Rendőrállam

A magyar bűnüldözőket nem zavarja – sőt, egyáltalán nem is érdekli –, hogy Matolcsy György MNB-elnök éppen jóval több mint 200 milliárd forintnyi közpénzt tapsol el közgazdasági ezotériára és a bankár-életszínvonal növelésére, mindenféle törvényi felhatalmazás nélkül.

Nem érdekli őket az sem, hogy milyen körülmények között vadászgatott fácánra egy állami vadászterületen Lázár János az európai nagyburzsoázia jeleseivel (ellenben azonnal lecsaptak arra az újságíróra, aki megírta, hogy az említett eseményen és korábban jó néhány Fidesz-rendezvényen is feltűnő színész-celeb magas véralkoholszinttel ralizott egy mélygarázsban).

Magasról tesznek rá, hogy mostantól az októberi választásokig a kormányzat – helyettes államtitkárokig bezárólag – munkaidőben, állami autóval és sofőrrel kampányhaknikra pazarolja a drága adópénzen megfizetett szellemi képességeit, ahelyett, hogy a köz érdekében próbálna meg dolgozni (úgy, ahogy arra fölesküdött).

Teljesen normálisnak tartják, hogy a hűtlen kezelés fenti nyilvánvaló eseteinek vizsgálata helyett a szintén az adónkból élő rendőrség és vádhatóság azokat a civil szervezeteket molesztálja hónapok óta, amelyeknek a működésével kapcsolatban – azon túl, hogy a kormány szerint kilógnak a nemzeti együttműködésből – semmilyen komolyan vehető kifogás nem merült fel. (A hetente változó gyanúokokat, amelyek sora az LMP-közeliségtől mára a zugbankolásig evolvált, egyre bajosabb komolyan venni.)

Nehéz szabadulni az érzéstől, hogy a kormány politikai fegyverként használja a rendőrséget, a legfőbb bűn, vagyis a kormányzati politika (vélt) opponálásának megtorlására. Még nehezebb napirendre térni afölött, hogy ezt éppen azok művelik, akik többek között azzal az ígérettel jutottak hatalomra: „soha nem történhet meg többé, hogy politikai parancsra a magyar rendőrség békés, törvénytisztelő emberekre támadjon”.

Amikor az NNI-t és a Készenléti Rendőrséget hétfő reggel ráküldték az Ökotársra, vajon eszébe jutott valakinek (mondjuk éppen Lázár Jánosnak, akinek a neve alatt a fenti gondolat a Fidesz választási programjába bekerült), mit is gondoltak ők ellenzékben az állami erőszak és a civilek viszonyáról? És nem zavarja őket az az egyre nyilvánvalóbb tény sem, hogy a politikavezérelt rendőri fellépés rendre azokkal szemben a legkeményebb, akik a közvagyont és a közhatalmat magánosító rendszer ellenzékének mutatkoznak ideológiáktól és pártszínektől függetlenül?

„A közrend és a közbiztonság alapja: senki sem állhat a törvények fölött. A magyar emberek elveszítették bizalmukat saját államukban, saját kormányukban, mert úgy érzik, vannak, akik következmények nélkül, a törvényeken felül vagy a törvényeken kívül helyezhetik magukat. Az új kormány legfontosabb feladata lesz a társadalmi bizalom helyreállítása” – írta (ugyancsak) a jelenlegi „kormányfőminiszter” az idézett programban. A Norvég Alap és a civilek folyamatos zaklatásának fényében a legkevesebb, amit elmondhatunk: Lázár úr, ez sem sikerült.