Hülyének nézve

Engem is meglep, milyen indulat lesz néha úrrá rajtam a kormány kommunikációjától. Ott van például a tandíj. Önmagában nem váltana ki belőlem heves érzelmeket. Ezzel a formájával nem értek egyet, más formájával viszont igen – higgadtan meg lehetne vitatni. Amikor azonban a kormányzat a saját tandíjváltozatának megvédése helyett azt sulykolja, hogy nincs is tandíj, akkor emelkedik a vérnyomás. Hazudnak. Ez megalázóbb, mint a tett, amit tagadnak. Ellopták a magánnyugdíj-megtakarításokat. Ezt veszteségként éljük meg, de nem megalázásként. De amikor kiállnak azzal, hogy megvédték a pénzeket, amit azóta elherdáltak, és a döntésünket szabadon hozhattuk meg, miközben zsaroltak, az már megalázó. Egyre nehezebb a megélhetés. A fizetésből és a nyugdíjból nyilvánvalóan kevesebbre futja, mint korábban. Csökken a jövedelmünk reálértéke, ahogy a közgazdászok mondják. A miniszterelnök a levelében mégis azt írja nekünk, hogy „az elmúlt két évben befagyasztottuk a rezsiköltségeket”. De hát ott a KSH és ott vannak az asztalon a banki értesítők és a sárga rezsicsekkek, amelyek szerint ez nem igaz. A legelviselhetetlenebb az, amikor az eleve megalázó intézkedéseket magyarázzák. Minden szereplő bizonytalanságról beszél a közoktatásban, többek között azért, mert a napokon belül hatályba lépő köznevelési törvényhez nem sikerült időben elkészíteni a végrehajtási rendeleteket. A minisztérium nem türelmet kér, hanem „egyértelmű rendelkezésekről” beszél. A kormány szerint nincs bizonytalanság, hogy is lenne, amikor a tanév közepén egyszer csak megváltozik az iskolák zömének tulajdonosa. Legutóbb a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását vállaló alapítványi és korábban egyházi fenntartásban lévő iskolákkal kapcsolatban adtak ki közleményt, amelyben egyenesen azt írták, hogy soha ennyire kiszámítható és biztonságos nem volt ezekben az iskolákban az élet. Ebbe bele lehet őrülni. Ezek az iskolák ugyanis haldokolnak. És a kormány nemcsak cserbenhagyja őket, hanem olyan szövegekkel alázza meg a kétségbeesett tanárokat és szülőket, hogy „alaptalanok azok a hírek, melyek arról szólnak, hogy az alapítványi és magániskolák, valamint a kisegyházak intézményei kiszolgáltatott, létükben elbizonytalanított helyzetbe kerülnek”. Két hete kapott nyilvánosságot, hogy háromezer hátrányos helyzetű gyerek oktatása kerül veszélybe, mert a minisztérium nem kötött oktatási megállapodást az egyik szervezettel, amelyet a parlament megfosztott egyházi státuszától. A tárca szerint itt is „alaptalanok” a félelmek, mert megkötik a megállapodást. Jövő héten iskolakezdés, megállapodás nincs. Esküszöm, ha azt mondanák, hogy igen, mi is tandíjat vezetünk be, feléljük a nyugdíj-megtakarításokat, káoszt okoztunk a közoktatásban és teljesen hidegen hagynak minket a hátrányos helyzetű gyerekek, az is jobb lenne, mint amiket helyette mondanak. Az kibírhatatlan, hazug dolog.