Úgy tűnik, hogy a német szövetségi parlamenti választást a CDU/CSU elveszítette. Egy-másfél százalékkal, de az Olaf Scholz vezette szocdemek a legerősebb párt. A két “néppárt” együtt is hajszálnyival 50% alatt van, de természetesen nem kizárt egy nagykoalíció, csak szerepcserével, szocdem kancellárral és kereszténydemokrata külügyminiszterrel. A patthelyzethez hozzájárul a zöldek és a szélbal Linke várakozáson aluli eredménye, utóbbi éppen hogy csak bejut, ha bejut.
Az mindenképp érdekes is már elsőre is, hogy ebben az értékelvű, megállapodott demokráciában is mennyire fontos a személyes politikusi karizma. A CDU gyenge eredményében a Merkel utáni levegőváltozásra vágyáson kívül a legfontosabb szerepe Armin Laschet gyenge politikusi teljesítményének van. Laschet az Otto katalógus címlapjáról lépett a politikai reflektorfénybe, tudják, a középkorú, pontosan átlagmagas férfi az embléma nélküli sportos félcipőben, szürke nadrágban és sötétkék dzsekiben, mellette a nője, akinek a mellbősége tizedmilliméter pontossággal találja el a 45 éves német nők statisztikai átlag mellbőségét, unbranded barna túranadrágjához (egy mérettel az átlagméret alatt) bordó garbót visel, mindkettejük kezében az akciós nordic walking bot, nur 15.99 euro bestellen sie jetzt mit 24 Stunden Lieferung.
A németek néplélek viszont olyan mint az összes többi néplélek, nem szereti, ha figyelmeztetik a sztereotip mivoltára. Merkel, aki maga volt a német józan középutasság, megakadályozta, hogy Friedrich Merz vagy a bajor Markus Söder személyében a CDU/CSU karakteres jelölttel vágjon neki a választásoknak. Helyette jött a se íze, se bűze Laschet, akivel nyertek is volna, ha nem beszél hülyeségeket. De beszélt, annyira látványosan merkelista semmit se csináló volt, hogy az még a németeknek is sok lett. A zöldek vártnál gyengébb eredményében is szerepe van annak, hogy Annalena Baerbock személyében a két társelnök közül a gyengébből lett kancellárjelölt.
Olaf Scholz, aki jelen állás szerint a következő német kancellár lesz, rutinos politikus és a kampány utolsó pár hónapjában hagyta a többieket hibázni. Ennek jutalma az lesz, hogy 16 év Merkel után újra szocdem kancellár jön. A koalíció, amit vezetni fog, egyelőre kérdéses. A nagykoalíció akár működőképes is maradhatna, de már középtávon is politikai öngyilkossággal ér fel a szocdemeknek, akik tavaly ilyenkor még a 10% környékét nyaldosták. Scholz egy kicsit hasonló helyzetben van, mint Amerikában Joe Biden. Az a viszonylag széles szavazói koalíció, amely a pártját a vártnál sokkal magasabbra juttatta, megnövekedett arányban tartalmaz balosokat. Egyrészt a Linke (baloldali radikális párt, amelyik igyekszik nagyon nem úgy csinálni, mint a (kelet)Német Szocialista Egységpárt utódja lenne, pedig az) szavazói biztosan sokan szavaztak át a szocdemekre, és a zöldek táborából is jöhetett szavazat. Ezek a szavazók már a következő tartományi választáson büntetni fognak, ha “elárulja” őket az SPD. Másrészt a most bekerülő emberek között olyanok is vannak, mint a 32 éves fenegyerek Kevin Kühnert, aki az igazi tipikus politikai köpönyegforgató lesz egyszer (és így ötvenéves korára nagyszerű kancellárjelölt) ám az elmúlt pár évben azzal vetette észre magát, hogy jól táplált úrigyerek létére keményvonalas trockista dumával futott be pártkarriert. Nyilván hangos ellenzője lesz egy nagykoalíciónak, mert miniszteri pozíciót, ami befogná a száját, egyelőre nem fognak neki adni.
De ha nincs nagykoalíció, akkor a legesélyesebb a közlekedésilámpa-koalíció, amely viszont ideológiailag nagyon nehezen tartható egyben. A szocdemek mellé ebben az esetben jönnének a zöldek és a szabaddemokraták. Utóbbiak ott a német középpolgárság jobboldali-liberális pártját jelentik. Az ő szavazóik berzenkednek ha adóemelésről hallanak, teljes hülyének tartják a berlini városházát, amelynek menzáin már nem adnak húsételt, és mindenféle környezetvédelemről csak azután akarnak hallani, hogy a BMW-vel és az asszony Audijával, meg a gyerek sportkocsijával beálltak a garázsba. Jovanka, a macedón származású bejárónő addigra hazamegy a tízéves Golfjával, amivel amúgy a gyerek járt a sportkocsi előtt. Na az ő pártjuk kéne hogy együtt kormányozzon a zöldekkel meg a szocdemekkel.
Merkel idejében Németország a nagy európai kompromisszumcsináló volt, egy ilyen sokszínű kormánykoalícióval ez nem változik, sőt örülhetnek, ha ez a szerep megmarad. Nyilván Macron most dörzsöli a tenyerét.
Nekünk magyaroknak a helyzet érdekes. Magyarországgal kapcsolatban Németországnak nem külpolitikája, hanem gyarmatpolitikája van, ami most döccenhet egyet. Ha nincs nagykoalíció, akkor a Konrad Adenauer Stiftung (KAS, a CDU pártalapítványa) és a magyar kormány közötti heves homoerotikus viszony minden bizonnyal valamelyest hűlni lesz kénytelen, mivel KAS nem fog árnyék-nagykövetségként funkcionálni. Eddig ugyanis az volt a leosztás, hogy Heiko Maas személyében szocdem külügyminiszter volt, de a külpolitikai döntések Merkel közvetlen környezetében zajlottak és Magyarországon informális csatornákon jutottak el a kormányhoz. Egy Ampelkoalition esetében valószínű lesz egy zöld külügyminiszter, akivel kapcsolatban lehet drukkolni, hogy ne valami ámokfutó legyen, és az eddigi informális csatornák a német ellenzékhez fognak vezetni. Ha viszont nagykoalíció lesz, akkor közvetlenül a külügyminiszterhez.
Ennek ellenére a német birodalmi érdek az továbbra is német birodalmi érdek, tehát akármilyen koalíció is jön, arra azért nem kell számítani, hogy a magyar kormány elvtelen ostorozásába fognak. Azt mindenki csak reméli szerte Európában, hogy ezúttal nem lesz hónapokig ügyvezető kormány, mint legutóbb. Akkor Merkel váltotta Merkelt, nem sietett sehova, most Scholz azért gyorsabban el akarja majd dönteni hogy mi lesz, mert nyilván nagyon beülne a kancellári székbe. Így is azért kell számítani néhány hét koalíciós tárgyalásra, addig pedig arra, hogy EU szinten vagy nem mozdul semmi, vagy ha igen, akkor a franciák fogják mozdítani. Nem volt véletlen a magyar giga-hitelfelvétel, mert így szeptember végén a helyreállítási alap azonnal felgyorsuló események esetén is karácsonyra lenne meg, de valószínűbb a jövő év eleje, ha egyáltalán lesz belőle valami.
Lecke? Nekünk azt hiszem nem sok van, a két ország demokráciája és választójogi berendezkedése is annyira más, hogy nem lehet direkt összehasonlításokat tenni, legfeljebb olyan általánosságokat, hogy a politikai hibákat a választópolgár megbünteti.
Ami érdekes talán az az, hogy svájcban a hétvégén megszavazták a melegházasságot, amelyet - a vallásos nevelést kapott Merkel tartózkodása mellett (jav.: ellenszavazata mellett)- a német Bundestag már rég megszavazott. A Merkel-érában, bármennyire is savanyodott meg a végére a dolog, Németországban egy sor nagy társadalmi változás történt, elég sok ahhoz, hogy a CDU egyes szavazóinak még túl sok is legyen. Nem véletlen, hogy a Kühnerthez hasonló ifjúszocik már a kommunista szövegekre kényszerülnek rá, ugyanis a hagyományos szocdem politikai célok ki vannak pipálva. Így ha lesz is CDU/CSU nélküli koalíció, nagy liberális lépésekre legfeljebb az Origo rémhíreiben számíthatunk, mert a nagy liberális lépések Németországban a kereszténydemokrata kormány alatt már rég megtörténtek.
