A koronavírus miatt a kórházak óriási terhelés alatt állnak. Az új jogfosztó egészségügyi munkaszerződés aláírása körüli dilemmák ugyanakkor előhoztak korábbi problémákat is, amik összeadódtak az új szerződés körüli korábbi aggályokkal. Ez vezetett például ahhoz, hogy a Szent Imre Kórházban az intenzív osztályon dolgozó 17 szakápoló és 3 orvos is felmondott.Úgy, hogy közben tele van a covidos részleg súlyos állapotban lévő koronavírus- fertőzöttekkel. Hozzájuk mától más osztályoktól rendelnek át ápolókat. Ami óriási feladat intenzíves ellátásban kevésbé jártas ápolóknak, a mostani nyomás ugyanis nemhogy a beugróknak, a rutinos szakszemélyzetnek is sok.
Nagyon sajnáljuk, de ezt kellett tennünk – mondta a Szent Imre Kórházban felmondó 17 szakápoló egyike.
Ők látták el eddig a covid-intenzívet, a nem covidos intenzívet és az úgynevezett szürke zónát, ahol a covid-gyanús, de még nem igazolt betegek vannak. Az ápoló szerint már tavaly jelezték a problémáikat a kórház vezetésének, de ígéreteken kívül nem kaptak semmit.
Arra a kérdésre, hogy mik voltak a legnagyobb problémák, azt válaszolta: „Minden. Nincs elég eszköz, nincs ember, nincs pénz.” Alapvető dolgokért könyörögni kell, mint például gumikesztyű, FFP-2-es maszk, védőoveral. A vezetőség szerint ezekkel minden rendben volt. Volt, hogy egy ápolónak hat intenzíves betegre kellett figyelnie, jó esetben ketten voltak 6 betegre. (Szakértők szerint az ideális helyzet az, hogy két nővér jut egy betegre. Kivételes helyzetben ez az arány lehet fordított, vagyis egy nővér két beteget felügyel. A három lehet az a határ, ahol az ellátás minősége még nem romlik annyira, hogy a beteg életben maradásának esélyeit rontsa.)
Azon a három részlegen, ahol dolgoztak, összesen 24, de rosszabb esetben 30 beteg volt. Előfordult, hogy hiába volt sok a beteg, nem volt váltás, ezért beszorultak 5 órára is a kórterembe, evés, ivás nélkül. A kialakult helyzetről többször is azt mondta, hogy sajnálja, hogy így történt, adtak jelzéseket nem egyszer, de a vezetőség tudomásul sem vette őket. „Az volt fájdalmas, hogy meg sem próbáltak minket marasztalni, voltak, akik már 20-30 éve itt dolgoztak.”
El kell innen menni, de legalább át kell rugdalni a gyerekünket a csirkehálón, át a határon, menjen, legalább ő éljen emberi életet, legalább ő tudja azt, hogy a háromszázvalahányezer bruttó átlagbérben benne van a politikusok hárommilliója és az összes geci sokmilliója, és ha nem lenne benne, ez akkor sem elég az emberi élethez sem.
Legalább ő értse meg, hogy a maffia havonta a fizetése többszörösét lopja el tőle templomokra, stadionokra, rogánnékra, plakátokra, selyemtapétára a főgeciládának, luxussal bélelt repülőkre, külföldi bankszámlákra.
Legalább ő értse meg, tanulja meg, hogy a tolvajnak börtönben a helye, a politikus máshol nem mentesül a büntetés alól, hanem kétszer annyit ül, a szakszervezet őérte van, a munkáltató érdeke, hogy ő elégedett legyen, hogy nem marad magára, ha baj van, hogy nem nagy ügy lecserélni a tönkrement hűtőt, és főleg tanulja meg, hogy senki nem bánthatja azért, mert erre vagy arra a pártra szavaz, mert kimondja a véleményét, mert szót emel a szemétségek ellen.
Tanulja meg ő, tanulja meg a gyereke. Már az oviban, az iskolában tanulja meg, hogy ne legyen olyan kibaszott gyáva alattvaló belőle, aki még akkor is a geci kezét nyalja, amikor az az utolsó falatot tépi ki a kezéből. Legalább ő ne legyen olyan.
Menjenek innen, itt már csak a pusztulás az úr, terméketlen, reménytelen, kifosztott földön járjuk boldogan a haláltáncot. Mert legalább nem jönnek a migránsok, nem jön a vírus, de legalább újra meg lehet csókolni a régen halott, és a mostani háborús bűnösök valagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése