Igen tisztelt Miniszterelnök Úr! Levél Orbán Viktornak!

Bár egyesek rugóznak ezen a megszólításon (egy bizonyos levél kapcsán), szerintem semmi baj nincs vele. Hiszen az "Igen Tisztelt" nem Önnek, hanem az Ön által betöltött hivatalnak szól.
Tudom, mostanában sok támadás éri.
De Ön harcol, mint egy Pannon Rozsomák a szittya pusztában.
Derékig turulszarban, lobogó szemöldökkel, vihartól tépett mellszőrzettel fordul szembe a méltatlan ellenséggel.
Mit fordul? Forog! Mert körkörösen támadnak a gazok!
Nincs egyedül a harcában, megannyi professzorok, szellemiek és honvédők, csapat és hímtagok, aggok és régen holtak, trafikosok, új földesurak és sok egyéb alakulatok küzdenek Önnel együtt. Ha kell, a Század végéig, vagy még tovább.

Értünk harcolnak. A mi javainkért. Konkrétan.
Ezért aztán lenne egy tiszteletteljes kérésem.
Amikor utoljára nálam jártak, véletlenül zsebre tetszettek tenni ezt-azt.
Nem rossz szándékból, tudom én.
Szórakozottságból.
Mert Önök jól szórakoznak.
Viszont -szintén véletlenül- itt is hagytak több dolgot, amire meg nekem nincs szükségem. Cserét ajánlok.
Kérném vissza a következő értékeimet:
Köztársaság.
Demokrácia.
Alkotmány.
Jog és lehetőség a munkához, tanuláshoz, emberhez méltó élethez.
Lelkiismereti és vallásszabadság.
Társadalmi szolidaritás.
A sajtó szabadsága, függetlensége.
A jogalkotás függetlensége.
Az igazságszolgáltatás függetlensége.
Az Alkotmánybíróság függetlensége.
A Jegybank függetlensége.
A szakszervezetek függetlensége.
A Parlament eredeti funkciója.
A mindenkori Köztársasági Elnök becsülete.

Múlt.
Jelen.
Jövő.

Vannak egyéb eltűnt értékek, bár azok más jellegűek. Biztosan véletlenül valamelyik harcostársa szorgos honvédéstől izzadt, Igen Tisztelt tenyeréhez tapadt.
Magánnyugdíj.
12 állami gazdaság.
Trafikok.
Állami földbérletek.
Hirdetési felületek.
Újságok.
Televíziók.
Rádiók.
Színházak.
Múzeumok.
Filmgyártás.
Cafeteria piac.
Nyelvoktatás.
Tankönyv piac.
Uniós pénzek.
Beruházások.

Néhány dolog itt maradt. Gondolom, az Önök Igen Tisztelt zsebéből potyoghatott ki honvédés közben.
Vissza szeretném adni, mert nekem nincs rájuk szükségem.

Magas ÁFA.
Egekbe szökő deviza árfolyam.
Különféle apróbb, nagyobb hadseregek.
Tandíj.
Létbizonytalanság.
Évi 30-40 ezer bezárt vállalkozás.
Ellátatlan emberek tömegei.
Éhezés.
Nyomor.
Munkanélküliség.
Közmunkások serege.
Félelem.
Azerbajdzsánok.
Kínaiak.
Oroszok.
Önkormányzatok adóssága.
Stadionok.
Közgép.
Mindenféle jogcímen bevezetett sarcok tucatjai.
Saját képükre formált Választási Törvény.
Alaptörvény.
Hazugságok.
Torzítások.
Hagymázas álmok.
Szobrok.
Terek.

Paks II. Ezt nem tudom, kérem-e? Beszéljük meg!

Kérem vissza továbbá a gyerekeimet, barátaimat, akik külföldre kényszerültek.
Olyan félmillióan vannak.
Tévesen tetszik tudni, nem inasnak mentek, hogy aztán visszahozzák a tudást.

Remélem, nem hozom kellemetlen helyzetbe a kérésemmel.

Ha mégis, az sem baj. Legalább nem leszek egyedül a rossz érzéseimmel.
Ha sikerül a cserét lebonyolítanunk, nem feszegetem a söralátét méretű adóbevallás ügyét.

Maradok tiszteletlen:
                               Egy választópolgár.

Súlyos elvonások!! El a kezekkel az iskoláktól! Éhező gyermekek!

Rendkívül súlyos megvonások Több mint 42 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak idén az állami egyetemek és főiskolák. Az idei pénzosztás legnagyobb vesztesei a tudományegyetemek. A legtöbbet az Eötvös Loránd Tudományegyetem veszíti, amely a tavalyi 19,4 milliárd helyett idén már csak 14,5 milliárd forintból gazdálkodhat. A Pécsi Tudományegyetemtől 5,4 milliárdot „vonnak” el, így a költségvetése 10,7 milliárdra apad. A Debreceni Egyetem büdzséje 14,5 milliárdos, ez 4,8 milliárddal kevesebb, mint egy éve. A Szegedi Tudományegyetemnek pedig a tavalyi 16,6 milliárd után csak 12,4 milliárd jut a központi költségvetésből. A Budapesti Corvinustól 2,3 milliárdot vonnak el a 2012-es évhez képest, a Budapesti Gazdasági Főiskola 1,1 milliárdot, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pedig 2,4 milliárdot veszít.

 A híradások szerint 1,3 milliárd dollárt (nagyjából 280 milliárd forintot) költött tavaly Észak-Korea arra a rakétaprogramra, amelynek egyetlen eredménye egy műhold világűrbe juttatása volt. A kommunista diktatúrának – némi hadászati megfontolású aggodalom mellett – az egész világ megvetését sikerült kivívnia a költséges rakétakísérlettel. Tavaly ugyanis a rendkívüli időjárás miatt a termés jelentős része megsemmisült, a lakosság éhezik, mégis nagyjából 4-5 évre elegendő kukorica árát lőtték fel az űrbe. Magyarországon egyelőre talán nincs tömeges éhezés, de az Eurostat adatai alapján a lakosság 22 százaléka súlyos szegénységben él. Minden negyedik gyerek komoly nélkülözések között nő fel.

És hogy-hogy jön ide ez???!?

 A sportcélú társasági adókedvezményekre 25, a Terrorelhárítási Központ fenntartására 13,4, a Kossuth Lajos tér rekonstrukciójára 10,2, a debreceni Nagyerdei labdarúgó-stadion rekonstrukciójára 9,2, a Ludovika Campus felépítésére 2,7, a Magyar Művészeti Akadémia támogatására 2,45, az Országgyűlési Őrség felállítása 2,1, a kormányzati kommunikációval kapcsolatos kiadásokra 1,7, nemzeti konzultációkra 1,6, a Nemzetstratégiai Kutató Intézet megalapítására 1,3 milliárdot biztosít az idei büdzsé – ez nagyjából 70 milliárd. Újabb jóval több, mint 70 milliárdot tüntetnek el értelmetlenül „a közmédia működtetésére” (ennyivel kerül többe a közszolgálati csatornák, az MTI és a felügyeleti szervek létezése annál, amennyit 2009-ben – lényegesen magasabb újságírólétszám és gazdagabb műsorkínálat mellett – az említett szektorra fordítottak). Az új ferencvárosi stadionra 18,5, a Puskás Ferenc stadion körüli bontásokra és építésekre 80 milliárdot szánnak. A jól sikerült, több kormányzatra elegendő korrupciógyanút termelő Gripen-beszerzés után most – a hírek szerint egy olyan cégtől, amelynek a neve Európa legnagyobb hadiipari vesztegetési ügye kapcsán forgott sokat a médiában – harci helikoptereket terveznek beszerezni, az első becslések szerint 100 milliárd forint körüli összegért. E kalkulációban nincsenek benne a kormány képviselőin kívül minden érintett által vitatott paksi bővítés előkészületeinek, vagy a gáztárolók állami felvásárlásának bizonytalan értelmű ráfordításai, de már így is bőven 300 milliárd forintnál járunk – azaz jócskán az ázsiai latorállam rakétakísérleteinek költségszintje felett.

Minden mindennel összefügg, a számok mutatják, hogy egy kis rongyrázás és erődemonstráció a nemzeti ügyek kormányának is megér néhány százmilliárdot. Mi nem űrprogramra, hanem sikerrakéta-reptetésre költünk milliárdokat, de az eredmény ugyanaz: halványuló dicsfény az egyik, korgó gyomrok a másik oldalon.

Hááát, én még tüntetnék egy darabig......

Radó Péter oktatáskutató a Facebookon így kommentálta a kormányszóvivő bejelentését: "Csak hogy jól értjük-e: (1) a részösztöndíjas kalap megszüntetésével és a képzési normatíva csekély kipótlásával feltornásszák az állam által finanszírozott helyek számát 55 ezerre, (2) a fenntartói, kutatási és hallgatói juttatások kalapok (az állami finanszírozás kétharmada) továbbra is keményen szűkülnek, tehát az egyetemek egy része továbbra is marad a bedőlés szélén, (3) a röghöz kötés marad, (4) a ponthatárokkal továbbra is ki lehet szorítani hallgatókat bizonyos képzési területekről, (5) koncepció továbbra sincs, (6) a közoktatás "átalakítása" továbbra is a felsőoktatásba belépők durva 'előszűrését' szolgálja. Háááát, én még tüntetnék egy darabig...."

