Amikor
végre lakat alá került Tarsoly Csaba azt gondoltam, egy ideig
csend lesz a botrány körül. Ami kiderülhetett, az mostanra
biztosan kiderült, a többi pedig a rendőrök meg az ügyészek
dolga. De nem egészen így van. Még mindig szinte óránként
szembesülünk újabb és újabb kérdésekkel, ha valaki
megpiszkálja a Quaestor bukásának körülményeit, mindig talál
újabb felfejtetlen szálat.
Annak
idején a Kulcsár-ügy csak piti bemelegítés volt azokhoz a
csalásokhoz képest, amelyekhez a Fidesz-éra politikai
korrupcióival tarkított maffia-kormányzása segédkezett. Még öt
évvel ezelőtt el lehetett hitetni a közvéleménnyel, hogy minden
disznóságért eredendően az „előző nyocévet” és persze
Gyurcsányt terheli a felelősség, mára hamisan csengenek az ilyen
magyarázatok, a forgatókönyv mégsem változott.
Lehet
bármit mondani a kormány oldalán, a szavaknak, a nyilatkozatoknak,
de még a tetteknek sincsenek következményei. Ha szabad blöffölni
pazarló külföldi utazások dolgában, miért ne lehetne „sajátosan
megközelíteni” az igazságot más ügyekben is? Ki fogja számon
kérni a főminiszteren, ha mást nyilatkozik, mint a korábban
megszólalók? Kell-e hitelesen igazolnia a miniszterelnöknek, hogy
nem élt vissza az információkkal, és úgy, abban az időrendben
történtek az események, ahogyan azt ő állítja?
Az
ATV-ben a tényekkel szembesített kormányszóvivő angolna módjára
siklott ki a kérdésekre adandó egyenes válaszok elől, és
magabiztosan húzta elő azt a levelet, amelyet a főnöke a Quaestor
bukott vezérétől kapott. Aláírás, dátum – tessék megnézni,
egyezik, mondta, de nem kérdezték meg tőle, hol van a postakönyv?
Mi igazolja, hogy nem egy visszadátumozott levelet mutogat a
nyilatkozó? Illik megbíznunk a szavában, mert Tarsoly Csaba ugyan
csaló, de csak nem gondoljuk róla, hogy valaki visszadátumozza a
levelét? Tőle sok minden kitelik, még az is, hogy egy senkit
ültett néhány napra a vezérigazgató székbe, s aztán ember
legyen a talpán, aki számon akarja kérni rajta majd a „hibás
döntéseket”. De hamis levelet kiadni? Na olyat, biztosan nem
tenne.
És
ne tételezzen fel senki a háttérben politikai korrupciót se, mert
nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy gazdag pénzügyi vállalkozó
állandó parlamenti belépőt kap attól az államtitkárságtól,
amelynek vezetőjével később gyakran fényképezkedik. És rosszra
gondol, aki furcsának találja, hogy a vádhatóság feje már
másnap nem küldött egy regiment rendőrt a csalók
letartóztatására. Abban sincs semmi kivetni való, hogy az
adóhatóság emberei órákon belül nem tettek pecsétet a cég
valamennyi vagyontárgyára, vagy a Nemzeti Bank elnöke nem rúgta
ki azonnal a felügyeletet elmulasztó részleg valamennyi vezetőjét.
A
Quaestory igazi mai történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése