alkotmánya a társadalom bevonása nélkül készült. A 12 pontból álló kérdőív postázása után két héttel már a Parlament előtt volt az új alkotmány tervezete, ezért a visszaküldött válaszokat nyilvánvalóan nem vehették figyelembe a szöveg véglegesítésénél.
- Az új alkotmány szükségességét nem indokolta meg a kormány. A jelenlegi alkotmányos berendezkedés 1989–90-ben került kialakításra, az alkotmány csak címében őrizte meg az 1949-es évszámot. Az 1989-es alkotmány volt az, amely alapján létrejött az alapjogokat elismerő, tiszteletben tartó és védő, hatalommegosztáson alapuló harmadik magyar köztársaság.
- Az új alkotmány átalakítja a választásokon való részvétel szabályait, így a külföldön élő magyarok is részt vehetnek a választásokon. Ez azt jelenti, hogy olyan emberek is szavazni fognak, akik e politikai döntés következményeit nem viselik, mert nem itt laknak.
- Az új alkotmány konzervatív-keresztény értékrendet állít mintának. Az új alkotmány kirekeszti azokat, akik másképp gondolkoznak. A konzervatív-keresztény világkép az alapjogok értelmezésénél is szerepet játszhat.
- Az új alkotmány másodosztályú polgárokként kezeli a nem heteroszexuális embereket. Az új alkotmány nem tartalmazza a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés tilalmát, és kizárja, hogy a jövőben házasságot köthessenek az azonos neműek.
- Az emberi jogok védelmi szintje lényegesen csökken. Az új alkotmány megnyitja a lehetőséget az abortusz szigorítása vagy akár teljes tiltása előtt. Számos szociális jog csupán államcélként szerepel az új alkotmányban.
- Az emberi jogok kikényszeríthetősége csökken. Az Alkotmánybíróság hatásköre szűkül. Megszűnik az eddigi lehetőség, hogy bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
- Az új alkotmány nem biztosítja megfelelően a bíróságok függetlenségét.
- Az ombudsmani rendszer átalakul: megszűnik a kisebbségi biztos, a jövő nemzedéke biztos és az adatvédelmi biztos önálló intézménye is.
- A kormánytöbbség hosszú időre bebetonozhatja saját politikai elképzeléseit azzal, hogy az adó- és nyugdíjszabályokat a 2/3-os törvények közé sorolja. A következő kormány munkáját nehezíti meg, hogy a költségvetés elfogadását az állami vezetők által delegált Költségvetési Tanácstól teszi függővé
2011. április 7., csütörtök
Látszat-kormány, látszatintézkedések...
Moszkvát meg majd elfújja a Széll (Kálmán)
Az akadémia elnöke javasolt, a kerületi elöljáró emlékeztetett, a budapesti főpolgármester előterjesztett, a Jobbik és az LMP támogatott, az MSZP pótcselekvésnek minősített. A fővárosi közgyűlés meg döntött: május 5-tõl Széchenyi István nevét viseli az Akadémia előtti Roosevelt tér.
A felszólamlók nem Roosevelt – „az Egyesült Államok és az egész demokratikus világ erkölcsi és politikai iránytűje” – ellen, hanem Széchenyi – „a legnagyobb magyar” – mellett érveltek. Minden szavuk igaz volt, minden mondatuk ürességtől kongott.
Hát ez eldöntetett: az átnevezési buzgalom elsöpörte Rooseveltet, hamarosan elsöpri Moszkvát, mint teret, amely ismét a nevére veszi Széll Kálmánt. Már csak azért is, hogy mielőbb materializálva lássunk már valamit a kormány országépítő-gyarapító álmaiból.
A városvezetés bölcsességét dicséri viszont, hogy Elvis Presleynek még várnia kell. A nemzeti konzultáció sikereként a budapestiek többsége a Margit híd budai hídfőjére gondolt, ám a főpolgármester tanult a nagypolitikából, és véleménye az Üllői út-Ferenc körút kereszteződése mellé szilárdult. Amíg az 56-os emlékezők nem emlékeztették 56-ra, így ott Corvin negyed lesz, és a rock and roll királya mégis a Margit hídhoz költözhet.
Már azt hinnénk, ennyi, kezdenénk megnyugodni, mert már ez is több a soknál, ám akkor megtudjuk: a Városháza hírzárlatot rendelt el az ügyben. Nem készült még el ugyanis a teljes, minden átnevezést tartalmazó csomag. Nem sokáig pihenhetünk: július 1-jén jön a következő forduló, addig a csődközeli BKV felkészül a megállóhelyek tábláinak cseréjére.
Hogy is énekeltük réges-régen?
"A-a múltat végképp eltörölni..."
Ez jött ismét elő, ismét hibásan. Nem lehet eltörölni, nem lehet történelmi eseményeket meg nem történtté tenni, bármennyire is szeretné a mostani rezsim. Nem kell minden faluba Lenin-szobor, de egy-két emlékhelyet nem ártott volna/nem ártana megőrizni, okulásul.
Budapest is anyagi csődben van, de ne legyünk szájtátiak: értelmes ember mindig minden helyzetben felveszi a cselekvés fonalát.
Ugyan mitől teljesen logikus és ésszerű lépés átnevezni azt, amit végre megszoktunk, és ami egy csomó embernek, intézmények okoz fölösleges, időtrabló (és drága!)okmánycserét?
Először csak a megszorítás szót töröltük a szótárból..., utána a repülőteret, majd az utcaneveket kereszteljük át..., hamarosan jöhet az újbeszél legújabb vívmánya: az éhezést diétára, a feketét fehérre...stb fogjuk átkeresztelni. (Ja, az államfőt álamfőre, az állomást álomásra...stb). Miért is ne? A 2/3-ad mindenre felhatalmazást adott..., a memória pedig köztudottan rekonstruktív. Orwell forgolódik a sírjában...
2011. március 26., szombat
Ubuntu 10.04 bal oldali ablak gombok áthelyezése jobbra (left button go right)
terminal:
gconftool-2 --set /apps/metacity/general/button_layout --type string "menu:minimize,maximize,close"
gconftool-2 --set /apps/metacity/general/button_layout --type string "menu:minimize,maximize,close"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)