Nem lesz IMF-megállapodás

Mellár: Nem lesz IMF-megállapodás Jobboldali nagyágyú: életveszélyeset lépnek Orbánék Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem tanára szerint a kormány semmiképp nem akar megállapodni az IMF-fel, csak annyit akarnak elérni, hogy a tárgyalások eltartsanak március elejéig. Ekkor lejár Simor András MNB elnök mandátuma, a helyére pedig betesznek egy olyan figurát, aki szabad kezet enged majd a jegybanki devizatartalékokhoz. A magát jobboldali közgazdászként aposztrofáló közgazdász elmondta, hogy az IMF-megállapodás sokkal olcsóbb lenne, viszont akkor a kormány többé nem húzhatna elő további unortodox ötleteketet. Jelenleg ugyanis hét százalékot fizetünk a piacon a kötvényeinkre, az IMF-hitel pedig hozzávetőleg a fele, 3-4 százalék lenne, mondta a Menedzsment Fórumnak adott interjújában. Szerinte azonban a kormány mindenképp el akarja kerülni a megállapodást a Valutaalappal, mert egyáltalán nem hiányzik nekik az, hogy független szakértők negyedévente felmérjék az ország helyzetét, és korlátozzák őket a gazdaságpolitikai terveikben. "Ezt mindenképpen el akarja kerülni a kormány, ha túl közel kerül az egyezség, akkor mondanak egy-két olyan dolgot, amivel elijesztik a tárgyalófelet, ha viszont úgy látják, hogy a forint éppen gyengül, akkor sokkal békülékenyebb hangot ütnek meg" - tartja a Pécsi Tudományegyetem tanára. Az egész komédia csak arra jó, hogy ha újra jelentősen negatívabbra fordulna az európai gazdasági helyzet, akkor végső esetben gyorsan meg tudjanak állapodni. Amikor pedig jövő március elején lejár Simor András MNB-elnök mandátuma, akkor gyorsan vezetőt váltanak a jegybank élén, ami után az "életveszélyes megoldást" választhatják, "megnyílhat az út a devizatartalékok felé, így azt gondolják, hogy az egész ciklust kihúzhatják 2014-ig." Mellár szerint problémás, hogy a kormány "elodázza azt, hogy szembenézzen a gazdaságpolitikai hibákkal, egy új gazdaságpolitikát indítson el, ami a növekedést tudja elhozni." Mellár Tamás azt is elmondta, hogy szerinte 70-80 százalék eséllyel olyan forgatókönyv fog megvalósulni, amiben a kormány a "saját bankrendszerének új bankjaival kínál majd olyan megoldást a devizaadósoknak, hogy ezek a pénzintézetek a devizatartalékot felhasználva forintra váltják a devizaadósságot." Ezzel inflációt is gerjesztenének, ami csökkentené a forintadósságot, ráadásul ezek az állami bankok vezető pozícióba kerülnének a hitelezésben.

Orbán Viktor: Casus belli "Shame on you Hungary" "Shame on you Viktor Orbán"

Elindult a nemzetközi tiltakozás. Az Egyesült Államok és Oroszország sem fogja ezt jó szemmel nézni, mivel az USA-ban a harmadik legnagyobb lobbierővel rendelkezők az örmények, Oroszország pedig nem akar újabb 6 éves háborút a határainál. Mára csak két lehetőség maradt. Az első: a kormány kommunikációja annak sulykolására irányul, hogy Azerbajdzsán átverte Magyarországot. Megígérte, hogy a baltás gyilkost börtönben tartja, s a magyar fél ezt elhitte, jóhiszeműen adta át nekik az ott hősként ünnepelt embert, aki merő hősiességből évekkel ezelőtt agyonütött és földarabolt egy alvó örmény fiatalembert. Ebből a lehetőségből az következne, hogy Orbán Viktor kabinetjének tagjai, kezdve az összes külpolitikai tanácsadótól valamennyi, a diplomáciával foglalkozó szakemberig bezárólag, buta, hozzá nem értő, fölkészületlen emberek. El kell zavarni őket, mielőtt még ennél is nagyobb károkat okoznának. E forgatókönyv alapján nem kímélhetjük a miniszterelnököt: ha hitt a neki butaságokat súgó diplomatáknak, akkor maga is teljesen alkalmatlan a kormányzásra, s hiába tetszeleg a nagy pávatáncos a diplomáciai zseni képében idehaza, azeri kollégája minőségekkel jobb pávatáncos őnála.

Ugyanakkor a kormány részéről nem érzékelünk semmiféle elemi fölháborodást amiatt, hogy így át lettek ejtve. Épp ezért valószínűbbnek tartjuk a másik lehetőséget. Azt, hogy Orbán Viktor nagyon is tudta, mit csinál, de ez egész egyszerűen nem érdekelte, annál inkább az a hatalmas összeg, amit az azeriek ígértek a gyilkos szabadon bocsátásáért. Ha ez igaz, e forgatókönyv azt jelentené, hogy Magyarország miniszterelnöke olyan ember, aki a halállal kufárkodik, akinek nincsenek erkölcsi aggályai, s nemcsak aggályai, erkölcsei sincsenek, tehát hite sincs, s ha valaha hitről, erkölcsről beszélne is, az maga a nekünk szóló pávatánc, ami mögött fölsejlik a romlottsága vagy a bomlottsága?

