Vasárnapi nyitva tartás

Őszintén szólva, nem osztom az ellenzék derűlátását az üzletek vasárnapi nyitva tartásával kapcsolatban. Ha most rendeznének népszavazást e kérdésben, valószínűleg sikerülne visszaállítani az eredeti állapotot, azonban Szepessy Zsoltnak köszönhetően a népszavazás időpontja (ha egyáltalán sor kerül rá) minden bizonnyal a távoli jövőbe tolódik, amikor már mindenki beletörődött és hozzászokott az új szituációhoz és életét annak megfelelően alakította ki. A magyar nép amúgy is alkalmazkodó képességéről híres, többek között ennek is köszönheti, hogy átvészelhette az elmúlt évszázadok történelmi viharait. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy e döntés agyrém, amely egyre abszurdabb fordulataival lep meg.

A pékségek például vasárnap is foglalkoztathatnak alkalmazottat, ők azonban kizárólag pékárut és tejterméket árusíthatnak, nehogy a többi üzlettel szemben versenyelőnybe kerülhessenek. Ha azonban maga a tulajdonos áll a pult mögé, ő bármit eladhat - úgy látszik a versenyelőny kizárólag akkor áll fenn, ha az alkalmazott adná az üdítőt. Nem csoda, hogy azok a kormánypárti korifeusok, akik a vasárnapi nyitva (helyesebben) zárva tartás ügyében megszólalnak, egyre jobban belebonyolódnak a dologba.

Eredetileg ugye arra hivatkoztak, hogy az üzleteket azért kell bezárni, hogy a családok együtt lehessenek. Azt nemigen árulták el, hogy a kormány gondoskodása a vasárnap is dolgozó sok százezer állampolgár közül miért éppen és kizárólagosan a kiskereskedelmi dolgozókra terjed ki (gondolom, a válasz az lenne, hogy valahol el kell kezdeni). Soha senki nem oldotta fel azt az ellentmondást, hogy ha mindez a családok érdekében történik, mi az oka annak, hogy éppen a családi üzletek tarthatnak vasárnap is nyitva.

Ugyanakkor a kormánypárt retorikájában egyre többször jelenik meg az a változat, amely szerint az intézkedésre a magyar családi vállalkozások helyzetbe hozása érdekében volt szükség. Úgy gondolom, nem a kormány feladata, hogy befolyásolja vásárlási szokásainkat, főleg nem erőszakos módon. Véleményem szerint egyébként mind a nagy, mind a kis üzletnek megvan a létjogosultsága és a közönsége: a nagy üzletekben elsősorban azok vásárolnak, akik egyszerre, gyorsan és személytelenül szeretnék elintézni heti bevásárlásukat, míg a kis boltok kisebb, de esetleg személyre szabott választékkal, személyesebb kiszolgálással tudják magukhoz kötni az általában mindennap betérő vásárlókat.

A kormánypárti politikusok végső érvként mindig külföldi példákat hoznak fel, elfeledkezve arról, hogy egyrészt a példaként emlegetett országokban az üzletek zárva tartása nem egyes csoportok helyzetbe hozása érdekében történik, másrészt egyre inkább lazítanak a szigorú szabályokon. Vagyis a hazaival éppen ellentétes tendencia figyelhető meg. Úgy tűnik, már megint az európai iránnyal szemben haladunk. Egyelőre egyetlen válasz van arra, hogy miért is volt szükség erre az intézkedésre, amelyet ráadásul hétről hétre állandóan módosítgatnak. Csak…

Quaestory.... mai magyar történet

Amikor végre lakat alá került Tarsoly Csaba azt gondoltam, egy ideig csend lesz a botrány körül. Ami kiderülhetett, az mostanra biztosan kiderült, a többi pedig a rendőrök meg az ügyészek dolga. De nem egészen így van. Még mindig szinte óránként szembesülünk újabb és újabb kérdésekkel, ha valaki megpiszkálja a Quaestor bukásának körülményeit, mindig talál újabb felfejtetlen szálat.

