A korlátaink

Ha volt valakinek eddig kétsége az orbáni demokrácia lényegét illetően, akkor most minden bizonytalanságát eloszlathatja a miniszterelnök legújabb javaslata. Szeptemberi ülésszakán ugyanis arról dönthet az Országgyűlés – s van-e valakinek kétsége, hogyan fog dönteni? –, hogy bevezetik az előzetes feliratkozást a 2014-es parlamenti voksolásra. Magyarországon eddig az állam állította össze a választói névjegyzéket – így a kormányfő –, ezt most megfordítják. Aki a választásokon részt akar venni, annak jó előre fel kell iratkoznia, és ha ezt megteszi, akkor a jelöltállítás első pillanatától kezdve minden információt, ajánlási lehetőséget megkap. Aki nem iratkozik fel, az kívül marad, őt nem fogják „zargatni” választási akciókkal, nem kap szórólapot vagy kopogtatócédulát. Az előzetes választási lista több mint megcsúfolása, tagadása a polgári parlamenti tömegdemokráciának. Az ugyanis arról szól, hogy minden választásra jogosult polgárnak alkotmányban rögzített, az egész közösség által elismert alapjoga, hogy időről időre titkosan véleményt mondhasson a szavazóurnáknál: kit szeretne látni a következő ciklusban a közhatalomban. Ezt a jogot csak bíróság veheti el tőle. Szabadságában áll az is, hogy döntését az utolsó pillanatig halogassa, mint ahogyan az is, hogy akár a szavazófülke ajtajában úgy döntsön: nem szavaz, s távollétével fejezi ki véleményét a politikai elitről. A pártoknak ebben a rendszerben az a feladatuk, hogy programjaikkal meggyőzzék a polgárt, őt képviselik, érdemes őket hatalomra juttatni, mert másoknál jobban fogják képviselni a közösség érdekeit. A politikai váltógazdálkodást pedig nem azért találták ki, mert az „úgy helyes”, hanem mert a polgári demokráciák története bebizonyította, kormányon minden politikai erő kifullad egyszer, nemritkán romlottá válik, s új közszereplők kellenek ahhoz, hogy új válaszokat adhassanak. Vagy egyszerűen csak meg kell szabadulni a régiektől. A mostani javaslat nem más, mint korlátozó cenzus, amely a nyolcmillió jogosult kezéből egy mindig minden párt körül megtalálható elszánt kisebbség kezébe adja a döntés jogát, s törvényessé teszi e kisebbség diktatúráját a távol maradó többség felett. Megfosztja a bizonytalanokat, a sokáig hallgatókat attól a lehetőségtől, hogy az utolsó pillanatban elszánva magukat protesztszavazóként a kormány bármely ellenfelét erősítsék. A kormányfő pontosan látja, hogy sikertelen kormányzásával már nem tudja „békésen” megszólítani a „némákat”, önkritikára nem lát okot, nem mellesleg pedig készen kapja kézhez a határon túlról levélben szavazó magyarok névjegyzékét is. A hatalom már nem biztos abban, hogy az általa keresztülerőltetett új választási rendszer ismét beülteti a bársonyszékbe, még nagyobb biztonságot akar, hogy elvetélt kormányzását bármi áron, bármily nagy ellenszenv közepette is folytathassa.