Az örmény diaszpóra-minisztérium közleménye arra szólítja fel a világban élő örményeket, hogy kezdjenek masszív tüntetésekbe az adott országok magyarországi kirendeltségeinél, ítéljék el a magyar kormány intézkedését és helyezzenek kilátásba szankciókat Magyarország ellen. Eljött az idő az egyesülésre, hogy a 10 millió örmény szerte a világban kifejezze tiltakozását a nyilvánvaló igazságtalanság ellen. Aki becsukja a szemét a törvénytelenség és szörnyű brutalitás idején, az később áldozattá válhat egy nap - figyelmeztet az örmény tárca." (forrás: portfolio.hu) Ez nem annyira vicces, ha figyelembe vesszük, hogy az örmény diaszpóra gazdasági- politkai befolyását a világban. Ráadásul az örmények mindig is kiálltak mellettünk,a vészkorszak idejét is beleértve. És egy nem vicces vicc: "Szíjjártó Péter nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkár pénteken a kora esti órákban Pozsonyba utazott, ahol találkozott Robert Fico szlovák kormányfővel. A zárt ajtók mögött zajlott megbeszélés után Szíjjártó rendkívüli sajtótájékoztatót tartott, ahol elmondta, hogy Orbán Viktor megbízásából kedvező ajánlatot tett. Szlovákiának: ha egymilliárd euro értékben vásárolnak magyar állampapírokat, akkor az M3-as autópályán négy ember életét követelő balesetet okozó Eva Varholíková Rezesovát Áder János személyesen kíséri át a Mária Valéria hídon." 

Hülyének nézve

Engem is meglep, milyen indulat lesz néha úrrá rajtam a kormány kommunikációjától. Ott van például a tandíj. Önmagában nem váltana ki belőlem heves érzelmeket. Ezzel a formájával nem értek egyet, más formájával viszont igen – higgadtan meg lehetne vitatni. Amikor azonban a kormányzat a saját tandíjváltozatának megvédése helyett azt sulykolja, hogy nincs is tandíj, akkor emelkedik a vérnyomás. Hazudnak. Ez megalázóbb, mint a tett, amit tagadnak. Ellopták a magánnyugdíj-megtakarításokat. Ezt veszteségként éljük meg, de nem megalázásként. De amikor kiállnak azzal, hogy megvédték a pénzeket, amit azóta elherdáltak, és a döntésünket szabadon hozhattuk meg, miközben zsaroltak, az már megalázó. Egyre nehezebb a megélhetés. A fizetésből és a nyugdíjból nyilvánvalóan kevesebbre futja, mint korábban. Csökken a jövedelmünk reálértéke, ahogy a közgazdászok mondják. A miniszterelnök a levelében mégis azt írja nekünk, hogy „az elmúlt két évben befagyasztottuk a rezsiköltségeket”. De hát ott a KSH és ott vannak az asztalon a banki értesítők és a sárga rezsicsekkek, amelyek szerint ez nem igaz. A legelviselhetetlenebb az, amikor az eleve megalázó intézkedéseket magyarázzák. Minden szereplő bizonytalanságról beszél a közoktatásban, többek között azért, mert a napokon belül hatályba lépő köznevelési törvényhez nem sikerült időben elkészíteni a végrehajtási rendeleteket. A minisztérium nem türelmet kér, hanem „egyértelmű rendelkezésekről” beszél. A kormány szerint nincs bizonytalanság, hogy is lenne, amikor a tanév közepén egyszer csak megváltozik az iskolák zömének tulajdonosa. Legutóbb a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását vállaló alapítványi és korábban egyházi fenntartásban lévő iskolákkal kapcsolatban adtak ki közleményt, amelyben egyenesen azt írták, hogy soha ennyire kiszámítható és biztonságos nem volt ezekben az iskolákban az élet. Ebbe bele lehet őrülni. Ezek az iskolák ugyanis haldokolnak. És a kormány nemcsak cserbenhagyja őket, hanem olyan szövegekkel alázza meg a kétségbeesett tanárokat és szülőket, hogy „alaptalanok azok a hírek, melyek arról szólnak, hogy az alapítványi és magániskolák, valamint a kisegyházak intézményei kiszolgáltatott, létükben elbizonytalanított helyzetbe kerülnek”. Két hete kapott nyilvánosságot, hogy háromezer hátrányos helyzetű gyerek oktatása kerül veszélybe, mert a minisztérium nem kötött oktatási megállapodást az egyik szervezettel, amelyet a parlament megfosztott egyházi státuszától. A tárca szerint itt is „alaptalanok” a félelmek, mert megkötik a megállapodást. Jövő héten iskolakezdés, megállapodás nincs. Esküszöm, ha azt mondanák, hogy igen, mi is tandíjat vezetünk be, feléljük a nyugdíj-megtakarításokat, káoszt okoztunk a közoktatásban és teljesen hidegen hagynak minket a hátrányos helyzetű gyerekek, az is jobb lenne, mint amiket helyette mondanak. Az kibírhatatlan, hazug dolog.

„Mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak belekötni!”