Annak idején a Kulcsár-ügy csak piti bemelegítés volt azokhoz a csalásokhoz képest, amelyekhez a Fidesz-éra politikai korrupcióival tarkított maffia-kormányzása segédkezett. Még öt évvel ezelőtt el lehetett hitetni a közvéleménnyel, hogy minden disznóságért eredendően az „előző nyocévet” és persze Gyurcsányt terheli a felelősség, mára hamisan csengenek az ilyen magyarázatok, a forgatókönyv mégsem változott.

Lehet bármit mondani a kormány oldalán, a szavaknak, a nyilatkozatoknak, de még a tetteknek sincsenek következményei. Ha szabad blöffölni pazarló külföldi utazások dolgában, miért ne lehetne „sajátosan megközelíteni” az igazságot más ügyekben is? Ki fogja számon kérni a főminiszteren, ha mást nyilatkozik, mint a korábban megszólalók? Kell-e hitelesen igazolnia a miniszterelnöknek, hogy nem élt vissza az információkkal, és úgy, abban az időrendben történtek az események, ahogyan azt ő állítja?

Az ATV-ben a tényekkel szembesített kormányszóvivő angolna módjára siklott ki a kérdésekre adandó egyenes válaszok elől, és magabiztosan húzta elő azt a levelet, amelyet a főnöke a Quaestor bukott vezérétől kapott. Aláírás, dátum – tessék megnézni, egyezik, mondta, de nem kérdezték meg tőle, hol van a postakönyv? Mi igazolja, hogy nem egy visszadátumozott levelet mutogat a nyilatkozó? Illik megbíznunk a szavában, mert Tarsoly Csaba ugyan csaló, de csak nem gondoljuk róla, hogy valaki visszadátumozza a levelét? Tőle sok minden kitelik, még az is, hogy egy senkit ültett néhány napra a vezérigazgató székbe, s aztán ember legyen a talpán, aki számon akarja kérni rajta majd a „hibás döntéseket”. De hamis levelet kiadni? Na olyat, biztosan nem tenne.

És ne tételezzen fel senki a háttérben politikai korrupciót se, mert nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy gazdag pénzügyi vállalkozó állandó parlamenti belépőt kap attól az államtitkárságtól, amelynek vezetőjével később gyakran fényképezkedik. És rosszra gondol, aki furcsának találja, hogy a vádhatóság feje már másnap nem küldött egy regiment rendőrt a csalók letartóztatására. Abban sincs semmi kivetni való, hogy az adóhatóság emberei órákon belül nem tettek pecsétet a cég valamennyi vagyontárgyára, vagy a Nemzeti Bank elnöke nem rúgta ki azonnal a felügyeletet elmulasztó részleg valamennyi vezetőjét.

A Quaestory igazi mai történet.

Hagyjátok békén a gyermekeink jövőjét!

A gyerekeinket akarjátok? Azt nem. Mert azt, hogy vasárnap nem mehetünk vásárolni, lenyeljük. Ha lenne beleszólásunk, mondanánk, hogy nem akarjuk a ti megoldásotokat. De elvettétek tőlünk a közvetlen véleménynyilvánítás jogát is. Azt is lenyeltük.

Hogy sok munkavállalót lapátra tettetek, majd közmunkásként töredék bérért visszafoglalkoztatjátok őket, összeszorított foggal, de lenyeljük. Mert így legalább akik hozzájutnak a közmunkához, nem lesznek munkanélküliek, akik elesnek minden szociális támogatástól. Azt is lenyeltük, hogy gyerekeinknek ti akarjátok megmondani, a világ milyen. Ezt odahaza ki tudjuk igazítani.

Mert ha azt gondoljátok, a hatalomból kinyilatkoztatva nektek a gyerekeink elhisznek mindent, tévedtek. Ahogy abban is tévedtek, hogy elég néhány mágikusnak gondolt szó (emútnyócév), egy-két eposzi jelző (bukott baloldal), időnként egy ordas hazugság (ballib brókerbotrány), és mindenki elfelejti az adórendszer átalakításával történt lopást, a nyugdíjpénztár kirablását, a devizaspekulációtokat, a közbeszerzésnek nevezett szabadrablást, a stadionokat, a szegénységet. Nem felejtjük el.