Magánúton jártak Damaszkuszban, semmi közük se a rezsimhez, se a lázadókhoz, látogatásuknak sincs köze a korábbi tevékenységükhöz (Most a kutyákhoz vagy a rendőrséghez? Na mindegy.); a konfliktusnak jelét sem látták, miközben még várost is néztek, és csak azután „indult el a lavina", hogy elrabolták őket. Ezek után viszont már, ha újra megkérné őket a szíriai „barátjuk", szó sem lehetne arról, hogy Szíriába utazzanak. Lényegében ennyit árult el a három kiszabadított magyar túsz egyike a Terrorelhárítási Központ keddi sajtótájékoztatóján, amikor Hajdú János, a TEK főigazgatója emberünk füléhez hajolt és odasúgott valamit. Ekkor vált nyilvánvalóvá – s ezzel Hoffmann Rózsáéknak is foglalkozniuk kellene –, hogy a terrorelhárító iskolában nem tanítják, mit kezdjen az ember magával akkor, ha békés, fegyvertelen emberekkel pogácsa és ásványvíz mellett beszélget. Így hát miért is karcolta volna meg Hajdú János agyát: a sajtótájékoztatók egyik sajátossága, hogy a mikrofonokat ilyenkor bekapcsolják, vagyis ha olyat gondol súgni a mellette ülő fülébe, hogy „mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak beléd kötni", azt bizony egy ország fogja hallgatni. Másnap meg az internetes társadalom röhög majd ezen. Mert mi mást tehetne. Kétségkívül jól jött volna most egy fürdőnadrágos kép, rajta három büszke magyarral, napernyős Margarita koktéllal a kézben, máshol meg egy kutyapórázzal. De hát nincs, a fene egye meg. Tudjuk be színtiszta cikizésnek azt a kérdést is, amelyet valaki merészen feltett: láttak már arab embert kutyát sétáltatni? Nem, de a legkevésbé a szomorú szemű exrendőrök tehetnek arról, hogy mire hazaértek, már legendák születtek róluk, a kutyáikról meg a szíriai munkájukról. Ó pardon, a nyaralásukról. Elég csak a kiszabadításukról szóló híreket követni, amely „óraműpontossággal végrehajtott titkosszolgálati akcióként" indult, aztán ugyanez lett „titkosszolgálati" nélkül. Kicsivel később már „háromoldalú, békés tárgyalásokról" beszélt a TEK. Meg a szír ellenzékről a külügy, ami csak nyelvbotlás volt, gondolom. A fejlődéstörténet mégis a mostani verzióval csúcsosodott ki: állítólag annyi történt, hogy a magyarok elrablói elhúztak, ott hagyták őket a pincekulccsal, azok szereztek egy mobilt, oszt telefonáltak egyet. „Még a gyanúját is el kell hárítani annak, hogy a magyar hatóságok bármit is tudtak volna a túszul ejtett magyar szakértők munkájáról, és ki kell vizsgálni, sértettek-e törvényt vagy Magyarország érdekeit." Miért, mit sértettek volna a bomba- és aknabiztos szír köztereken – a kutyapiszkon kívül? A minap a kommunikációs tanácsadó feladatait is ellátta, ami csöppet meglepő annak fényében, hogy az illető a Terrorelhárítási Központ igazgatója. Az egykor a Fidesz biztonsági direktoraként dolgozó rendőr a kormányváltás után tízmilliárdos költségvetésű kommandó élére állt, amelynek egyik fő feladata a miniszterelnök védelme. A küldetéshez eszközt is kapott szépen, bár példás visszafogottságot jelez, hogy a telefonom PIN kódját – egyelőre – nem változtathatja meg. Egyéb ügyekben aktív szerepet vállalhat. Hajdu legutóbb a három, Szíriában fogságba esett, kiszabadított, majd hazaszállított korábbi rendőr ügyében tartott sajtótájékoztatón lépett fel. És egyiküknek – az Index videója szerint – két újságírói kérdés között azt súgta: „Mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak belekötni!” Értsd: a közösség pénzén fenntartott, állami feladatokat ellátó szervezet elöljárója azt javasolta a közösség pénzén menekített és utaztatott kollégának, hogy kevesebb részletet áruljon el kalandjáról. Hajdu viselkedése persze nem meglepő a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ismeretében: a szisztéma hozzávetőleg annyira kedveli a nyilvánosságot, mint az átlagos adócsaló. Pedig akad néhány kérdés, amelyre illene válaszolnia az érintett triónak. Például arra, hogy pontosan mit csinált Szíriában, s biztosan nem a szabadságért tüntetőket halomra lövető Bassár el-Aszad rezsimjének dolgozott-e. Mert ha a felvetésre adott nemleges válasza nem igaz, akkor alighanem örömmel vennénk, ha visszautalná azokat a forintokat, amelyeket a bravúros manőverre költöttünk. Ha az egyetemi hallgatók kötelesek finanszírozni tanulmányaikat, akkor esetleg a zsoldosok is beszállhatnak a szabadítási költségekbe. Persze egyelőre nincs alapos okunk azt hinni, hogy a hármasnak titkolnivalója lenne: a csapat állítja, látogatóba ment a távoli országba. Érthető, mindannyiunk régi álma, hogy polgárháborús övezetben kávézzunk a teraszon, miközben Kalasnyikovok szólnak a háttérben a helyi rádió helyett. De bármi is az igazság, az a nyilvánosságra tartozik. Éppen ezért furcsa, hogy a kommunikációs tanácsokat osztogató Hajdu hallgatásra biztat: szerinte nem tartozik ez az egész ügy a sajtóra, a polgárokra. Fölteszem, elég, ha az illetékesek elsztorizgatnak egymásnak a páncélozott fekete autó hátsó ülésén a céllövöldés élményekről és a Chuck Norris hatékonyságát idéző akciókról. Nincs is ezzel semmi baj, amennyiben Hajdu János nem szeretné a jövőben az állami szervezetet vezetni: kereshet magának egy szponzort, amely új fegyvereket vásárol neki, tisztán tartja az egyenruháját, állja a fizetését, s tapsol olykor mulattató húzásainak. De amíg a TEK-et irányítja, addig talán igazodnia kell ahhoz, hogy az országgal szerződött.

Ex-president, -László Sólyom -criticises mandatory registration before elections

The government's plans to introduce mandatory registration for voters if they wish to cast their ballot run contrary to the constitution, former President Laszlo Solyom said on Saturday, as reported by internet portal Origo.hu . Pre-election registration would also violate the European charter of human rights, the portal quoted Solyom as saying at a local festival in Aszofo, western Hungary. According to the portal, Solyom voiced sharp criticism of government policies, insisting that the government was working "full steam" to strengthen its political and economic positions. The former president also said that the government's measures during the past two years involved "so much destruction, grievances and losses to the national economy". Solyom, however, blamed both the government and the opposition for an unprecedented increase in the proportion of undecided voters. "Fewer and fewer people will stand the humiliation which emanates both from the unexplained and aggressive government measures and from the clamour of the opposition, which has justly lost its credit, on behalf of democracy," Origo quoted Solyom as saying. The government has degraded the constitution into a political tool, he said, adding that the constitution is being further "destroyed by amendments serving daily purposes". Though the Fidesz-Christian Democratic government had several good plans worth supporting, those causes were destroyed by "the style and methods of government", Solyom said. Asan example for such causes Solyom mentioned the government's handling the pension reform, and said that "not even the outlines of a (new) sustainable pension system have been created" while the collectivised private pension funds have been used to reduce the state debt.

„Félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy”

„Félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy” Konzultáció - Demján Sándor keményen kritizált, Orbán Viktor magyarázkodott Nyílt színen, a miniszterelnök jelenlétében bírálta Demján Sándor a kormány gazdaságpolitikáját a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) tegnapi elnökségi ülésén. A szervezet elnöke közel egy órán át magyarázta, szerinte milyen hibákat követett el a kormányzat. Közben megjegyezte: Miniszterelnök úr, ami itt van, az nem unortodox gazdaságpolitika, mert az ott kezdődne, hogy beruházások vannak. Félretájékoztatottnak nevezte a kormányfőt, akivel elhitetik, hogy az elmúlt időszakban kifizetett uniós pénzek a jelenlegi kormánynak köszönhetők, holott valójában az előzőhöz köthetők. Helyeselte, hogy megkezdődtek a tárgyalások az IMF-fel, amelynek szerinte hálásnak kellene lennünk, hiszen 2008-ban megmentette az országot az államcsődtől. – Kell az új hitel, hogy be lehessen indítani a termelőberuházásokat – jelentette ki. Orbán Viktor jól bírta a kemény kritikát, legfeljebb annyiban viselkedett másképp a szokásosnál – amikor szinte mozdulatlanul hallgatja az előadót –, hogy izgett-mozgott, feltűnően gyakran dugta össze a fejét Lázár Jánossal, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárral, illetve annyira figyelte Demján előadását, hogy teljes testével felé fordult. Szóhoz jutva azt mondta, volt az alkalomra írt beszéde, de azt már nincs értelme felolvasni, mert „változott a táncrend”. A kritikát megköszönte, s hozzátette, azért is fogadja el, mert Demján javaslatokat is megfogalmazott. Ilyen volt egy beruházási alap felállítása, amely évi 300-500 mil liárd forintot tudna forgatni, illetve egy szolidaritási kötvény bevezetése, ami annál is inkább tetszett Orbánnak, hogy szerinte a lakosság az államkötvényeket is szívesen vásárolja. A VOSZ elnöke egyébként abból a megállapodásból indult ki, amelyet még 2010 tavaszán Orbán Viktorral mint pártelnökkel kötöttek. Akkor ígéretet kaptak 10 év alatt egymillió, főként termelő új munkahelyre, arra, hogy négy éven belül a régiós átlagra vagy az alá csökken a vállalkozások adóterhelése. Elhangzott az is, hogy a közbeszerzési és uniós pályázatokon a magyar tulajdonú cégek kerülnek előnybe, s a kormány segíti a kisebb vállalkozások piacra jutását. Demján szerint ezekből vajmi kevés valósult meg. Orbán Viktor szokatlanul önkritikus hangulatban volt, amikor azt magyarázta, hogy mi miért nem sikerült eddig. Például azért, mert a kormánynak nincs magyar pénzre támaszkodó fejlesztéspolitikája. Az összes megvalósuló fejlesztés 90 százaléka uniós pénz és a hozzá rendelt önerő. A kritikát, hogy az állam nem segíti a cégek piacra jutását, elfogadta, s az állami intézményrendszer tohonyaságának tudta be. Egyetértett azzal is, hogy a közmunka nem a legjobb eszköz a munkahelyteremtésre, de mint mondta, így lehet kihozni az embereket a dologtalan világból. – Az IMF a kormány számára nem érzelmi kérdés – mondta Orbán. Vashideg logika, higgadtság, csigavér kell a tárgyalásokhoz. Az jó, hogy nem voltak itt az elmúlt 1,5 évben, mert ha itt lettek volna, akkor nem lennének különadók és nyugdíjrendszer-átalakítás, amelyekből komoly összeg folyt be a költségvetésbe. Így most csak a tranzakciós adóban kell megegyeznünk – tette hozzá. Demján megjegyzésére, hogy össze kell fognia a nemzetnek a kilábaláshoz, azt válaszolta: 2/3-nál nagyobb összefogást nem tudok elképzelni. Az összefogás nem szándék kérdése, hanem az erőé. „Az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy” – jelentette ki. Orbán szerint a találkozó legizgalmasabb kérdése, és amin gondolkozni érdemes, hogy mi lesz Magyarország helye Európán belül, ahol épp az 1990-es évek rendszerváltozásaihoz hasonló átrendeződés zajlik, a Nyugat hanyatlik, ellenben Közép-Európának esélye van a felemelkedésre. Orbán úgy véli, a siker új gazdaságpolitikát kíván, s reméli, „a jóisten megsegít minket, és nem kell a demokrácia helyett új rendszert bevezetnünk”.......................................