Segít ebben az internet, a ti fő „ellenségetek”, ahol mi naponta szembesülhetünk azzal, hogyan köpitek szembe önmagatokat. S most itt van a gyerekeinket érintő eszement ötletetek. Azt gondoljátok, majd ti megmondjátok, ki mehet gimnáziumba, szakiskolába. Na, ezt nem nyeljük le! Lehet, hogy birkák voltunk, ha magunkról, a mi boldogulásunkról volt szó. Összehúzzuk a nadrágszíjat, feléljük a tartalékokat, eladogatjuk, amire nincs szükségünk, elhalasztjuk a cserét, felújítást, megfelezzük, amit még meg lehet felezni.

De a gyerekeink boldogulását ne akarjátok elvenni! Azt nem hagyjuk! Csak mert faluba születtünk mi is, gyerekünk is, és a mi kis falusi iskolánkban nem volt szakos tanár, a városba bevinni meg nem tudtuk gyerekünket, most ennek kárát ő lássa egy életen át? Mert nem futotta magántanárra, ezért kerüljön a gyerekünk a középiskolai tanulásakor, élete végéig hatóan hátrányba? Mert kilóg a gyerek a szürke tömegből, s ezt az iskola nem tudta kezelni, ennek következményeit ő viselje?

Mert későn érő típus – mondta a pszichológus –, ez kiírja őt a diploma lehetőségét jelentő oktatásból? Mert tanulási zavar terheli, összeszorított foggal kísérletet sem tehet arra, hogy képes legyen felsőfokú tanulmányokat folytatni? Mit gondoltok magatokról? Ti vagytok az Isten, és mindent tutira tudtok? Vagy azt gondoljátok, a csalárdan megszerzett kétharmad minden aljasságra feljogosít? Titeket nem érdekelnek a gyereksorsok, a családok sorsa?

Nem azokról a családokról van szó, ahol odahaza a könyvespolcról Wass Albert, esetleg József Attila esik a gyerek fejére, hanem azokról, ahol a kalapács koppan a gyerek fején. Nekik nincs és nem is lesz lehetőségük kitörni „kasztjukból”? Szerintetek egy gyerek születési körülményei egy életre elrendezik az ő sorsát?Miféle keresztény emberkép, erkölcsiség vezet bennetek?

hirdetés

De mondom, el vagytok tévedve. Ezt nem hagyjuk! Lehet, hogy birka nép vagyunk, de a gyerekünket nem engedjük a szakadékba lökni. Hogy majd ti egy teszt alapján mondjátok meg, hol tanuljon? Aki ilyet kitalált, nem látott élő iskolás gyereket. Ezt nem hagyjuk. Nem lesz ez a márciusi ifjakat idéző forradalom, de ez lesz az igazi „fülkeforradalom”. Emlékezzetek rá, volt példa erre nem is olyan régen. Veszprém. Kész?

A gyerekeinket hagyjátok békén. Elég legyen a hittanos nyomulásból, a szélsőjobboldali ikonok példaképi hőssé festéséből, a valósághamisító kísérleti tankönyvekből, az iskolák működésére szánt pénz elvételéből, gyerekeink tanárainak vegzálásából. Elég volt. Ne feszítsétek tovább a húrt. A gyerekeinket hagyjátok békén. Ott van nektek a paksi homokozó, az európai pénzek ellopásának lehetősége, heccelhetitek egymást a parlamentnek csúfolt bábszínházban, villoghattok a keleti diktátorokkal a tévétekben, átadhatjátok sokadszorra a Várbazárt, vagy egymást ajándékozhatjátok giccses műtárgyakkal, szórakozzatok ezekkel.

Utoljára mondom, most még nyugodtan, lassan, hogy megértsétek: a gyerekeinket hagyjátok békén! Világosan beszéltem?