A korlátaink

Ha volt valakinek eddig kétsége az orbáni demokrácia lényegét illetően, akkor most minden bizonytalanságát eloszlathatja a miniszterelnök legújabb javaslata. Szeptemberi ülésszakán ugyanis arról dönthet az Országgyűlés – s van-e valakinek kétsége, hogyan fog dönteni? –, hogy bevezetik az előzetes feliratkozást a 2014-es parlamenti voksolásra. Magyarországon eddig az állam állította össze a választói névjegyzéket – így a kormányfő –, ezt most megfordítják. Aki a választásokon részt akar venni, annak jó előre fel kell iratkoznia, és ha ezt megteszi, akkor a jelöltállítás első pillanatától kezdve minden információt, ajánlási lehetőséget megkap. Aki nem iratkozik fel, az kívül marad, őt nem fogják „zargatni” választási akciókkal, nem kap szórólapot vagy kopogtatócédulát. Az előzetes választási lista több mint megcsúfolása, tagadása a polgári parlamenti tömegdemokráciának. Az ugyanis arról szól, hogy minden választásra jogosult polgárnak alkotmányban rögzített, az egész közösség által elismert alapjoga, hogy időről időre titkosan véleményt mondhasson a szavazóurnáknál: kit szeretne látni a következő ciklusban a közhatalomban. Ezt a jogot csak bíróság veheti el tőle. Szabadságában áll az is, hogy döntését az utolsó pillanatig halogassa, mint ahogyan az is, hogy akár a szavazófülke ajtajában úgy döntsön: nem szavaz, s távollétével fejezi ki véleményét a politikai elitről. A pártoknak ebben a rendszerben az a feladatuk, hogy programjaikkal meggyőzzék a polgárt, őt képviselik, érdemes őket hatalomra juttatni, mert másoknál jobban fogják képviselni a közösség érdekeit. A politikai váltógazdálkodást pedig nem azért találták ki, mert az „úgy helyes”, hanem mert a polgári demokráciák története bebizonyította, kormányon minden politikai erő kifullad egyszer, nemritkán romlottá válik, s új közszereplők kellenek ahhoz, hogy új válaszokat adhassanak. Vagy egyszerűen csak meg kell szabadulni a régiektől. A mostani javaslat nem más, mint korlátozó cenzus, amely a nyolcmillió jogosult kezéből egy mindig minden párt körül megtalálható elszánt kisebbség kezébe adja a döntés jogát, s törvényessé teszi e kisebbség diktatúráját a távol maradó többség felett. Megfosztja a bizonytalanokat, a sokáig hallgatókat attól a lehetőségtől, hogy az utolsó pillanatban elszánva magukat protesztszavazóként a kormány bármely ellenfelét erősítsék. A kormányfő pontosan látja, hogy sikertelen kormányzásával már nem tudja „békésen” megszólítani a „némákat”, önkritikára nem lát okot, nem mellesleg pedig készen kapja kézhez a határon túlról levélben szavazó magyarok névjegyzékét is. A hatalom már nem biztos abban, hogy az általa keresztülerőltetett új választási rendszer ismét beülteti a bársonyszékbe, még nagyobb biztonságot akar, hogy elvetélt kormányzását bármi áron, bármily nagy ellenszenv közepette is folytathassa.

Bízzanak a kormányban! Főleg nyugdíjügyben!!!

Több, mint egy éve ebbéli felháborodásomban indult ez a blog, aki nyugdíjügyekben még hisz a fideszes kormányígéreteknek, az valószínűleg menthetetlen – ám a többiek számára érdemes felrajzolni a pályát, amit az Orbán-kabinet e tárgykörben befutott. A vonalvezetést földművelő eleink alighanem az „ökörhugyozás” kifejezéssel jellemeznék, de nem lenne igazuk: az ökör – miközben imbolyogva könnyít magán – azért a célja irányába halad, kormányunk nyugdíjstratégiájában azonban (mióta a nyugdíjpénztári vagyont elvette és eltőzsdézte, -költötte) sem a cél, sem az irány nem azonosítható. „A mi szociális biztonságot teremtő politikánk egyik sarokpillére lesz az idős embereket szolgáló politika. Ez számunkra nemcsak a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokra épülő nyugellátásának védelmét, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését jelenti, hanem olyan komplex szolgáltató rendszert, amely ennek a társadalmi rétegnek a megbecsülését és biztonságát hivatott megteremteni. Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magán-nyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek.” A választási programban szereplő „nem engedjük”-ből kormányra kerülve viszonylag gyorsan „teszünk róla” lett, és ezen a tényen az sem sokat szépít, hogy a pénz hűlt helyét azóta Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi kormánymegbízott őrzi. A biztonságba helyezés után Orbán Viktor videoüzenetben nyugtatta meg az ő országát, hogy a magánnyugdíjat ugyan elvette, de nincs baj, mert a megtakarításaink egyéni nyugdíjszámlára kerülnek, és az ott gyarapodó forintjaink örökölhetőek lesznek. A teljesítés kormányhatározatban rögzített időpontja épp egy éve járt le, jelenleg azonban nemhogy a nyugdíjszámlákról és az örökölhetőségről nincs szó, de (a társutas kereszténydemokraták közreműködése nyomán) épp egy újabb nyugdíjrendszerváltás van napirenden. Az egyéni számlás svéd modell helyett most a pontgyűjtős német szisztémát preferáljuk, amelyben a ledolgozott évek és a befizetett járulékok mellett a felnevelt gyermekek is pontszerző tényezőnek számítanak. Két éven belül tehát a harmadik pálfordulásnál tartunk, és az irányváltásokban minimális kiszámíthatóság vagy logika sem észlelhető. Amennyiben a nyugdíjért előzetesen fizetni kell, és a juttatás valamiképpen arányos a befizetésekkel, akkor az valami szolgáltatásféle lenne, és egyáltalán nem szerencsés, ha pókerként viselkedik (betoljuk a téteket, a bank blöfföl, és a végén az nyer, aki a legjobb pillanatban tudott kiszállni). Az illetékesek szerint bizonyára demagógia (miért is?) a norvég mintára hivatkozni, ahol a tavalyi nyugdíjreformot ötévnyi intenzív társadalmi vita készítette elő, a végül összpárti konszenzussal elhatározott bevezetésre pedig – lépcsőzetes rendszerben – tíz évet szánnak. De az azért alighanem globálisan is példátlan, hogy a hovatovább már csupán kéthetes ciklusokban, a legközelebbi forintárfolyam-zuhanásig tervező politikusaink pillanatnyi túlélési szempontjaihoz kell igazítanunk életünk egyik legfontosabb és leghosszabb távra szóló stratégiai döntését. Apró öröm az ürömben, hogy a kormányfő abban a 2010. decemberi videoszózatban azt is kinyilatkoztatta: a nyugdíjak biztonságát – örök időkre – a mostani kormány garantálja. Ha valaki bízik a miniszterelnök szavában, akkor a vargabetűk ellenére is nyugodtan alhat: a jövő olyan biztos, mint az állami nyugdíj. Ide jöhet még egy körlevél is: Fideszes kormányunk parlamenti mameluk törvénygyára 365 törvényt fogadott el tavaly, erőltetett menetben,követhetetlenül, EZ A KORMÁNY NAGY TAKTIKÁJA. Ha meghallgatjátok ezt a minapi műsort, abból világosan kiderül, hogy MINDÖSSZE 10-15 ember tudta, amikor megszavazta az új alkotmányt, hogy KIVETTÉK BELŐLE A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS JOGÁT!!!! Ez azt jelenti, hogy bármikor csökkenthetik, tetszés szerint a nyugdíjadat, és az egészségügyi ellátáshoz sincs alkotmányos jogod. A lényege az, hogy az új Alaptörvényből, kivették az Alkotmányos jogok közül a Társadalombiztosítást, ami azt jelenti, hogy adó formájában fizetünk nyugdíjadót és egészségügyi adót és ezért cserben NEM JÁR semmi, sem nyugdíj, sem ingyenes egészségügyi ellátás, a kormány biztosít valamit, amennyit éppen kedve tartja és simán megvonhatja bármikor és hozzányúlhat az eddigi nyugdíjakhoz is. Nincs alkotmányos garancia semmire, nincs jogorvoslatért kihez forduni, mert törvénysértést nem követ el a kormány. Hiszen az Alaptörvényből kivették ezt a jogot. Ergo a teljes kiszolgáltatottság állapotában teljesen védtelenek az állampolgárok, különösen a 4,5 millió nyugdíjas. NAGYON FONTOS!!!! Döbbenten néztem az ATV egyik műsorát. Ezt bizony nem elég látni, de terjeszteni kell. A műsor a honlapról megnézhető a lényeges rész az utolsó 10 percben hallható: http://atv.hu/videotar/20120430_mihalyi_peter_2_resz (a számláló hátralévő időt mutat, tehát az utolsó 10 percet keresd! kb az idővonal 2/3-ánál) Ha felocsúdtál a döbbenetből, továbbítsd !